Na és méghozzá nagyon befuccsolt projekt. Meg fogom venni a boltból. Mert még egyszer nem kezdek neki! Az történt ugyanis, hogy mikor nekifogtam kint voltam falun.  És ugye a zöld dió lekvárral foglalkozni kell naponta 2x leönteni a vizet, meg beszélni a diókhoz, mondani neki, hogy na aztán csak ügyesen feketedjetek és hasonlókat… Erre én vasárnap este fogtam magam, beültem a kocsiba, és elrobogtam haza. Még szerencse, hogy a kutyám az amint észleli indulási szándékomat azonnal a lábam alatt terem, majd hasra esek tőle, mert őt is lehet elfelejteném. Így ő az első aki beugrik a kocsiba, biztosítva magának, hogy nem felejtem sehol.

Na de a diók csak ültek a vízben és nem mukkantak. Anyukám megkérdezte: mindent eltettél??? Persze persze, mindent há hogyisne… És mikor hazaértem beszéltünk telefonon Na mit felejtettél itt volt az első kérdés (amúgy meg MINDIG ez az első kérdés…)

Szóval zöld dió maradt falun. Anyukámat megkértem rendezgesse, töltögesse fel le a vizet rajta. Mindez meg is történt. Csakhogy a következő hétvégén más dolgom akadt és nem jöttem ki… Mikor már az egész megfeketedett és kellett volna nekikezdeni lekvárt főzni belőle nem volt ki. Anyukám ezt a macerát nem vállalta, úgyhogy még egy két napot öntögette a vizet majd ahogy volt, az egészet kidobta…

Szóval ennyi a zöld dió lekváromnak. Végül is van eredmény is… az edény amiben ücsörögtek a diók szép barna lett!!!