Mai ebédem követelménye volt a friss, üde kora nyári ízek világának az átadása, mint valami hűsítő szellő lágyan és bársonyosan guruljon le a torkomon miközben éhségemet csillapítja. HOOOOOO STOP

Az történt, hogy kimentem nassolni a konyhába.  Mert ebédelni ebédeltem lecsót. Uzsonnára (persze ebéd előtt) pedig kecsketejes (csak mert mázlista vagyok) gabonapelyhek és magvak keverékét amit egy kanál általam készített (és még finom is) meggylekvárral ízesítettem.

A Vajkrémbe mártott káposzta délutáni uzsonnaként alakult ugyanis  kinyitottam a hűtÅ‘ ajtaját, és megtaláltam egy félbevágott káposztát. Nem volt olyan nagyon elrejtve… ezután tovább nézelÅ‘dtem és megkaptam a vajkrémet is.  Ezután még egy nehéz feladatom volt, mégpedig a vajkrém tetejét felnyitni. Innen már egyenes út vezetett a zabához, ugyanis a káposzta leveleket letéptem, csavartam rajtuk egyet és bemártottam a vajkrémbe. Innen a “mártott” szócska a névben!

Mindig azt szokás mondani, hogy az egyszerű az nagyszerű… és tényleg

azért bevallom, nincs nekem nehéz dolgom gasztronómiai szempontból…

és idÅ‘közben arra is rájöttem, hogy kajakóstolónak se válnék be, mert elém tennék a kaját és ha nem tartalmaz csiga-bigát vagy gombát meg kagylót és ehetÅ‘ akkor nagy valószínűséggel azt mondanám rá, hogy “jó”. Kezdek arra gondolni, hogy ínyencségeket teljesen felesleges az ízlelÅ‘bimbóimra pazarolni, mert úgyse látják érzik a különbséget.

Aztán a borkóstolásról ne is beszéljek, lényeg, hogy legyen édes (ugye fujjjj mondják az igazi borosok) meg elég mennyiség belÅ‘le…. Aztán, hogy másnap fáj a fejem… az megint más lapra tartozik

Most jutott eszembe, hogy vajon szokás e a káposztát megmosni? Én nem mostam meg, leszedtem a felsÅ‘ leveleket és azzal annyi. Hű most betoltam a számba egy nagy halom bacilust…!

Mit is lehet elvárni valakitől akinek a legeslegeslegkedvencebb étele a spenot kanállal???