Azt hiszem most már merészen nevezhetem a főzőcskézést hobbynak Mondjuk jobb is így mint kötelesség legyen…Történt ugyanis, hogy reggel 5 óra tájt fejeztem be a munkát. Aztán elmentem egyet kutyasétálni, majd visszajöttem és beállítottam az órát, hogy csörögjön nekem úgy 11 óra után… Erre 9 előtt megébredtem… Sőt megnéztem a telefonomat, és kipattantam az ágyból mert 8 helyett azt hittem már 3 óra van… Nehezen esett le, hogy az órám még nem is szólt, tehát nagyon korán van még az ébredési időhöz képest…

Na jó, kikecmeregtem az ágyból, tea kávé elkészítve, megreggeliztem a maradék rizses húst, és továbbra is éhes maradtam. Elküldtem néhány levelet jobbra meg balra (inkább balra ment mind, de ez is mindegy), majd valami apró munkákat elvégeztem és elmentem a szomszédasszonyhoz egy kávéra.  Majd továbbra is éhes voltam s hirtelen eszembe jutott, hogy minden megvan a túrós gombóchoz, és nem is nagy ügy megcsinálni… Nosza… gondolkodás nélkül kimentem és fél óra alatt elkészítettem a gombócot. Egészen úgy mint aki nagyon érti magát… csak ripsz ropsz kavargattam össze a cuccokat … Hihetetlen még a végén tényleg megtanulok főzni… Ki hitte volna

Nekem ha mondja valaki, hogy jókedvvel, vidáman, mindenféle kényszerérzés nélkül, saját indíttatásból főzni fogok… hát nagyon kikacagtam volna … komolyan

Majd lesz fotó is… természetesen és hej de jó lesz ha a sok kaja fotózás következtében valamennyire fotózni is megtanulok???