Épp most ecsetelem drága (aztafeneapofáját) ebem tegnapi szórakozását, mikor a jónéhány dolgot szétszedett nekem amíg volt merszem elmenni dolgomra és pár órát nélküle tölteni. Uff… természetesen (nahát normi!) mikor hazaértem és megláttam mit művelt hát én biza kocsisként rákezdtem és egy két cifrát (többet is) elmondogattam… Most mindezt lefordítom művésznyelvre: aztapiculáját meg hétszentségit meg a terem buráját!  Elképzelheti mindenki, hogy NEM ezt mondtam.

Jaj de térjek a lényegre! Nagyon kellemes meglepetésben volt részem! A szomszédasszony szólt, hogy idegeskedés helyett inkább fogjam a tányért és kóstoljam meg amit készített… Ez fantasztikus ötletnek bizonyult, mivelhogy a tányéron egy nem túlzok de egy TERMETES darab Tiramisu üldögélt és kacsintgatott nekem.  Kínos volt, hogy nem ehettem meg azonnal. Mivelhogy elsÅ‘ a kötelesség, hát kiszaladtam a kutyával a sarokig, sürgettem is, gyorsan gyorsan végezd a dolgod majd ahogy hazaértem nekiálltam megenni a Tiramisut! Hát egyszerűen ISTENI!

Készült három vagy négy fotó. Ezek közül egy ami valamennyire használható. A szög, a fény, az egész (mondjak valami nagyot szaknyelven) kompoziticó béna, de most Å‘szintén ki birja azt, hogy sokáig szemlélgessen egy ilyen finom Tiramisut? Mert a három négy próbálkozás után azt mondtam magamban… a fény úgyse lesz jó reggelig… tehát kár és vétek pazarolnom az idÅ‘t, inkább egyem meg amíg… mondjuk PrezLee meg nem elÅ‘z! Volt már ilyen a történelemben! Szóval… nyaaaaaami nyami nyaaaami nyami volt ezen Tiramisu!