vagy fazék. Tetszés szerint választható.

Kétszer vagy háromszor készítettem sült lábost.

Kell hozzá:

• lábos, vagy fazék
• bármi

Elkészítése: NEM AJÁNLOTT

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű. Veszed a lábost, teszel bele bármit. Majd tűzre teszed. Kavarod egy ideig, főzőcskézel és nótázol valami buta slágert. Dúdolgatva végzed a dolgod, majd hirtelen eszedbe jut, hogy “juj”. (ez is mindegy, hogy mi). Elindulsz, hogy rendezd el a “juj”-t. Ottfelejted a lábost (vagy fazekat) a tűzön. Jó sokáig. Mikor megcsapja az orrodat a gondolat, hogy  “a  francba ezek a kateringesek (már ha van ilyened, helyettesíthető a szomszédokkal) megint odaégettek valamit”, és ezért abbahagyod a “juj” rendezgetését majd fájdalmas felismerésben részesülsz, hogy na sikerült elkészítened sült lábost.

Eredményeképpen a lakás meg a konyha iszonyat bűzlik napokig, bármennyit szellőztetsz, egy lábost kidobhatsz (a többiek jobban férnek a polcon) illetve részesülhetsz ismét az új lábos vásárlásának (hurrá soppingoljunk!!! csatakiáltással kísérve) örömében.

Befejezésképpen a sült lábos esetén határozott mozdulatokkal leoltod a gázt, szomorúan tudomásul veszed, hogy megint sikálhatod az aragáz kályha lapját, amilyen gyorsan csak tudod kinyitod az ablakokat és elmenekülsz a lakás kevésbé égett szagos zugába. A füst elszállta után kétségbeesetten szemrevételezed, hogy na még egy kedvenc lábosod sikerült kinyírnod.

De fel a fejjel. Még mindig jobb, hogy csak a lábos ment tönkre és lett büdős a ház, mintha mondjuk leégett volna…. NEEEMM???