Van nekem egy ebem. PrezLee a neve. Van neki egy blogja. Ahol mindenfélét elmesélek ami történik velünk. Majd valamikor még lesz kutyám. Tacskó. Ő lett volna VirsLee. De mivel nagyon nem tudom mikor sikerul VirsLeet “beszerezni” így itt elmesélem miket főzők. Meg hogyan. Aztán majd ha lesz tacskóm lehet más lesz a neve. De az is lehet, hogy mégis VirsLee marad. Egyelőre azért “áldozom fel” a nevet, mert előbb bullterrierem lesz… na ő KrumpLee-ként fog bevonulni a történelembe. Egyelőre ő sincs megszületve.
És addig nem is lehet szó második kutyáról, amíg nem lakok kertes házban. De eljön annak is az ideje. Addig is… főzőcskézem, néha. Mert enni kell.



October 20th, 2011 at 5:18 pm
szia olvastam a jalebis receptedet.nagyon tetszik a lelkesedésed ezzel a bloggal kapcsolatban.szerintem az valami elírás lehetett ,hogy jalebipuding mert ezt csak szirupba mártják és nem teszik pudingba,szerencsére amikor Idiában voltam volt szerencsém megkóstolni,mondhatom isteni étel,én szakács vagyok és sokszor okoztam vele örömet barátaimnak.szóval köszia receptedet csak gondoltam megosztom veled a z élményemet. szia, candrus