Reggelizni kell, meg reggelizni jó. Hirdetem én, aki hű de rettenetesen sokáig azzal kezdtem a napot, hogy kááááávvvvééééé ciiiiiigiii oszt hagyj békém. Lehetőleg egy ideig amíg ezeket magamba pakoltam, majd valamennyire helyrejöttem. Hát “azok az évek elmúltak már” és most a nap úgy kezdődik, hogy arra ébredek marhára éhes vagyok, már bocsánat a kifejezésért*.
Namármost marhára éhesen vagy sem, a reggelit általában el kell készíteni. Amíg ez megvan kopognak a szemeim össze vissza, meg korog a gyomrom is, úgyhogy kérem értékelni ezen fotókat mert az éhes halóvány és sápadt művészlelkem nagyon megszenvedett értük. Ja pardon. Az éhes gyomrom.
Sakkor következzen a szendvics.
Természetesen az egész egyszerű és pillanatok alatt megvan és még semmi extra sincs benne.
Kell hozzá:
- rozskenyér (olyan száraz akármi) vagy rendes kenyér, de mint már mondtam én olyant nem eszek.
- feta sajt
- szalámi
- paradicsom
- és uborka
- majonéz lájt (opcionális)
Elkészítése:
Megkenegetni a kenyeret, rápakolni a felszeletelt szalámit, paradicsomot uborkát tetszés szerint, meglöttyinteni egy kis majonéz light-al oszt annyi. Ugye nem kell ehhez sok ész? Bevallom ennek az ételnek a fotózása 3x annyi időt vett igénybe mint az elkészítése…. Ráadásnak még fotóztam Hanoi Tornyait, Uborkafelhőkarcolót vagy másik nevén Kukorica a csúcson-t, és a kolozsvári új Ion Moina stadionnak egy tervet készítettem. Nem adom ám lejjebb!
*nincs is semmi rossz ebben a marhára kifejezésben, de gondoltam így költőibb lesz a mondatom…






June 3rd, 2009 at 2:16 pm
Egy gasztroblogger nyugodtan lehet MARHÁRA éhes. Egyen marhát reggelire, oszt elmúlik.