A minap néztük meg ezt a videót és nagyon érdekesnek találtam. Sok jó tippet tartalmaz fogyókúrázóknak.

Kerestem valami receptet, de a “káposztás palacsinta” kulcsszóra nem azt kaptam amit látni szerettem volna. Micsaládunkban a káposztás palacsinta az tulajdonképpen keltészta és dinsztelt káposzta keresztezéséből született nagyon finom akármi. Kerestem a tésztához a recepteket, de nem leltem semmit nagy hirtelen, és meguntam a keresést. Gondoltam a jól bevált pizza tészta tökéletes lesz erre is. Ha nem, az hamarosan kiderül és legközelebb lehet mást készíteni.  A káposztát szokás szerint megdinszteltem, kis cukorral, meg sok borssal, a tésztához meg  a víz fele helyett tettem egy csupornyi tejet is.  Miután megkel a tészta, szépen kinyújtom,  oválisokra, majd a közepébe káposztát halmozok, ezután összehajtogatom a széleit, kis felvert tojással megkenegetem a tetejét és megsütőm. Ilyesmit árulnak a boltokban is.

Updét: elkészültek a “palacsinták”, amelyek végül tényleg nem palacsinták hanem lepények, ahogy a kommentben is jelezve van, de nagyon finomak lettek… azzal a kivétellel, hogy…

a tészta az ördögnek se nőtt meg! Azt hiszem az élesztő amit használtam régebbi lehetett, mert egy icipicit sem nőtt meg a tészta. Így, hogy valamennyire megmentsem a helyzetet, lehelet vékonyra gyúrtam a tésztát, abba pakoltam jó nagy adag káposztát, majd összenyomkodtam az oldalát. A tészta vékonysága miatt enyhén ropogósra sült, de ehető volt, nem keményedett meg túlságosan. Vagy két “palacsintába” tettem vékony szelet párizsit és füstölt sajtot is. Ezek lettek a legfinomabbak. Akkor frissen, még melegében fogyasztottuk el.  A lepénykék hamar elfogytak, reggelre nem maradt egy sem. Ami maradt az a tekercsek, mert olyant is készítettem. A tekercsek közé is tettem sajtot, meg párizsit, illetve káposztát.

Legközelebb azért remélem sokkal jobban sikerül a tészta része. De így is nagyon finom volt!

dicséri meg az általad készített pizzát, nos akkor ott egészen nyugodt lehet az ember lánya, hogy valami nagyon finomat sikerült készítenie

A visszajelzés majdnem egy év után érkezett meg. A tavaly Spanyolországba a barátoknál készített pizzát emlegették idén mikor erre jártak. Hogy képzeljem el, készítettek pizzát ők is úgy ahogy akkor én és hogy ez mennyire de mennyire finom!!!

Idén is megyünk, kb egy hónap múlva. Még gondolkodom mivel lepjem meg őket az idén. Egyelőre még egy almás krémes sütemény vagy egy darázsfészek között gondolkozom, de még az is lehet, hogy ismét pizzázunk és jöhet a jól bevált trükk a gyereknek: az óra pizza, vagy valami arcot gyártani rá ilyen olyan alkatrészekből.

Egy egészen ízletesnek tűnő receptet találtam itt.  Mivel elolvastam és kikerestem a hozzávalókat, leírom, legközelebb ha el akarom készíteni ne kelljen keresgéljek:

Hozzávalók: (az adag nagyon kicsinek tűnik, nem tudom mennyi jön ki belőle…)

kb 220gramm darált marhahús
fél csupor prézli
negyed csupor tej
1 kis apróra vágott hagyma
fél kiskanál mustárpor (gondolom itt megy a rendes mustár is)
reszelt szerecsendió
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
só és bors
1 evőkanál olaj
1/4 csupor tejszín

Elkészítése:
A prézlit áztassuk be a tejbe, míg felszívja,majd keverjük össze a kenyeret, hagymát, mustárt, egy csipetnyi szerecsendiót, egy csipetnyi sót és a petrezselymet. A masszából nedves kézzel formáljunk 2.5 centi átmérőjű golyókat, az olajat tegyük az olajat a serpenyőbe és süssük szép barnára a gombócokat, közepes tűzön. Miután elkészültek a gombócok, szedjük ki őket egy tálcára, takarjuk le alufóliával, hogy maradjanak melegen, majd a serpenyőben maradt olajra öntsük rá a tejszínt, kevergessük egy kicsit amíg megvastagszik a szósz és öntsük rá a gombócokra.

Egészen egyszerű a recept, alig várom, hogy elkészítsem!

Hát tudom, hogy nem így kell elkészíteni, de ez mit sem gátol meg abban, hogy így készítsem el. Valami “rákláb” névre keresztelt kis doboz “műkaját” vettem még a boltban, és ha már olajjal babráltam, ki is halásztam a mélyhűtőből egy ilyen tasak “surimit”, kicsomagoltam és forró olajba dobtam őket. Az eredmény érdekes: enyhén szalvétára hasonlító állag, kissé azért ropogós és az íz meg a régmúlt időkben fellelhető “rák chips”-re hasonlít egy kicsit, amit hirtelen forró olajba kellett dobni és megduzzadtak. Nos ehetőnek ehető, de e leárazott árnál többet semmiképpen sem ér. Legalábbis ebben a formában elkészítve. Még ajánlották salátába, de ahhoz még nem voltak meg a többi hozzávalók, illetve még láttam egy két receptet, de ahhoz nem volt kedvem.

Összefoglalva, érdekes vacsora volt, végül mind elfogyott de messze nem “szalmakrumpli”.

Mert véletlen kezembe akadt egy Lidl újság, és ott láttam benne, hogy leárazva van. Azt, hogy mi ez, nem tudtam és valahogy olyasmit néztem ki belőle, amit ki lehet rántani, vagy megsütni. Közben kiderült, hogy nem éppen. Valami “enyhén szólva műanyag” kajáról van szó, préselt hús vagy mi a fészkes fene, nem is merem kiolvasztani, de egy nap csak próbálkozni fogok vele. El nem tudom képzelni milyen íze lehet, állítólag halszagú rák, vagy rákszagú hal, hal ízzel meg rák ízesítéssel. Lehet valami “vendégváró” egzotikusat kéne kitalálnom belőle, aztán ha nagyon furára sikerül rá lehet fogni, hogy azért mert egzotikus kérem szépen )) Keresgéltem recepteket, egyelőre egy szakács barát azt javasolta, hogy salátát készítsünk belőle, úgy nyersen ahogy van, éppen csak kiolvasztva.  Mikor elkészül belőle valami biztos beszámolók.

Ha valakinek valami jó ötlete van… szívesen elfogadom a tippeket 

Még egy dolog amire elég határozottan kijelenthetem, hogy “na de ilyent többet nem akarok csinálni”. Egy nagy halom paprikát sütöttünk le télire, és bár a kedvenc savanyúságom, valahogy mégsem tartom elég vonzónak azt a sok időt amit a tűznél kellett ácsorogni amíg megsült. Most így visszanézve, végül is nem volt olyan nagyon rettenetes, de igencsak unalmas az volt. Na meg sütés után a pucolás …. Valahogy arra jutottam, hogy sütök sütök, mert más lesütni 10 paprikát egy két evésre, vagy pár kilót… Hiába na, bennem egy jó gazdasszony veszett el. Az a baj, hogy nagyon de nagyon elveszett…

Majonézes tököt készített anyukám és meg kell mondanom, nagyon nagyon finom lett. Amúgy én a tököt csak rántva eszem meg, na és így, másképp nem szeretem. Ja… még a tökfasírt is elmegy, az volt ma ebédre.

Termett egy adag tök a kertben, úgyhogy valamit kell készíteni belőle. A család minden tagjának nagyon bejött a majonézes tök, ami egyszerűen egy remekmű a maga nemében.

A tököt le kell reszelni a nagy reszelőn, majd enyhén sós vízben egy icipicit kell főzni. Nem sokat.. ezután nagyon jól lecsepegtetni. A legjobb a szűrőbe tenni és ott “felejteni” pár órát. Ezután majonézzel össze kell keverni. Ez az alapváltozat. De van a répás fokhagymás változat, na az döfi a bikát, ahogy mondani szokás. A répát a tökkel együtt kell főzni, ugyanúgy lereszelve az egészet. A fokhagymát meg a majonézzel összekevert répás tökkel összekeverni, és a szín kedvéért egy kis petrezselyem zöldet is lehet hinteni bele. Nagyon finom. Még a kenyérre kenés után egy icipici chilli szósszal szoktam megdobni…

Eszembe jutott ez az esemény és mivel közel van, gondolom elnézünk odáig. Persze ha el nem felejtem időközben. Egyszer sikerült eljutnom, de olyan ügyesen, hogy pont a sátorszedésre. Avagy nem láttam semmit. Minden esetre, amennyire ügyes szervezők mifelénk, az is lehet, hogy sehol nem lesz hirdetve.  Nem az első alkalom. Érdekes módon tavaly például egyetlen egy poszter sem volt kiragasztva, hogy hékások egy -két hét múlva lesz itt egy ilyen érdekes rendezvény. Egy banner volt keresztül téve az úton, de ezt már a megrendezése után láttuk. Tudja a fene, valahogy nem divat előre hirdetni a dolgokat erre. Vagy nem ott ahol hozzám is eljuthatna. Ki tudja, lehet a TVben volt szó róla.

Minden esetre, ha nem itt, akkor legalább a 2011-es Feketetói vásáron csak fogok készíteni valami érdekes kaja képeket. Ha még eszembe jut, hogyan kell beállítani azt a fránya gépet és ha az aksik bírják még az ipart…

Hát meg kell mondanom, hogy a dolgok télire eltevése NEM A KEDVENC tevékenységem. Sokkal jobban szeretem ha VAN lekvár, VAN paradicsomlé, VAN zakuszka, VAN savanyú uborka. Tényleg! Nem is tudom mi élvezet lehet abban, hogy fél délután áll valami mellett az ember és kavargatja… Brrr. Egyetlen egyszer volt élvezetes a befőzés. Amikor készítettem meggylekvárt. Na de az 2 kiló meggyből volt. És csak egyszer. Másodszorra már nem tudtam rávenni magam. A padlizsánon is törtem a fejem… nem is szeretem annyira. Minek állnék órákat a tűz mellett, amikor anyós van olyan szorgalmas, hogy  rak el télire padlizsánt? Erre persze anyós gondolt egyet és odarendelte a bandát, mert neki nem volt ideje/kedve/türelme elkészíteni. Persze a végén sokszor elmondta, hogy bezzeg ő rak el télire.

Na de ma paradicsomlét főztünk. Elméletileg ez sokkal finomabb kéne legyen, mivel benne van a két kezem munkája… Persze lefogadom, hogy fikarcnyi különbséget se fogok észlelni e között és a között amit nem én kavargattam. Sőt egy két jó minőségű bolti is képes megadni azt az ízt amit keresek. De elméletileg olcsóbb. Ugyanis a paradicsom itt termett a kertben, anyukám szorgalmának köszönhetően. Mert biza a kerti munka sem vonz. Jó nekem a bolti paradicsom is. Mert én ilyen modern vagyok….

Na nem… de tényleg.  Most mondok egy axiómát: Sokkal könnyebb megvenni mint elkészíteni Na… ugye?