Na én ezt a nevet adtam annak amit Füüsti pityusz-ebéd néven emleget és családjukban állítása szerint szalonnás krumpli néven szerepel (a köztudatban persze. Mert szalonnát nem igazán eszek… de a krumpli az fincsi. És eszemet nem tudom mióta nem ettem. Kell vegyek egy kis újkrumplit mert elmegy a szezonja és én csak képen látom!
És úgy találtam ki, hogy a Füüsti féle szalonnás pityóka ötletéből fogok kiindulni, vagyis megpucolom, majd félbe vágom a krumplikat, mondjuk nem szalonnát, mert az igazi füstölt szalonnát azt hiszem 5 évente egyszer ha megkóstolom akkor is sok, de mondjuk egy szelet kájzer elmegy, sőt azt szeretem is, és mivel kicsit zsíros, bezsírozza a krumplicskát is,

Jól gondoltam én a kis gödröcskét ásni a krumpliba, de közben megnéztem füüstinél és ott is van gödör, úgyhogy megint nem sikerült felfedeznem a spanyol viaszt. Na irgum burgum én ezt ki fogom próbálni. Nagyon ígéretesnek bizonyul! FÅ‘leg, hogy idÅ‘nként szoktunk készíteni “lerben krumplit”, ami abból áll, hogy a krumplikat megpucoljuk, megmossuk természetesen és MINDEN NÉLKÃœL, csak úgy behelyezzük egy tepsibe, (se só, se olaj… SEMMI), majd megsütjük. Amikor kész általában 2 féle megevési módszer van… Az egyik a félbe vágva, kis vajjal, margarinnal megkenve sózva, a másik meg a kibelezve, a belseje kis margarinnal összekeverve és amolyan másféle pireként elfogyasztva na és a KÃœLSEJE, mert az a pláne a dolgokban, megint egy kis margarinnal megkenve, megsózva… ISTENI!!! Jaj megcsordult a nyálam és nincs itthon egyetlen szem krumpli sem, zuhog az esÅ‘, a közeli bolt meg már zárva… Na a fene egye meg.