Szeretem a töltött káposztát de nem vagyok oda meg vissza érte. És még soha nem készítettem… Valahol mindig az az érzésem, hogy olyan sok macsikálás van vele, hogy finom finom, de nem éri meg… :D Persze, ha bolondulnék érte természetesen nem lenne nagy dolog. De így, immel ámmal szeretgetni valamit … eh.

2-3 éve azonban Jutka néninél töltött káposztát ettem. És azóta nem hagy nyugodni. Amikor eszembe jut mindig megkérdem magamtól vajon mitÅ‘l volt olyan különleges, hogy ennyire megjegyeztem. Aztán ma megint elÅ‘jött a töltött káposzta téma :D Megkérdezte Jutka néni, ha kérek-e? Naná! Hogyne kérnék.. És megint megvolt az az íz. Na de most úgy néz ki megtaláltuk mi “okozza” … a kapor!

Eddig soha nem hallottam, hogy anyukám például tett volna kaport a töltött káposztába… De ha egyszer töltött káposztát készítek biztos fogok tenni bele! Nagyon finom!

Úgyhogy ebéd mára elintézve :D energiatakarékos konyhatündér módra.

Holnapra is kitalálok valami finomat :D :D :D