Olyan szép volt a meggy, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni. Azonban akik ismernek kissé fura szemekkel néznek rám, mert jó  jó szép meg izé, de hogy vegyek és lekvárt készítsek??? ÉN???? Na hát igen kérem. Én. Megkívántam a lekvár készítést.

Vettem 2 kg csodaszép meggyet.  Megmostam, majd kimagoltam. Bevallom ez egy elég unalmas művelet. És mikor elkezdtem már nem voltam olyan magabiztos és nem tartottam éppen olyan jó ötletnek sem a nagy felbuzdulásomat De ha már ott a meggy, akkor úgy kell nekem, lesz meggylekvár. Végül nem is volt katasztrófa kimagolni…

Ezután egy élvezetesebb szakasz következik… amikor is a fent látható kimagolt meggyet, szemre ész nélkül nyakon öntöttem cukorral…

Nem kell megijedni… rengetegnek tűnik a cukor, de nem épp rengeteg. Azt hiszem olyan 300g cukrot öntöttem rá, valahogy azt mondtam jesszusom ez bÅ‘ven elég, hiszen 3 hónapig eszek ennyi cukrot a kávémba… Nehogy már tömény cukor legyen az egész meggylekvárom. Lehet több kéne bele, de NEM LESZ több. Ez ilyen meggylekvár és pont.

Most egy nagyon kellemes “elkészítési fázis” van folyamatban ezt nagyon szeretem, mert például itt lehetek a gépnél, és mindjárt megyek a zebemmel tekeregni is… addig is ügyesen dolgozik helyettem a meggy, meg a cukor… most kell hagyni, hogy levet eresszen.

……..

Itt meg DIREKT kihagytam helyet, hogy tudjam folytatni a meggylekvár leírását!!! Nem véletlenül vannak a pont pont pont-ok!!!