Nahát nahát… tudja a fene, de mostanában túl gyorsan telik az idÅ‘. Csak pislogok kettÅ‘t és máris este van. Aztán pislogok még kettÅ‘t és hétvége, szóval BORZASZTÓ. És amikor ez eszembe jut, mármint, hogy az idÅ‘ ilyen gyorsan telik, akkor hirtelen azt se tudom mihez kezdjek.  Ma rengeteget dolgoztam, mégis olyan érzéssel mentem tekeregni PrezLeevel, mintha semmit nem csináltam volna… Aztán hazajöttem és megint meló.

Ja meg fÅ‘ztem saláta levest (nyaaaaami!!! lesz holnap képecske is!) . Nem tudom mikor eshettem a fejemre, de valami nagyon “elromlott” bennem… Miféle dolog az, hogy pihenésképpen rohanok ki a konyhába fÅ‘zni? És csak azért nincs meg az ordás palacsinta, mert még mindig tele van a hűtÅ‘ egyéb ételekkel… Például rántott húsival. Szóval végigtapiztam a fejemet és sehol semmi dudor. Végül is azt hiszem csak öregszem. Nem is csodálkozom, hiszen mint már említtetem rémesen telik az idÅ‘…

Ezért most 3.12 perc. Most kb félórája kivonultam a konyhába, mert rémesen megéheztem. Ettem majd a közben kiolvadt csirkehúsból készítettem finom csirkepaprikást. Igen, éjjel 3.12 perckor.

Azt hiszem ismét bevezetem az éjszakázást. Fantasztikus milyen csend van. A kocsik is alig járnak, a telefon se csereg, szóval ideális.