Az éjjel perecet sütöttem. Hogy mi ütött pont belém nem tudom, de kellemes volt macsikálódni a lisztel, olajjal. Recept nélkül, csak úgy ahogy én szeretem dobigáltam össze a hozzávalókat.  Volt itthon minden, de ugye nem is kellett ehhez nagy lista. Liszt, picike cukor, élesztő, víz, margarin. És egy kis olaj. Na meg só természetesen, illetve egy tojás megkenni.

Az úgy volt, hogy 12-kor értem haza. Éjjel persze. Még kivittem a kutyát, még tettem vettem, aztán készültem menni aludni. Ekkor csapott meg az ihlet, hogy én biza perecet akarok sütni, mert jaj az olyan finom.

Meg is sütöttem, a fekete pereceket. Ahogy jellemeztem ma őket: hát tudod, finomnak nem nevezném, ehetőnek azért még ehető kategóriában van. A hozzávalókból ítélve az egyetlen bűnös a sütő. Valami egyszerűbb dolgokkal kell próbálkozzak, mondjuk sorra vehetem a sütés nélküli édességeket, hiszen abból van rengeteg… mert ez a sütés ezzel a kályhával nagyon kedv hervasztó.

Szemre nem lehet mondani, hogy csúnyák lettek…. mert kimondottan guszták, formásak… de ízre na el kell hinni, hogy nem az igaziak. Még szerencse PrezLee lelkes rajongója szinte mindennek amit én készítek, így nem kell ennek sem a háromnegyedét kidobni…

Ja… nem is mondtam, de a csicseriborsó+hántolt búza fasírtomat egyenesen imádta! Jobban mint a húsból készültet

Kárpótlásul azonban mutatok valami nagyon finomat Szomszédasszonyom készítette, káposztás tekercs, annyira finom, hogy irgum burgum!

és a káposztás finomság: