Naaaaa.. kezdjem azzal, hogy amíg nagyrészt tasakos leveseket fÅ‘ztem, meg turbó krumpli meg ettem ami volt, lásd vajas kenyér, müzli vagy éppen tejbegríz… nem is “fájt” a fejem ennyit… de most jobbról balra kattintgatva, meg magazinokat lapozgatva meg akár a boltba kóricálva is kajára, receptre, juj mi lenne ha ezt meg azt összekavarnám megsütném, megfÅ‘zném gondolok…  Megint egy olyan dolog amit “soha nem hittem volna” magamról… Még hogy én??? Kezdek arra gondolni, hogy a kórházban kicseréltek!  Ó nem, na ez nem lehetséges, mert mostanság nem voltam kórházban. Végül is csak látogatóba voltam, ott is nagyon rég s úgy tervezem másért nem is nagyon fogok menni

Na de elkanyarodtam, mint szokásos… Szóval blogról blogra szálltam, mint valami kerge méhecske a virágos kertbe mikoris a Gözlemére bukkantam. Olyan palacsintásan hatott, de nem palacsinta és egybÅ‘l megindultak a pavlovi reflexeim, nekikezdtem nyálazni… Ki is rohantam a konyhába és a már kihűlt tejbe burizsból bekanalaztam egy adagot miközben elképzeltem a Gözlemet… Ja tudom igen, olyan ez mint szex közben másra gondolni, de a kaja tán megbocsátja nekem ezen bűnömet…

Végül rájöttem kicsit tovább olvasgatva, hogy ez a blog tulajdonképpen az a blog… Pont az, ahol a Grissini receptrÅ‘l olvastam és azonnal utánozhatnékom támadt. Végül is állítólag a majomtól származunk (egyre biztosabb vagyok, hogy én legalábbis…) … nem is szégyellem, hogy utánozok. Még  teljesen idegenként forgok e rengeteg egyszerűen fantasztikus kajás blog között… ilyenkor azért bevallom kissé  megkérdÅ‘jelezem a paszulylevesem, sült lábasom és egyéb suta termelésem létjogosultságát… Trial and error… így működik ez.

DE aztán eljutok arra a gondolatra, hogy valahol tanulni is kell kotyvasztani, senki nem született úgy, hogy tudja.  Ez megvigasztal és ihaj csuhaj még csak azért is folytatom! Mert hihetetlen, de fÅ‘zni tényleg nagyon kalandos és mókás tud lenni!!! Aki nem hiszi próbálja ki.  Meg aki fél a víztÅ‘l ne egyen halat! igen… ez aprópó. Méghozzá pont annak aki fél a víztÅ‘l…