Legalább n+1x mondták már nekem el a fasírt receptet és most már rájöttem, hogy mindaddig hiába is beszéltek a fejemmel amíg egyáltalán nem figyeltem. Vagy talán mégis… mert pénteken fasírtgyártás elÅ‘tt már a telefon felé vettem az utamat, hogy megkérdezzem anyut mégis hogyan készül ez a fantasztikusan finom és mindenféle titokzatossággal körüllebegett fasírt. Végül nem tettem, hanem nekiálltam és azt mondtam kitalálom én a fasírt készítést.

Úgy ködösen emlékeztem a kifacsart, beáztatott kenyérre, a reszelt krumplira, a fokhagymára, tojásra meg fűszerekre, de mibÅ‘l mennyit ez már nem volt tiszta. Régi dilemma, hogy kell krumpli is meg kenyér is vagy csak kenyér illetve csak krumpli. Végül úgy döntöttem, hogy ejsze ez ilyen jó kiadós, a “disznó sem tudja mitÅ‘l hízik” alapon mindent bele fasírt lesz.

Kb fél kiló darált húst, 2 közepesen nagy krumplit, vagy negyed kiló kenyeret, 2 tojást, egy fej fokhagymát gyúrtam masszává. Igen ám, de a kenyér valami miatt nem akart kifacsarodi rendesen, túlzottan vizenyÅ‘s maradt… erre fogtam magam és megtoldottam az egészet egy kis prézlivel, majd miközben ezt tettem azon törtem a fejem, hogy minek is bele az áztatott kenyér, a sok macsikálódás vele, miért nem lehet csak prézlit hozzáadni? Marad megválaszolandó kérdés, mert legközelebb naná, hogy így készítem

Mikor a massza elkészült, elkezdtem apró kis golyókat formálni belőle, majd kisütöttem őket.

NYAMI!!!

Fasírt