Hurrá! Meg végre! Meg jaj de jó 
Utálok ételt kidobni. Na de tényleg. Néha sikerül mégis, de akkor is utálom. Ezért a rakott karfiolt is sokáig ettem. Unalmas volt már. De nagyon. Meg kell tanuljak kis adagokban fÅ‘zni, másképp csak hetente 2x kell fÅ‘zzek és akkor meg mirÅ‘l is fecsegjek ha nincs téma? Vagy készÃtsek és megeszi még fotótéma korában PrezLee?
Recept, ötlet és elképzelés van tengernyi… és amint elkezdtem foglalkozni a témával mintha mindenhonnan csak kaja, kaja kaja és megint kaja bukkanna elÅ‘. Itt egy ötlet, ott egy ötlet… S akkor el tudjátok képzelni milyen rettenetes enni majdnem egy hétig a rakott karfiolt!!! Finom finom, tényleg nagyon finom volt de már majdnem a könyökömön jött ki. Ettem reggelire is, aztán ebédre is, vagy vacsorára.. pedig nem is volt olyan förtelmesen nagy adag… mint a V 1.0.0 változat!
Loading ...
June 30th, 2009 at 11:25 am
Hát igen, fecsegés az mindig van itt, bőven.
June 30th, 2009 at 11:34 am
azt mondják a fecsegés igazándiból az Å‘skorból maradt meg, méghozzá azért, mert a nÅ‘k miközben gyűjtögették a gyökereket meg egyéb finomságokat, egész nap traccsoltak. Ezért a nÅ‘i limbikus központ (vagy valami ahhoz hasonló) fejlettebb mint a férfiaké, és ezért a nÅ‘k állandóan szaporÃtják a szót, akár céltalanul is.
Vagyis ez nem betegség, hanem genetikai örökség amit a férfiak szegények nem tudnak megérteni, mivel, hogy Å‘k vadászat közben hallgattak, nehogy elszaladjon a “hús”…
June 30th, 2009 at 11:35 am
legalábbis nekem ez a magyarázat teljesen megfelel, hogy miért is jár annyit a szám
csak bÃrják hallgatni …..vagy olvasni 
