Tyű meg tyá meg izé, assetudomhol a fejem. Főznöm kell, vasalnom kell, kutyát falura vinnem, mosogatni és társai.  Tegnap még azon filozofáltam, hogy vajon fog-e esni az eső, és fogunk e tudni menni a barátnőmmel, a fiacskájával, a férjével, PrezLee-vel meg a kedves párom kocsijával tekeregni valahova, amíg ő fesztiválozik. Persze okosan szervezem én a dolgokat, ugye menjen ahova akar, de a kocsi marad Akkor is ha az övé!

Kedves hölgyek, tanuljatok a példámból, ne hagyjátok a férfi embert uralkodni az autók fölött, mert kérem egyenjoguság van!  (dehogy van egyenjoguság, a férfiak szeretik azt hinni, hogy egyenjoguság van, miközben nekünk nőknek több jogaink vannak – ne soroljam, hogy nekünk jogunk van sírni, jogunk van balféknek lenni a volánnál, szőkének lenni is jogunk van ha épp akarjuk, jogunk van PMS-vel rendelkezni és hisztizni és még sorolhatnám )

Persze könnyű nekem szájalni,  mivel NEM SZÁNDÉKOZOTT a kocsival menni amúgy sem, így márcsak természetes, hogy rám bízza, ne legyek már bezárva a lakásba, főleg, hogy az enyém csodajárgány még javítófélben van. Mert ugye… akinek van kocsija az megszokta, hogy oda megy kóricálni ahova akar.

Na de… mint látható volt eddig is a spontaneitásban nincs hiány, sőt néha kezdek gyanakodni, hogy kissé túl sok jutott belőle nekem, vagy csak sima túltengésem van mostanság. Ma ugyanis valami pénz került a számlámra, amire bár számítottam, de nem mostanra. És ha már így bejött az összeg, ami pont annyi mint a fesztiválra a jegy… megnéztem ha lehet-e még kapni. És lehet Na itt volt egy negyedóra töprengés, hogy mi is legyen, végül megegyeztünk, hogy mivel eleve arról volt szó, hogy mind a ketten megyünk, hát … belevágtam és megrendeltem a jegyet. Úgyhogy… holnap hajnalban indulunk országunk csodás fővárosába (Bleaaaahhhh), Bukurestibe, 3 napot fesztiválozni.

A nagy öröm hírre összedobtam azonnal egy meggyes sütit,  a Márványos Meggyes Nosalty recept alapján. Persze, hogy másképp csináltam, mert a nagy örömmámorban nem olvastam végig a receptet csak pakoltam a hozzá valókat. A cukrot például nem kevertem el a tojás sárgával, hanem mindent egy tálba helyeztem, cukrot, lisztet, sütőport, olajat, 1 egész tojást (mert sárgástól beesett mikor el akartam választani), 4 tojás sárgáját, meleg vizet, mixerrel összekevertem. Majd a közben tojáshabbá vert fehérjét is belekavartam a masszába, végül a tortaformába öntöttem 2/3-át , mert a tepsim nem jó, és a maradék 1/3 hoz öntöttem a kakaót, és végül ezt is a tepsibe pakoltam. Ezután a félig kiolvadt meggyeket is a formába pakoltam és az egészet be a lerbe. Kíváncsi vagyok milyen lesz így. A receptet sokan dicsérték, lehet az én újításommal sem lesz katasztrófa.

A rántott hús meg ugye jó Abból készítek nagy adagot, sok szezám maggal, meg kukorica pelyhet fogok megtörni és egy részét abba hempergetem prézli helyett.

Életemben még nem voltam ekkora fesztiválon mint amekkora a Sonisphere, 3 nap koncertek de legalább vénségemre menjek el. Persze az együttesek csak egy részét ismerem, de elvégre és utóvégre lesz itt alkalmam megismerni nemdebár. A zene se éppen az amit általában szoktam hallgatni, persze néha metál balladákat, de szerintem itt nem is az a lényeg, hogy milyen a zene, hanem maga a koncertek hangulata, a hatalmas tomboló tömeg, a hangzavar meg a rajongók kipirult arca. Annak ellenére, hogy nem voltam, valahogy biztos vagyok benne, hogy életre szóló élmény lesz. Hogy jó vagy rossz az majd csak kiderül a végén