Lehet, hogy “reform rakott paszuly” címet kellett volna adnom ezen kajának, mert eléggé szokatlan dolgokat raktam bele De biztos finom lesz! Képeket majd csak holnap tudok mutatni, ugyanis nagyon béna voltam Lemerítettem 3 szett akut és elfelejtettem odatenni őket telni. Meggyőződésem volt, hogy ááá a két használaton kivüli szett az biztos fel van töltve. Ugyhogy “hogyan készül fotók” már nem lesznek, elkészült ugyanis és a lerben piheg még.

Tettem bele:

• főtt zöldpaszulyt, amelyet nem törtem össze, csak a végeit csiptem le
• megdinsztelt hagymát, rengeteget
• 1 barackot
• 2 tojást
• gyömbérport
• kevés citrom levet
• kb negyed liter tejet
• 1 joghurtot
• zabpelyhet, kukoricapelyhet
• levesbe való vékony laskát
• és a jénai tál aljára kevés prezlit
• kevés olaj

Elkészítése persze egyszerű… hoztam egy halom paszulyt faluról. Megfőztem, majd a felét megettem csak úgy. De már valahol nem esett annyira jól a sós vízben főtt paszulyt rágcsálni, gondoltam összedobok valamit abból ami volt itthon. Jó, tehettem volna bele csirkehúst is, játszottam is a gondolattal, de megint este 10 óra tájt járta mikor csak nekifogtam főzőcskézni, az még elhúzta volna egy jó ideig az egészet és nekem még iccakai műszakban dolgoznom is kell… Szóval nem járja. Ez akkor teljesen vegetáriánus (laktó-ovo vegetáriánus) menű lett.

Szóval vettem a jénai tálat, megszórtam egy kevés prézlivel  (hihetetlen mennyire megszoktam, hogy nálam PrezLee a prézli “helyes leírási módja”, már automatikusan így jön ki a kezemből mindig kell javítsam), löttyintem rá egy kevés olajat, majd ráhelyeztem a kissé megdinsztelt hagymát, amit mielőtt épp kész lett megszórtam egy kis vegetával is.  Ezután valami maradék zabpelyhet szórtam rá, mert ott ücsörgött egy kevés a zacskó alján, majd ha már úgyis egyféle takarítást is végeztem, a kevéske kukorica pelyhet is rászórtam a hagymára. Erre helyeztem el egy szeletekre vágott barackot Gondoltam egye fene, legyen valami “bökkenő” ebben az ételben is, nehogy már valami normálisat főzzek mert azt sokan mások tudnak készíteni . A barackra sajt szeleteket rakosgattam, majd az egészet nyakon öntöttem gyömbéres, lisztes, tejes tojással.  Eddig minden szép és jó, de még mindig nem voltam tisztában azzal, hogy mi lesz az ami egy kicsit felszívja a levét… Na ekkor megtaláltam a szekrénybe egy tasak vékony levesbe való laskát, abból is tettem egy régeget. Az egész tetejére meg a második adag paszulyt terítettem el és mivel még nem ért véget a na mit is tegyünk bele, hát fogtam magam és leöntöttem az egészet egy nagyobb poharas joghurttal. Azért jut eszembe, hogy itt ott egy kevés sót, borsót szorhattam volna rá, de  majd sózom mikor eszem.

Ja a tetejáre az egésznek egy kevés prézlit szórtam, de ezt már csak a dizájn kedvéért. Rém kiváncsi vagyok milyen lesz az íze. Rossz nem lehet, hiszen csak ehető és finom dolgokat tettem bele. De ez a barackos kombináció még nekem is új, oszt majd kiderül, hogy jó ötlet volt vagy épp emeletes marhaság

UPDÉT!!!!

Megkóstoltam. Finom lett. Nagy kár, hogy elfelejtettem megsózni. Na de holnap lesz az igazi próba, addig kissé összeérnek az ízek

és meglenne a fotó is

Na végre megszületett a sült krumpli is! Hogy miért húztam ennyit vele az időt nem tudom. De hogy ez mennyire de mennyire finom volt!!!

Az egészet nagyon egyszerűen úgy készítettem, hogy a krumplikat megpucoltam, megmostam, majd jó két újnyi szeletszerűségekre vágtam. Ezután a tiszta tepsibe helyetem őket, a tepsit meg a sütőbe. A gázt is megengedtem, meg is gyújtottam, nem felejtettem el. Egy idő után megcsekkoltam a krumplikat, kicsit megpiszkáltam őket, amelyek kissé odaragadtak felszedtem és odébb böktem, de nem égtek oda, csak épp a tepsihez tapadtak.

Mikor megvolt már a krumpli sülve (megkóstoltam egyet) akkor néhény pityóka tetejére sajtszeleteket (füüsti pityusz ebédje ihletett) tettem és a már kioltott, de még forró sütőbe pár percre visszatettem. Amíg elmentem a fotó gépért

Íme az eredmény… (annyira finom volt mint amennyire guszta )

nyaaaaaaamiiii

imádnivalóan egyszerű és nagyszerű eledel

Mert az is “készült” a hétvégén!

Ha nem kéne a zöldborsó szemeket kipiszkálni a tokjukból, akkor a kedvenc télire eltevésre szánt zöldségem a zöldborsó lenne. Így a címet még nem osztom ki egyetlen zöldségnek sem, mivelhogy hihetetlenül unalmas egy feladat azokat a zöldborsó hüvelyeket kinyitogatni, kirázógatni a zöldborsókat, megcsekkolni mert volt egy két kukacos is (igazi bió zöldborsónk volt ), majd kezdeni előről.

Az eltevés maga az valóban hülyére egyszerű… Legalábbis anyukám így csinálja és minden tökéletesen műkődik vele… Következzen a “Zöldborsó télire” receptje:

Kell hozzá:

• zöldborsó
• zacskó
• fagyasztó

Elkészítése:

Aszngya, hogy zacskót kinyít, zöldborsót betesz, zacskót bezár, majd így tovább amíg elfogy. Remélhetőleg a zöldborsó. Ha a zacskó fogy el az már kicsit bajosabb… Miután a zacsik megteltek zöldborsóval (persze ki mekkora adagot használ el egyszerre annyival), fagyasztó kinyít, zöldborsós zacskókat behelyezni a fagyasztóba és … tanananam KÉSZ.

Ami jó a zöldborsóban, hogy ha kisebb adag kell, akkor csak ki kell gurítani a megfelelő mennyiséget a fagyott zacskóból, és a többi máris mehet vissza.

A szombaton elkészített zöldborsó főzelék nekem személy szerint annyira ízlett (hiába na aki tud az tud és aki szerény az szerény ), hogy megettem üressen. Nem akartam “elrontani” például tükörtojással. Így az én ebédem, zöldborsó főzelék tányérba tesz, kanalat megfog és ripsz ropsz bekanalaz volt.

Azonban a szüleim egész megéheztek amíg a mesterművek elkészültek Az egyik a tükörtojásos zöldborsó főzelék a másik meg a taréjos szalonnás zöldborsó főzelék.

Íme a tükörtojásos zöldborsó főzelék

És a taréjos szalonnás zöldborsó főzelék amelyet majdnem úgy készítettem mint a TÉVÉSZAKÁCS – A lecsó ezer arca bejegyzésben bemutatva volt. De csak azért majdnem, mert időközben kiderult, hogy egy árva zöldpetrezselyem levélke sem lelhető fel a kertben (idén nem nőtt petrezselyem) úgyhogy a zöld részét megpróbáltam “kompenzálni” zöldhagymával. Nem akart úgy ráragadni, szóval nem igazán helyettesíthető. De azért guszta lett a mű

A fotózásról említésre méltó az, hogy az udvaron történt (fény miatt). Igen ám de ennek külön veszélyei voltak. Mert hol PrezLee kutyát kellett hangos szóval elkergetni, hol Győző akarta szemrevételezni gasztronómiai alkotásomat, így őt kellett odébb lökdösni.

Hihetetlenül finomra sikeredett az áldozati zöldborsókból a zöldborsó főzelék. Ez egy olyan étel amit aligha lehet elrontani. Ha nem vesszük figyelembe, hogy icipicit odaégett, akkor én se rontottam el.  Talán az a kis kozma adta meg az egésznek a varázsát. Nem érződőtt rajta. Tényleg nagyon finomra sikeredett. Igaz is, ilyen friss borsóból ritkán főz az ember.

Az elkészítése roppant egyszerű:

hagymát, szemre ész nélkül felaprózni, két löttyintés olajon megüvegesíteni, majd a borsót is a fazékba tenni, kicsit kevergetni, ezután felőnteni vízzel, hagyni egy picit főni, időközben elkészíteni az eresztéket (2 kanál liszt+tej) majd kis vegetát tettem bele, és felöntöttem az eresztékkel, még kettőt hagytam lobanni (pont amíg odakapott ) és amíg besűrűsödött.  Tarajos szalonnával és tükörtojással volt tálalva.

Képek csak később, az USB kábelt otthon hagytam… nem tudom letölteni itthon a fotókat!

Ebből biztos nem lesz falrahányt borsó!!!

Kínozom a zöldborsókat. És közben azon gondolkodom, hogy vajon azt a tokot amibe a borsók laknak minek nevezik… Nem tudom, fogalmam sincs. Na és azon is töröm a fejem, hogy szegény zöldborsó bokrocska  mennyi energiát fektetett abba, hogy óvatosan a kis zöldborsócskákat egy keményebb védő tokba helyezze, ott vigyázgasson rá, óvja a széltől is, erre jövünk mi emberek, kirángatjuk a még baba korú zöldborsócskákat és iszonyat kegyetlenség közepette edénybe gyűjtjük őket, majd mint a pokolba az emberekkel egy nagy fazékba tesszük és megfőzzük.

Igencsak úgy érzem magam mint Lucifer. Azt hiszem húsevő leszek. Mert eddig mindenevő voltam, de most nagyon megesett a szívem a zöldborsókon. Lehet nem is eszek a kajából (dehogynem) mintegy kimutatva az elérzékenyülésemet.

Mégiscsak jobb a bolti konzerves borsó. Vagy a fagyasztott zacskós Nem is beszélve arról, hogy a konzervet kinyítni nagyon szeretek (külön hobbym!) a zacskót meg semmi perc alatt fel lehet bontani.

Na most, hogy kíírtam magamból a zöldborsó pucolás közben keletkezett gondolataimat, megyek vissza zöldborsót kínozni.

Teljesen más után nézelődtem amikor megpillantottam a:

TÉVÉSZAKÁCS – A lecsó ezer arca

címet, és persze benéztem mit is takar Hát nem tévedtem lecsóról volt szó (még jó!) meg arról, hogy mennyi féle képpen lehet készíteni. Tényleg egy nagyon változatos étel!

“Paszulyos, csípős, francia, gombás, citromos, kolbászos, krumplis, szalonnás, tarhonyás, tojásos, virslis, vinettás chilis, debrecenis, húsos, boros”- mind lecsófajták, írja a cikk és nem éri be ennyivel, mert folytatja “De ezen kívül készülhet mexikói vagy spanyol változatban, tejszínnel, pulykahússal, májjal vagy rostélyossal. Vagy akár hidegen is: borkánba töltve zakuszka, zselatinnal dúsítva kocsonyaszerű étel lesz belőle.”

azt is megtudtam, hogy eme “hagyományos magyar étel”  mégsem olyan hagyományos magyar étel, de végül is lehet a lecsó hagyományos magyar étel mivel más népek másként nevezik:

“A baszk lecsó neve piperade basquaise, a franciáé ratatouille, lengyelül letzo, olaszul peperonata, oroszul lecso, németól letscho, görögül spedzofai.”  A TV szakács azt is megjegyzi, hogy  “alapanyagai közül egyik sem őshonos magyar zöldség.” Heheheheheee Magyar kaja mi? Na sebaj, imádom a lecsót!  Teljesen mindegy miféle kiféle amíg finom.

Bár azt mondják, hogy elterjedt változat a kolbászos tojásos eddig még nem hallottam róla (igen igen tudom tudom, sok egyéb dologról sem hallottam mégis elterjedt) de ismerem a rizses kolbászos lecsót amiből anyukám már csak árva lecsót készít (rizses lecsót) én meg a rizst is kihagytam belőle, max mellé szoktam megfőzni külön.  Ja és a tojás esetleg tükörtojásként rá. De nem, itt beleteszi a rántottába… ki fogom próbálni egyszer. Biztos finom.

“Komoly viták vannak arról, hogy ki mit tesz előbb a lecsóba, persze a hagyma után: a paradicsomot vagy a paprikát.” Ő a paradicsomot teszi, én a paprikát

Na de itt a képek és szövegek alatt van a lecsókészítés videó!

A tarajos szallonnának a készítése egésze ötletes! Remélem nem eszik le a fejem amiért illusztrációként kölcsön vettem a képet, de muszáj megmutatnom!  Aszongya, hogy a már megsült szallonnát kiveszi, a bőr felőli részt kis pirospaprikával megszórja, a tetejét meg petrezselyemzölddel! Hát nagyon guszta lett az biztos!

Kakastarély szallonnából

foto: transindex

“A finom lecsó legfontosabb titka, hogy friss, jó minőségű alapanyagokból készül”

Mai ebédem követelménye volt a friss, üde kora nyári ízek világának az átadása, mint valami hűsítő szellő lágyan és bársonyosan guruljon le a torkomon miközben éhségemet csillapítja. HOOOOOO STOP

Az történt, hogy kimentem nassolni a konyhába.  Mert ebédelni ebédeltem lecsót. Uzsonnára (persze ebéd előtt) pedig kecsketejes (csak mert mázlista vagyok) gabonapelyhek és magvak keverékét amit egy kanál általam készített (és még finom is) meggylekvárral ízesítettem.

A Vajkrémbe mártott káposzta délutáni uzsonnaként alakult ugyanis  kinyitottam a hűtő ajtaját, és megtaláltam egy félbevágott káposztát. Nem volt olyan nagyon elrejtve… ezután tovább nézelődtem és megkaptam a vajkrémet is.  Ezután még egy nehéz feladatom volt, mégpedig a vajkrém tetejét felnyitni. Innen már egyenes út vezetett a zabához, ugyanis a káposzta leveleket letéptem, csavartam rajtuk egyet és bemártottam a vajkrémbe. Innen a “mártott” szócska a névben!

Mindig azt szokás mondani, hogy az egyszerű az nagyszerű… és tényleg

azért bevallom, nincs nekem nehéz dolgom gasztronómiai szempontból…

és időközben arra is rájöttem, hogy kajakóstolónak se válnék be, mert elém tennék a kaját és ha nem tartalmaz csiga-bigát vagy gombát meg kagylót és ehető akkor nagy valószínűséggel azt mondanám rá, hogy “jó”. Kezdek arra gondolni, hogy ínyencségeket teljesen felesleges az ízlelőbimbóimra pazarolni, mert úgyse látják érzik a különbséget.

Aztán a borkóstolásról ne is beszéljek, lényeg, hogy legyen édes (ugye fujjjj mondják az igazi borosok) meg elég mennyiség belőle…. Aztán, hogy másnap fáj a fejem… az megint más lapra tartozik

Most jutott eszembe, hogy vajon szokás e a káposztát megmosni? Én nem mostam meg, leszedtem a felső leveleket és azzal annyi. Hű most betoltam a számba egy nagy halom bacilust…!

Mit is lehet elvárni valakitől akinek a legeslegeslegkedvencebb étele a spenot kanállal???

Voltam a kertbe nézelődni. Van rebarbara.  A csuda tudja mi történt a levelével, hogy olyan lyukacsos. Pár éve anyukám készített rebarbara kompótot és hát “fiiiiinom” elhúzott szájjal, meg finnyáskodva és grimaszkodva volt a válasz. Na nem ízlett.   Persze ki tudja azóta mi minden változott meg, lehet kiderül, hogy mégsem olyan rossz a rebarbara…

találtam valami infókat róla:

“A sóskafélék családjába tartozó rebarbara olyan zöldség, amelyet gyümölcsként fogyasztunk: szárából lekvár, kompót vagy gyümölcstorta készíthető. Még tart az idénye! A rostokban gazdag növényt, amely sok kalciumot, magnéziumot, vasat, C-, B- és A-vitamint tartalmaz, mintegy 4500 éve ismerik gyógyhatásáról. Tisztítása során vágjuk le a szárak mindkét végét, vékonyan fejtsük le a külső héjat, a szálkás részeket vágjuk le. A rebarbarát savanykás markáns íze miatt – bár nyersen is élvezhető – befőzésnél érdemes más gyümölccsel, például eperrel, almával vagy körtével társítani. Ízesítésére kitűnő a vanília, a gyömbér és a fahéj.

Rebarbara Kompót készítéséhez fél kilónyi rebarbara szárát vágjuk fel másfél centis darabokra, mossuk meg jól, majd tegyük egy fazékba, és annyi vizet öntsünk rá, hogy ellepje. Hozzájön fél pohárnyi cukor, két evőkanál méz, egy darab vanília és egy darab fahéj. Forraljuk fel, és főzzük öt percig. Ha kihűlt, fagylalttal, joghurttal, palacsintával fogyaszthatjuk, de kiváló sült húsok mellé is.”

forrás: gazlap.hu

Rebarbara levél amit megtisztelt egy madár:

Még hagyom egy picit érni… a gondolatot, a rebarbarát meg nőni. Lehet kipróbálok belőle valamit… Lehet nem. Majd kiderül

Nagyon produktív voltam ma este. Persze tudom, nem este kell főzni, de mit tegyek ha akkor csap agyon az ihlet? Meg akkor van kedvem? Meg akkor nincs más dolgom? Hát semmit. Akarom mondani akkor főzők.  Nekiálltam elkészíteni a meggylekvárt. Az is kész van, de az külön beszámoló lesz. És azt hiszem azt már csak holnap írom meg, ugyanis kezdek kissé álmos lenni. Hiába na a tegnapi töltött idő jól kikészített…

A mai lecsó kicsit másként készült el mint szokásom. Ugyanis nem szoktam tenni bele csirkehúst, ez is amolyan hagyományosan “árva” kaja mint a lucskos.  Most azonban kivettem a fagyasztóból egy csirkemellet, félig kifagyasztottam, majd meguntam és úgy ahogy volt nekiestem a nagy késsel, felapróztam. Gondoltam… ejsze mindegy annak a húsnak már, nem fog fájni neki ha félig fagyosan vágom fel… Kicsit későn jutott eszembe a kiszedése így nem akartam még várni amíg kiolvad, mert reggelig mind főzőcskéztem volna… A kockákra vágott húsit két löttyintés olajra tettem, majd addig kavargattam amíg jól megpirult. Ekkor elcsipegettem a felét… olyan volt mint az utcai gyrosban a csirkehúsi!!!

Ezután a korábban csíkokra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítettem, ezután rögtön hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, kettőt hármat forgattam ezen is, majd a káposzta következett, erre szórtam egy kis sót is, végül hozzáadtam feldarabolt paradicsomot és mivel kevésnek bizonyult a leve az egésznek, hát felöntöttem egy kevés paradicsomlével is. Ezután hagytam, hogy félig kész legyen a zöldség, miután beleöntöttem a húst és hagytam párat együtt rotyogni.

Naaaaaaaagyon fincsi!

Amit szeretek benne, hogy hamar kész van, nem szoktam agyonfőzni a zöldségeket, majdhogynem félig ropogósak maradnak.

A paradicsomot NEM szoktam lehámozni, ugyanis fura mód kedvencem a lecsóból amikor a felcsavarodott paradicsom héjakat elrágcsálom. Tudom tudom, fura szokás… Anyukám legtöbb esetben forró vízbe teszi a paradicsomot pár másodpercre és lehámozza.

Következzenek a képek:

hagyma őfelsége. Behoztam a szobába és mielőtt szadista módon feldaraboltam volna megmutattam neki milyen is egy számítógép, vagyis monitor, billentyűzet, meg mi is az internet… Nem volt elragadtatva, így őt kinyírtam. Ez van… legközelebb majd gondolkoznak hagymáék hogy kicsit ujjongjanak ha mutatok nekik valami érdekeset!

íme a hagyma, feldarabolva, kinyújtóztatva a macis lapítómon!

Majd a paprikát és káposztát is feldaraboltam

aztán mindent összekevertem…

Na ilyesmi lett a vége:

nem látszik mittomén milyen jól, de megpróbálok holnap készíteni jobb fotókat. Csak nehogy úgy járjak vele mint a Fehér szószos hús ami zöldes lett névre keresztelt alkotással… arról is voltak képek, de bizti nem mutatom meg senkinek, ugyanis az ember első, sőt második és harmadik ránézésre is azt gondolná, hogy mérgező.  Ezért letöröltem őket. Még a végén meggyanúsítanak valami boszorkányságokkal…