Ma a tasakos leves után majdnem még egy bűnbe estem… A termék bevallom a kosaramba volt, majd visszaballagtam és letettem. Pedig rémesen kíváncsi voltam. Legközelebb ha arra járok és lesz, megveszem.
Mosogatószert mentem vásárolni. Úgy 9 óra tájt a Sora nevű boltba. Jó messze itthonról, de végül is lehet ott jobb a mosogatószer… ki tudja. Na de ha már az ember ballag a termékekkel megrakott polcok között akkor ezt azt megnéz. Valami egészen guszta feng shui gyertyákat láttam… csak nem értem mitől feng shuibb egy gyertya mint a másik, na sebaj, biztos van benne egy marék ezoterikus izé, amit úgyse tudnék megérteni, csak fogadjam el, mert működik. De a gyertyák szépek voltak. Csak nem tetszett, hogy mindenféle címke volt rajtuk… igazság, békesség és hasonlóak. Végül is nem vettem meg a gyertyát. De eljutottam a pudingporokkal teli polcig. És elgondoltam, hogy soha nincs itthon egy pudingporom, pedig milyen egyszerű és finom kaját lehet összedobni.. mert szeretem a meleg pudingot
Szóval pudingszemlén voltam, ki is válogattam 4 különféle ízt, amikor a szemem megakadt egy dobozkán. Pindurka volt, valmi 10-15 deka ha lehetett, és jó sok pénz. Azt írja rajta, hogy “házicsoki”… csak vizet ad hozzá az ember és voila tadadadam kész is…
Még a “speciális tálcát” is tartalmazza… az biza.
Na nem vettem meg… helyette vettem egy nagyon finom köménymagos sajtot … de elgondolkodtam, hogy egy gyárilag mindenféle kémiai anyagból összekevert cucc… mitől lesz házicsoki??? Mikor a házi csokinak épp az a varázsa, hogy házi íze van, házi anyagokból és a nagyi vagy anyuka készíti a csemetéinek…
Asszem kezdek öregedni. Sőt formálisan vénülök, ha ezeket a modern dolgokat nem értem már meg… Legközelebb minden esetre veszek. Már furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mennyire van műanyag íze.