A paszuly kb felét kihalásztam az edényből, a többit folytattam és egy finom levest készítettem belőle. Amit kiszedtem azt lecsöpögtettem és majonézes, fokhagymás paszulyt készítettem belőle. Istenien finom lett! Mára már elfogyott, van még paszulyleves…

A levesek közül gondoltam krumpli levesre, tojás levesre és köménymag levesre Persze tegnap megkérdeztem az uraságot, mit szólna a köménymag leveshez, a válasza nem volt valami lelkesedő, ellenben azt sem mondta, hogy “ő azt biztos nem eszi meg”. Úgyhogy azt hiszem ez lesz végül, és pirítok bele kenyeret, ahogyan régen anyukám készítette.

Ma délben azonban, egy adagot kivettem a borkánból és összekevertem tejföllel. Az édes ecetes íz mintha még finomabbá tette a tejfölös tormát, amit máskülönben ha jól emlékszem egy kevés sóval készítettük régebben.

Ma olvastam, hogy mennyi mindenre jó a torma (Armoracia rusticana)

Természetesen a “legeslegfinomabb” pizza az “Óra” volt, amit a sógorék kisfiának készítettem, oda és vissza volt érte, tutira a legeslegfinomabb pizza volt amit valaha evett És mindenki meg kellett kóstolja, hogy “belássa”, az övé, de csakis az övé az ami a legfinomabb. A másik kettő, amin ugyanazok az alkotó részek voltak, már korántsem voltak olyan finomak mint amit speciel neki készítettem…

Na, hát jelentem ismét egy olyan leves, amit gyakrabban fogok készíteni, ugyanis egészen finom lett az íze.

Az egyszerűség kedvéért, most úgy készítettem, hogy egy hagymát felapróztam, megüvegesítettem, rászórtam a még enyhén fagyos zöldborsót, majd a kukoricát is rázúdítottam, két lapos evőkanálnyi lisztet is rászórtam, az egészet egyszer-kétszer megkevergettem az olajon, majd felöntöttem vízzel, adtam hozzá egy kis sót, egy leveskockát és egy negyed liter rizstejet is adtam hozzá, hogy legyen fehérebb.

Mindig eszembe jut, hogy a lekvár főzés az hosszú idő volt, sok cukrot igényelt, sok főzést és macerát- és tartósítószerként egy késhegynyi szalicilt tartalmazott csak. A mostaniak elkészítése (ma láttam egy receptben:..) három perc főzést igényelt.

Csakhogy maradt még “bunda”, amit sajnáltam eldobni és hirtelen eszembe jutott, hogy valahol olvastam rántott hagymakarikákról. Nos elkészítettem Nagyon finom.  Ha hamarabb eszembe jut, akkor kicsit besózom a hagyma karikákat is, vagy legalább a tojásba keverek egy kis sót. De utólag is meg lehetett sózni.

Azon gondolkoztam, hogy vajon ha “szalmahagymát” próbálnák készíteni, az milyen lenne? Biztos megpuhul. Nem baj, majd ha szalmakrumplit készítek így is kipróbálom.

Fogtam olyan 300g vegyes gabona pelyhet (rozs, árpa, kukorica), egy tálba öntöttem, olyan 100-150g mézet adtam hozzá. 2 kocka háztartási csokit apróztam fel, kókusz reszeléket öntöttem hozzá, illetve megolvasztottam 2 kanál margarint is. Nem volt elég “nedves” a massza, gondoltam főzők egy pudingot, de nem tejjel, hanem csak vízzel és azt is belekeverem. Így is tettem.

Utolsó “húzásként” volt itthon szárított kandírozott narancs héjam és azt is belekevertem.

A tortaformát kibéleltem sütőpapírral és a sütőbe tettem, közepes hőfokra olyan jó bő félórára. Kicsit még lehetne javítani, bár nem tudom pontosan mivel,  ugyanis az íze nagyon finom lett, de az állaga kissé széteső.

Első alkalom, hogy ilyen “reform sütit” készítek ÉS a kedves párom 2x kér belőle Nem nagyon barátja a gabona pelyheknek, kukorica pehelyből még ropogtat, de zab, rozs még a közelébe se kerüljön ))) Csak mondjuk ilyen “sütemény, édesség” formájában.