A recept szerint kell hozzá

“két nagy csokor friss bazsalikom
egy gerezd fokhagyma (opcionális)
bio szűz oliva olaj
egy maroknyi pálma mag vagy kesu dió
só
kevés bors (elhagyható)

Elkészítése:

“A megmosott bazsalikom leveleket lecsipkedjük a szárról, a választott magokat apróra vágjuk, majd a bazsalikomot egy turmixgépben az oliva olajjal simára turmixoljuk, ezután hozzá adjuk az apróra vágott magokat, fokhagymát és ízlés szerint sózzuk, pici örölt bors is mehet bele és pár csepp friss citromlé.

A sajtot elhagyjuk, de ha eszünk tejtermékeket akkor kerülhet bele kevés reszelt parmezán sajt is.
Mikor minden egyben van, az egészet alaposan összeturmixoljuk.

Kitűnő pirítósra kenve, mártogatósnak, de nem utolsó sorban tésztaszósznak ajánlom!”

Hú de nagyon megcsordult minden nyálam.

Azt amit most kezdek bánni, hogy volt ilyen kézi botmixerem  és kitaláltam, hogy hoppá nekem az nem kell. Odaadtam anyukámnak. Úgy jártam vele mint a kályhámmal… megvettem mert a sütője vacak volt, jó olcsón, hisz fog a fene sütni a lerben akármit is… na tessék… most ha sütni akarok, akkor mindenféle botokkal kell kitámasszam az ajtaját, és még akkor is fél ujjnyi rés marad… A mixer is időnként kéne Sebaj, megpróbálom vagy visszakunyerálni vagy kölcsönkérni időnként.

Amúgy a tegnap készített zöldes fehér szószom is kísértetiesen hasonlít a pesztos olaszos tasakos kajára… igaz, fél marék bazsalikomot szórtam bele meg rozmaringot, meg babért NYAAAAMI.

Na ez a gyerekkori “kérem amit látok” nagyon mélyen bennem maradhatott, ugyanis ennék fincsit, de lila fogalmam sincs, hogy mi is az.  Jobbra balra nézelődve találtam meg a Spárga vegán hollandi mártásban című receptet. Nagyon gyuszták voltak a képek.

Azonban máris módosítom, mivel nem vagyok vegetáriánus, és a speciális hozzávalók nincsenek meg. Pedig volt ám nekem szója “tejporom” de megzabáltam.

Hozzávalók:

• fél csupor tej
• fel csupor joghurt
• 2 evőkanál margarin
• 2 csapott evőkanál keményítő (NA IDE JÖN EGY MEGJEGYZÉS!!!)
• csipet kurkuma
• csipet só
• csipet bors
• evőkanál frissen facsart citromlé

A megjegyzés az, hogy soha nem használtam keményítőt. Egyszer kétszer megnéztem a boltba oszt kb annyival is maradtam, mert fogalmam se volt mibe tehetnék és miért kéne keményítő. Na 2 napja elmentem vaníliás cukrot venni. Mert hogy legyen itthon ha akarok készíteni rizsszuflát. És vettem egy zacskó keményítőt. Nem tudom miért. Betettem a kosárba és hazahoztam. Itthon is megkérdeztem magamtól egyszer kétszer, hogy ez most minek kellett és lám lám… hát ENNEK

Na persze kurkuma nincs, de van gyömbér, jó lesz azzal is. Citrom sincs csak a bodzalébe… de van “frissen facsart” gyári citromlé. Kerestem citromsót, egy időben volt itthon, most nincs  de legalább megkaptam helyette a vinetta vágó kést.

Elkészítése :

Kis lábosba belekanalaztam a fél csupornyinak kinéző joghurtot, a tej felét a sót, borsot majd tűzre tettem. Össze kevertem a keményítőt a megmaradt tejjel majd ezt is ráöntöttem az időközben megforrósodott masszával.  Kevergettem amíg sűrű lett. Ezután belekevertem a 2 kanálnyi margarint, majd kikaptam egy citromkarikát a bodzalevemből, és kiszorítottam még a szuszt is belőle. Semmi más  citrom lehetőségem nem adódott.  Ja én kevertem bele egy kis vegetát. A kelbimbót természetesen sós vízben megfőztem.

Ilyen lett