Hagyma volt itthon, szépen felvágtam őket “julien” módon, majd kevés olajon enyhén megpároltam. Elméletileg nem őrölt köménymagot szoktak tenni ebbe a levesbe, de nekem most csak ez volt otthon, így megszórtam a hagymát köménnyel, majd két kavarás után felöntöttem vízzel. Közben megpirítottam a lisztet (szárazon), hagytam hűlni míg főtt a hagymás víz.  Két kanálnyi pergelt lisztet tejjel kevertem el, beleöntöttem a levesbe, szemre, ész nélkül még egy csupor tejet adtam hozzá, hagytam kettőt hármat lobbanni majd ezzel kész is volt a leves. Tálalás előtt leszűrtem , és nagyon kevés olajon pirított krutonokkal (kockákra vágott kenyér) tálaltam.

Elégedetten hallgattam a “nem is olyan rossz”, “nem erre számítottam”, “azt hittem, hogy tea lesz leves helyett” megjegyzéseket…

P.S. Ittam joghurtot is és a köménymag levesben tejet használtam, és egyelőre tünetmentes vagyok.  Szépen lassan elkezdem bevezetni a tejtermékeket az étrendembe. Elárulom, hogy az első korty joghurtok elfogyasztása után reklámba illő sóhajok hagyták el az ajkamat annyira jól esett a savanykás íz!!!

Már egy jó ideje teljesen el vagyok havazódva munkával, ami ugye nem baj, csak azért jó lenne ha nem épp ennyi volna.   Főzni kevésbé jut idő, na meg kedvem se nagyon volt ácsorogni a tűzhely mellett.

De ma … ma aztán alkottam rendesen.

Először is készítettem fiiiiinom karalábé levest, természetesen ipari mennyiségben ismét, egész hétvégéig van levesem. Aztán készítettem 3 krumpleeból sült krumplit Olyant amilyent régebben anyukám szokott volt készíteni, persze egy icipicit másképp, és annak is a felét megspékeltem egy kis sajttal! Hát remek egy alkotás lett, nagyon finom.

Közben ha már így belemelegedtem, gondoltam készítsek valami másodikat is, (ne álljak csak úgy feleslegesen amíg megfő a karalábé leves… és készítettem valami lecsó-gulyást, vayg minek nevezzelek ételt ami megint olyan finom lett, hogy kész csoda mennyire finom.

Néha nem értem ezeket. Egy jó ideje úgy főzők, hogy nagyon ész nélkül pakolom bele a dolgokat. Kitárom a hütőt belenézek és kipakolok ezt meg azt. Ezután (a hagyma után persze) véletlenszerű sorrendben és elképzelés szerint beledobigálom az alkotó részeket az edénybe. Kavargatom, kavargatom majd fűszerezem, oszt ha menet közben eszembe jut valami akkor az is ripsz rupsz bele. És tessék olyan finomak jönnek ki belőle, hogy csak ámulok. Kérdem én miért is főznék akkor igazándiból recept szerint??? Hogy rontsam csak el??

Na de a karalábé leves elkészítéséről is essen szó:D

Karalábé leves

Tettem bele:

• 2 zöldhagymát (persze rendes hagymát szoktam, de most nem azt tettem)
• 2 löttyintés olaj
• karalábé
• vegeta, só, leveskocka
• 2 kiskanálnyi liszt+csupornyi tej az eresztékhez
• petrezselyem zöld

És én így készítem a karalábé levest… hülyére egyszerű egy leves ez is pont a kedvenceim közül való elkészítés szempontjából.

Apróra vágtam a hagymát, majd a forró olajon kicsit megforgattam. Ezután a kb 2 centis hosszúkás csíkokra aprózott karalábét is az edénybe tettem, így is kavartam vagy kettőt, majd felöntöttem vízzel és hagytam főni. Közben adagoltam a vegetát, sót, leveskockát. Mikor megpuhult a karalábé a lisztet és tejet összekevertem egy csuporban, csomómentesen, majd az egészet a levesbe öntöttem, hagytam főni egy kicsit oszt megszórtam petrezselyem zöldel és kész.

Ja majd elfelejtettem Tettem bele valami “extrémet” is… mikor voltam a kauflándba találtam valami zacskós szárított zöldségeket. Na ebből is tettem egy keveset.

Na és megkaptam amit kerestem, és persze nem bírtam a polcok között végigmenni úgy, hogy semmi egyebet ne nézzek meg. Eljutottam az instant levesekig és mit látnak szemeim… Knor tasakos levesek. Eddig ilyeneket nem láttam. Hát gondoltam kipróbálom őket. Eddig ezekből az olyan kínai a vegyszer keverékek ízlettek, egye fene, ki tudja még finom is lesz.

Meglepődtem… Mert tudja a fene mit tettek bele (persze az E “vitaminokon”, ízfokozókon és egyéb kémiai frinc francokon kívül, mert nagyon finom leves volt.

Ez:

Már családi hagyomány a galuska csere is… amikor is az én tányéromba landol az összes ehetetlenül keményre sikeredett galuska és cserébe adom a “lágy” majdnem normális keményságű galuskákat. Mert a vicces, hogy a kőgaluskát nagyon szeretem

Régebben a köménymag leves olyan “kényszer kaja” volt.  Mármint anyukám készítette, de általában én “nem kérek levest” -el mindig kihúztam magam a köménymag leves evés alól. És ha nem kértem akkor nem kértem. Szóval ezért idézőjeles kényszer…
A vicces, hogy tudtam hogyan kell készíteni, mert hihetetlenül egyszerű egy alkotás. Ezt nem lehet elrontani nekem mégis sikerült. Nagyapámnak készítettem, minden utasítás meg volt adva, pontosan lépésről lépésre, mégis a végén kimaradt  a tej.

Na de így készül  nálunk a köménymag leves…

Kell hozzá:

• hagyma
• olaj
• köménymag
• pirított liszt
• tej

Elkészítése:

A hagymát fel kell vágni, kevés olajon kicsit megüvegesíteni, egy kis köményt (szemre ész nélkül beletenni)… mit mondjak egy kiskanálnyit? majd kicsit pergelni az egészet, felönteni vízzel és hagyni, főni.  A pirított lisztet (száraz rántás) egy csupornyi tejjel összekavarni, majd ezt is beleönteni a többihez, és hagyni, amíg összefő. Ezután le kell szűrni.

Régebben még emlékszem az olajba megpirított kenyérkockákra is Na az fincsi volt!

S akkor katt ide az ügyesen elmagyarázott zöldborsó leves receptér

Készítettem egy szkrinsutot.. azért tényleg nagyon lelkesen van elmagyarázva… Kép mindenről, az alkotó részekről, az előkészületi lépésekről, a mit tegyünk ha kifutott az ételről, szóval egyszerűen csodálatosan elkészített mű. Aki egy ilyent végigböngészve nem tud elkészíteni egy zöldborsó levest, az nem kezdő, hanem egyszerűen lusta dög és nem akar főzni.

Mert osztozom a mottójukon… “főzni bárki tud”… hozzáfűzném, hogy mennyire ehető, vagy mennyire finom az már tárgyalható…

Amúgy meg elnézegettem a receptet és tutira megkívántam egy ilyen zöldborsó levest!  Csak fogyasszam el az utóbbi piacozásomon felgyűlt zöldségeimet aztán következik egy ilyen leves itt is!

Még rengeteg ilyen aprólékosan leírt recept, fényképekkel illusztrálva található itt. Sokat segíthet azoknak akik elbizonytalanodnak a “két löttyintés” és a “fél marék” mércékkel mért “receptjeimet” (inkább tákolmányaim)at olvasva…

Utána kell nézzek mások, hogy készítik a leveseket, mert már gyanus ahogyan főzők. Ez a leves is pont úgy kezdődött mint bármelyik másik étel… (rendes étel persze ) mert aszongya, hogy végy egy hagymát…. Valahol nem normális, hogy mindenik ételt úgy főzzem, hogy kicsit megdinsztelem a hagymát, onnan a többi hozzávalót adagolom. Vagy igen?

Szóval vettem én egy zöldhagymát, két löttyintés olajon megüvegesítettem, majd egy jó bő negyed liter paradicsomlével felöntöttem, ehhez adtam még vizet, majd a fagyott paszulyt is hozzáadtam, egy leves kockát, kevés szárított petrezselymet és kicsi zellerlevelet, majd kis borssal is megszórtam, meg piros paprikát is egy keveset, persze tudja a fene, hogy szokás e tenni vagy sem, de én tettem. Icipici köménymagot is szórtam bele, mert eszembe jutott valami íz, ami köménymagos akármire emlékeztetett. Mikor megpuhult a paszuly, kevés eresztékkel nyakon öntöttem. Végül tejföl helyett joghurtot raktam bele egy kanállal.

Na szóval… a jó a dologban, hogy egy ilyen kis “tévedéstől”… (ami még ráadásnak a sajátom is) én nem akadok ki. Ha nem paradicsom, akkor legyen gulyás mit bánom én! Elkészítés szempontjából egy és ugyanaz. Vízet felfőz, tasaktartalmat beleráz, kavargat majd pár percet vár.

Kell hozzá…

• természetesen egy tasak leves
• víz
• gyomor
• lustaság

A fantasztikus ezekben az ételekben (KHM KHM), az a “PÁR PERCET” rész.Azt hiszem ez az egyetlen jó tulajdonsága. Na meg, hogy meleg.

Én bírom enni ezeket a vegyszereket. Persze ehhez edzett gyomor kell… és a tudat, ami évekig jól befészkeli magát az ember fejébe, hogy “ugyan már, én nem tudok főzni!!!”. Pedig Tudok én ha AKAROK : D

Sőt ennél vannak jobbak is De az most nincs “raktáron”. A kínai levesek… juj. Egyetlen bajom velük, hogy csípnek mint állat. De most mit tegyek ha azokat ráadásul NAGYON szeretem? Tudom, hogy tiszta egészségtelen zagyva akármik vannak benne… de olyan ez mint a cigi… fűggőséget okoz.

Kell hozzá:

• 1 zacskó mexikói zöldség
• 1 hagyma
• 1 löttyintés olaj
• vegeta, 1 zöldségleves kocka
• 1 tojás, 4-5 kiskanál liszt
• 2 kanál tejpor, 2 kiskanál liszt

Elkészítése pedig hihetetlenül egyszerű:

Olajon picit megüvegesítettem a hagymát, majd fogtam a fagyott zöldséget és úgy tettem mintha nem lenne fagyos. Azt is rázúdítottam a hagymára. Kavartam vagy kettőt hármat, majd felöntöttem az egészet vízzel. Mit mondjak… olyan 1.5-2 liternyivel. Ezután egy jó kiskanálnyi vegetát és egy zöldségleves kockát tettem bele, majd bejöttem a számítógéphez.

Majdnem megfeledkeztem róla (DE NEM FELEDKEZTEM! CSAK MAJDNEM), addig szépen megfőtt a zöldség, olyan 15-percnyi idő alatt. Megint kimentem, és összekevertem az 1 tojást a 4-5 kanál lisztel, majd kiskanállal mini galuskákat kanalaztam a fővő levesbe. Mikor ez is megvolt, hirtelen eszembe jutott, hogy vastagabbra szeretném, tehát vettem a tejport meg a 2 kiskanál lisztet és azt összekevertem hideg vízzel… Egy csupornyival persze. Ezzel felöntöttem a forrásban levő levest, hagytam hogy újra felforrjon és egy két percet föddögéljen, majd kioltottam a tüzet és megdörgöltem a kezem, hogy na kécc.

Nagyon fincsi lett. Mondom, még én is meglepődtem.