Megint találtam egy receptet, amit csak olvasva összefutott minden nyál a számban! És ráadásul olyan, hogy nem kell hozzá a sütővel kínlódnom, sok minden se kell hozzá,vagyis egyszerűen remekműűűűűűűűűű.

A Nosalty odalon

Meggyes süti -sütés nélkül

néven szerepel és asszem mindjárt elmegyek beszerezni a hozzávalókat, mert ki a bánat bírja ki csak a képeket nézegetni.

Remélem nem veszik rossz néven de biza én ide bemásolom a receptet:

“Meggyes süti -sütés nélkül

Tésztához:

• 50 dkg darált háztartási keksz
• 10 dkg puha margarin (vagy vaj)
• kb 3 dl tej
• 10 dkg cukor

Krémhez:

• 1 cs csokis pudingpor (főzős)
• 4 dl tej
• cukor -ízlés szerint

Tetejére:

• 50 dkg magozott meggy
• 25 dkg mascarpone
• vaníliás cukor

az elkészításe megtalálható a nosalty.hu oldalon!

Forrás: nosalty.hu

Reggelire nagyon finom szilvát ettem.. de csak szilvát enni unalmas, így kivettem a hűtőből egy paradicsomot és azt is felvágtam… Fogalmam sincs miért nevezzük a paradicsomot zöldségnek, mikor az nagyon is PIROS szokott lenni, na és néha sárga … persze van zöld paradicsom is de az éretlen… Szóval reggelire kineveztem gyümölcsnek a paradicsomot és azt ettem meg… szilvával.

Még egy érdekes receptre bukkantam a Kaufland újságban. Bepötyögtetem ide, mert egyszer lehet kipróbálom. Nem tűnik hű de komplikáltnak és költségesnek sem. És szerintem ugyanezt meg lehet csinálni körtéből is… természetesen az nem alma fagylalt lesz… hanem körte fagylalt.

Kell hozzá :

• 1 kg alma
• 280 g cukor
• 500ml víz
• 1 tasak vaníliás cukor
• fahéj
• 250g (felvert) tejszínhab

Elkészítése:

Meg kell pucolni az almát a héjától és a magháztól, majd szeletekre vágni. A vízben kb 30 percig főzni kell  fahéjjal és vaníliás cukorral.  Ezután eloltani a tüzet majd belekeverni a cukrot is amig elolvad. Át kell passzirozni mindent egy szitán vagy paszirozón … (van ilyen szerkentyű?) és kell hagyni kihülni.  Miután kihűlt össze kell keverni a tejszínhabbal, majd edényekbe tenni és az egészet a fagyasztóba helyezni.

Nem tűnik hej de nagy kunsztnak

A tésztához:

• 5 tojás
• 250g cukor
• 5 kanál olaj
• 125 g liszt
• 1 tasak vaníliás cukor

A tojás fehérjéből habot kell verni, majd fokozatosan hozzáadni a cukrot, vaníliás cukrot és a tojás sárgákat is, majd fokozatosan az olajat és a lisztet is (kicsi olaj, kicsi liszt, kavargat, megint kicsi olaj, kicsi liszt, kavargat, amíg elfogy – a liszt és az olaj fogy el persze). Margarinnal ki kell kenni a tepsit (kb 25/30 centist)  és kis lisztet elhinteni, majd beleöteni a tészta lapot. Előmelegített sütőbe 25-30 perc alatt sül meg. Mikor kész van, hagyjuk kihülni, majd vízszintesen kettévágjuk.

A kérmhez kell:

• 450 g epres joghurt
• 350ml folyékony tejszín
• 2 tasak torta zselé
• 75 g porcukor
• 300g eper

Elkészítése:

A torta zselét fél órára be kell áztatni hideg vizbe. Ezalatt az idő alatt fel kell verni a tejszínt  és feldarabbolni az epret. Na ezután jön egy szakkifejezés “Bain-marie”-ban megolvasztjuk a zselatint. Tiszta szerencse van internet mert így meg tudtam nézni, hogy “gőz fölött” jelenti ez a nagy szakszó. Majd egy kicsit hagyjuk hülni és összekeverjük a tejszínt, joghurtot, porcukrot és végül a zselatint. Ezután 5 percre a hűtőbe tesszük majd finoman hozzákavarjuk a darabbos epreket. Végül a krémet a két tészta lap közé helyezzük.

Díszítéshez:

• 2 tasak piros torta zselatin
• 4 kanál cukor
• eper a díszítéshez

Az egész tetejére darbbokra vágott gyümölcsöket helyezünk. Igen, pont azt amit az eredeti recept nem ír. Ezért írtam oda dölt betükkel én. Elkészíti az ember a tasakon levő utasítások alapján a zselét, majd mikor egy icipicit meghült (de még nem kötött meg) az egészet a gyümölcsökre kell önteni, majd 2-3 órát kell a hűtőbe hagyni fogyasztás előtt.

forrás: Kaufland újság

Mivel a keresések között volt aki így bukkant az oldalamra, hát kérem én segítek. Mert a jó szándék mindenek előtt. Hogy főzés nélkül valamiből lekvár legyen, “csak úgy” hát ilyent csak egy félét ismerek (illetve annak a változatait)

Ez így készül:

Fogja magát az ember és valahogy eljut egy boltba (szupermarket a legjobb választás a mai világban ezen tevékenységek lebonyolítására, már csak azért is mert nagyobb a választék)… Fontos, hogy vigyen magával kosárba teendő aprópénzt, ne kelljen ácsorogni meg pénzt váltani. Lehet menni kocsival, vagy akár az áruházak által rendelkezésre bocsájtott bússzal, extrém sportolok pedig akár gyalog is mehetnek. Maradjunk a kényelmes változatnál.  Kocsiba beül, krkrkrkrk elindít, persze garázst előtte kinyít, kimegy az udvarról, elhajt szupermarketig. Szépen leparkol, vagy csúnyán, ki hogy szereti ezen műfajt, levadász egy szekeret és elindul a bolt fele.

Igazán a harc most keződik, ugyanis a polcokon mindenféle egyéb kiabál, ordítozik, vagy csak épp kaccsintgat, hogy “engem vigyél” meg “engem is” “hééé nézd milyen olcsó,guszta, akármi vagyok, nehogy már itt hagyj”. Ki hogyan bírja… de valahogy el kell jutni a lekváros polcokig, itt kikeresni azt aminek a cimkéjére rá van írva, hogy “MEGGY” ha román gyártmány akkor “VISINE”-t fog írni, megfelelő mennyiséget szerkérbe rakni, szekerestűl megint elindulni a polcok között tovább folytatva a szélmalom harcot a polcon levő termékekkel majd a kasszához jutva fizetni, kocsiba pakolni a szerzeményeket, és hazajönni.

Na én csak ezt a főzés nélküli meggylekvár készítést ismerem, VAGY ennek a másik változatát, de az csak bizonyos körülmények között működik! Ez pedig az “anyuuuuuu ugye vihetek haza meggylekvárt amit te elraktál”… nos igen, ehhez kell egy ügyes “anyúúúú” aki el is tegye a meggylekvárt … Néhány esetben az “anyúúúú” helyetesíthető “anyóssal” is, de itt már vigyázni kell, mert ki tudja… Nem másért de az anyósokkal MINDIG vigyázni kell… én szóltam!

Erről meg apukám mesélte, hogy valami gyerekkori emléke a nagy kanta zöld dió, amit valami háztáji munka elvégézéséért kapott cserébe egy szomszédasszonyától. A vicces az volt, hogy az meg örvendett, hogy megszabadult a zöld dió kompóttol, apukám meg diadalittasan kurcolta haza és csemegézte meg.

Kerestem valami recepteket zöld dió kompót, lekvár  készítésére, és a következőket találtam:

“Tűvel megszurkáljuk a zsenge, zöld diót. 10 napig áztatjuk hideg vízben, a vizet minden nap cseréljük. 10 nap után cukorszirupot főznk, minden kiló cukorhoz 3 dl vizet adunk. Ebbe beledobáljuk a diókat, majd egy nap múlva kiveszzük belőle és a szirupot újraforraljuk, beleszórunk egy kis fahéjat egy vászonban szegfűszeget. Ismét belerakjuk a diókat, amiket másnap szedünk ki. Ezt ismételjük addig, míga diók minden vizet kiadnak magukból. Legutoljára a diókkal együtt forraljuk fel a szirupot, és mikor kihűlt, üvegekbe rakjuk és lezárjuk.”

forrás: izletes.hu

“Amikor a gyümölcs kemény burka még nem alakult ki, és még fatűvel könnyen átszúrható, kell a zölddiót leszedni és három napon át tiszta vízben, a vizet cserélve érlelni, mígnem megfeketedik. Majd a dióba szegfűszeget szúrnak, 35 Ref %-os cukoroldatban előfőzik és egy napig pihentetik. A dióról leöntött levet még két napon át felfőzik az eredeti cukortartalomra és ráöntve a dióra húzatják benne. Majd a 30 Ref %-os levet ráöntve az üvegekbe rakott dióra, amelyet citromkarikával díszítettek, hőkezelik.”

forrás: gazlap.hu

és

Zölddió-befőtt

“Hozzávalók:
# 1 kg lehetőleg egyforma nagyságú zöld dió
# 2 evőkanál 100%-os ételecet
# kb. 1,5 l víz
# 1 kg cukor
# 8-10 db szegfűszeg
# fél-fél narancs és citrom héja
# 0,5 dl rum

Elkészítés: A zöld dió akkor jó befőttnek, ha belül még puha. Épp ezért egyet vágjunk félbe, mielőtt leszednénk a fáról a szükséges mennyiséget. Ha nem akad meg a kés a héjában, csak akkor jó.
Jól megmossuk a diókat, majd vastag tűvel átszúrkáljuk, és lábasba szórjuk. Annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi, és 10-14 napig ebben áztatjuk, egészen addig, míg a dió megfeketedik. Fontos, hogy ezalatt naponta kétszer is cseréljük rajta a vizet!
Ezután a diót kb. 1 liter – ecettel ízesített – vízben, a forrástól számított kb. 10 perc alatt puhára főzzük. A cukorból és 4 dl vízből sűrű szirupot főzünk, habját eltávolítjuk, majd hozzáadjuk a szegfűszeget meg a citrusok reszelt héját. A diót leszűrjük, a szirupba szórjuk, kevergetve 5 percig főzzük, majd 1 napon át állni hagyjuk. Ezt a műveletet, hogy főzzük, majd állni hagyjuk, még kétszer megismételjük. A harmadik napon a diót a szirupból kiszedjük, és széles szájú üvegekbe rakjuk. Az átszűrt szirupot megforrósítjuk, a rummal ízesítjük, a dióra öntjük, végül jól lezárjuk.

Megjegyzés:
Az időjárástól függ, hogy milyen gyorsan érik a dió, ezért résen kell lenni már május végétől. Június végére már túlérett befőtt szempontból.”

forrás: gazlap.hu

hááát elnézegetve a recepteket kicsit elment a kedvem, mert ezzel annyi macera van! Inkább akkor eszem ződ diós napolact joghurtot Azt egyszerű kivenni a hűtőből. Bár tuti apukám nagyon meglepődne egy ilyen “gyerekkori emléktől”

Elkészült a meggylekvár. Azt hiszem egy ideig minden lekvárkészítési hajlamom kielégítve. És a lényeg az elégedettség ugyebár… Nehéznek nem nehéz, időt azonban igényel, még ha nem is olyan sokat, meg macerát meg mütykölődést. Próbáltam kavargatás közben olvasni is, de ahhoz még a könyvfelfüggesztés és lapozás gondjait meg kéne oldjam. Szerencsére lekvár főzés közben készült a lecsó, így nem “untam halálra” magam.  Egyszer fordult elő, hogy a lekváros fakanalat a lecsóba mártottam, még jó, hogy nem fordítva. Mosogatnom is legalább 3x kellett, még a csempe lemosása, a kályha lesikálása maradt hátra.  És természetesen nem én készítettem volna az egészet ha sikeresen nem égetem oda. De hát ettől lett elbűvölő az íze, van neki olyan “buchéja” vagy hogyismondják szakácsnyelven.

Az odaégetés úgy sikerült, hogy a borkánokkal bíbelődtem, miközben két kavarás kimaradt… máris odakapott, ekkor döntöttem úgy, hogy na ennyi, kész a meggylekvár. Arra már bevallom egy másodperc türelmem se volt, hogy új edényt keressek, áttöltsem gyorsan, és még főzőcskézzem vigyázva, nehogy abba is odakapjon. Cak pakk eldöntöttem, hogy jó is lesz így, máris kanalaztam be a félig forró üvegkantákba a lekvárt, persze nem tettem semmiféle kanalat alá, nem tört el egyik sem…

A recept nagyon egyszerű….már leírtam valahol de leírom még egyszer

Kell hozzá:

• meggy
• cukor

Elkészítése:

megmosom, kimagolom a meggyet, lecukrozom és állni hagyom. Ezután lassú tűzre teszem és kavargatom amíg bevastagszik.

És hogyan készítettem én….

megmosom, eszegetem, kimagolgatom, csempét összepriccolom a magoláskor meggyel, a kezemet is, a blúzomat is. Szerencsére kötényt aggattam magamra… Akkor is sikerült összemázolódnom. Kb. 2,5 kiló meggyből készítettem. Ehhez én valami 300grammnyi cukrot raktam, személy szerint kicsit édesnek találom, de azt hiszem ennél egy kicsivel többet kell mégis rakni, hogy ne romoljon meg.

Amit változtattam az egészen, ezt nem mondta senki, hogy így kéne… megdaráltam a meggyet. Ugyanis eléggé darabbosnak nézett ki. Tettem mindezt úgy, hogy előbb felkutattam a lakásban a húsdarálót. Mert sejtettem, hogy “kell lennie” valahol, de sajna lila fogalmam se volt, hogy merre… Végül csak megtaláltam. A ledarálás meg úgy történt, hogy levettem a tűzről a majdnem kész meggylekvárt, és úgy ahogy volt merőkanállal elkezdtem adagolni a darálóba. Nagyon lassan tekergettem, mert nem akartam még jobban összepriccolni pirinkó konyhámat.  Miután ledaráltam pár percig visszatettem a tűzre, előkészítettem az üvegeket majd megéreztem a kozma “illatát”, tüzet eloltottam, és bekanalaztam az üvegekbe a lekvárt. Ennyi.

Valami gyerekkori emlékfoszlányokból rémlett, hogy kéne dunsztolni, meg takargatni meg izé… de megint 2.30 perc táján jártam, amikor ehhez már vajmi kevés energiám és kedvem volt. Egy üvegnyit azonban félre fogok tenni és lesem mennyi ideig áll el ilyen “módszerekkel” készített lekvár…

Következtetések:

Hát sokkal jobban tudom értékelni a mások által készített lekvárokat is. Mert azért elég sok tökölődés van velük, és szegény lekvárok jobb sorsra érdemesek.  Bevallom, kicsit “lenéztem” őket… az “egyél lekváros kenyeret” mondatra mindig elhúztam az számat…

Életem ezeddig LEGFINOMABB meggylekvárját készítettem… ami nyilvánvaló, hisz csak második lekvár, és az első ribizliből volt.

Következzenek a képek:

Kezdeti fázis…

az üvegek várakoznak… na amikor ezeket pakoltam be az edénybe, meg vizet tettem akkor kapott oda a lekvárom!!! A képről meg látható, hogy “irodakukaccal” van dolgunk, ugyanis nem találtam újságpapírt, így elnyomtatott A4 papírt használtam fel e célból…

és egy borkán meggylekvár

lekváros “kenyér”

Na és egy “rendes”  borkán lekvár…

Olyan szép volt a meggy, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni. Azonban akik ismernek kissé fura szemekkel néznek rám, mert jó  jó szép meg izé, de hogy vegyek és lekvárt készítsek??? ÉN???? Na hát igen kérem. Én. Megkívántam a lekvár készítést.

Vettem 2 kg csodaszép meggyet.  Megmostam, majd kimagoltam. Bevallom ez egy elég unalmas művelet. És mikor elkezdtem már nem voltam olyan magabiztos és nem tartottam éppen olyan jó ötletnek sem a nagy felbuzdulásomat De ha már ott a meggy, akkor úgy kell nekem, lesz meggylekvár. Végül nem is volt katasztrófa kimagolni…

Ezután egy élvezetesebb szakasz következik… amikor is a fent látható kimagolt meggyet, szemre ész nélkül nyakon öntöttem cukorral…

Nem kell megijedni… rengetegnek tűnik a cukor, de nem épp rengeteg. Azt hiszem olyan 300g cukrot öntöttem rá, valahogy azt mondtam jesszusom ez bőven elég, hiszen 3 hónapig eszek ennyi cukrot a kávémba… Nehogy már tömény cukor legyen az egész meggylekvárom. Lehet több kéne bele, de NEM LESZ több. Ez ilyen meggylekvár és pont.

Most egy nagyon kellemes “elkészítési fázis” van folyamatban ezt nagyon szeretem, mert például itt lehetek a gépnél, és mindjárt megyek a zebemmel tekeregni is… addig is ügyesen dolgozik helyettem a meggy, meg a cukor… most kell hagyni, hogy levet eresszen.

……..

Itt meg DIREKT kihagytam helyet, hogy tudjam folytatni a meggylekvár leírását!!! Nem véletlenül vannak a pont pont pont-ok!!!

Tegnap elbeszélgettem egy barátnőmmel este fele, én készültem a másnapi ebédet főzni, ő említette, hogy meggylekvárt készül elrakni. Végül nagy nehezen sikerült kicsikarnom a “receptet” belőle, ami azért ment nehezen, mert ő is valami olyasmi képpen főz mint én… Szemre ész nélkül.

Lejegyeztem, mert valami lekvárt is el akarok tenni, bár nem hiszem, hogy pont megyet… hmm lehet jó lenne megyet, mert az egy icipicit savanykásabb és néha nagyon jól jön…

Kell hozzá:

• néhány kiló meggy
• valamennyi cukor

A néhány kilónál úgy sacc/kb kiegyeztünk, hogy 5 kilónyi meggyhez ő kb 1 kilónyi cukrot tesz, ennek következtében savanykásabbak a lekvárok. Persze figyelni kell arra is, hogy a cukor is tartosítja a lekvárokat, ha túl kevés lehet megromlik… Szóval mindenki a maga felelősségére

Aszongya, hogy ő a következő képpen készíti:

Kimagolja a meggyet (úgyanúgy lehet cseresznyével és akár más gyümölcsökkel is), majd lecukrozza és hagyja állni amíg egy kis levet ereszt. Ő például reggel kimagozta, lecukrozta és a hütőben állni hagyta estig.  Lassú tüzön folytonosan kavargatni amíg bevastagodik. Ajánlja még, hogy fémlap legyen a gáztűzhely fölött, az egyenletesebben főzi, nem ég olyan könnyen oda. Na ennyi volt a nagy meggylekvár készítésének a menete.

Valami ilyesmi formában készítettem tavaly ribizli lekvárt. Talán egy kicsivel több cukrot készítettem. És akkor olvastam! szóval a fene tudja mire is emlékszem én, hogy a lekvár készítésekor a kocsonyásodás a pektintartalommal függ össze. Hű most nagyon okosnak tűnik amít itt leírtam, a vicces, hogy biztos nem vagyok benne, hogy így is van De olyan jól hangzik És most nincs türelmem kiböngészni, hogy mitől is függ… De tény, hogy vannak gyümölcsök amelyekből egyszerű lekvárt készíteni és vannak amiből nehezebb.

Minden összetevő megkerült a hétvégén készített epertortához, úgyhogy most már elárulhatok egyet s mást. Kezdjük azzal, hogy kedves barátném már szorgalmasan elkészítette a piskótát, úgyhogy azzal nem kellet bíbelődni. Maradt az eper aprózása, a tejszínhab elkészítése (amit túlbuzgóan kissé keményre vertem fel), az összerakás, a díszítés és a megevés.   A piskóta része egyszerűen remekre sikeredett, szépen egyenletesen volt megnőve a tészta. Ilyent amíg nem lesz új kályhám biztos nem fogok tudni készíteni… de azért jó tudni.

A receptet a barátnőm küldte át, így azt egy az egyben bekopipésztezem ide, aztán következnek képek, majd egy két hozzáfűzni való…

Piskóta:
7 tojás
11 evőkanál cukor
12 evőkanál liszt
4 evőkanál víz

A tojás fehérjét a vízzel kemény habbá verni (szoktam tenni bele egy csipetnyi sót, állítólag jobban felverődik).
Kanalanként a cukrot, majd a tojás sárgákat hozzáadni, ezt mind habverővel.
Utána kanalanként a lisztet finoman, óvatosan keverni bele, ezt mar fakanállal. (Én tettem bele sütőport is).
Olajozott, lisztezett (vagy inkább sütőpapírral kibélelt) formába önteni, forróra hevített lerben 5 percig,  utána pedig lehúzni minimumra és tovább sütni félóra-órát amíg megszurkálva nem ragad a fogpiszkálóra.

Krém:
1 kg eper
cukor ízlés szerint
6 dl tejszín

Az epret le kell cukrozni és a hűtőbe tenni 24 órára, hogy levet engedjen.
Másnap leszűrni róla és kicsit ki is csavarni az eprekből a levet.
Ezzel lesz megöntözve a piskóta (mindkét oldala), amit 3-ba vágunk.
A tejszínt fel kell verni majdnem teljesen, utána bele az epret és azzal folytatni.
(én csak az eper felet törtem bele, a másik felet darabkákban hagytam és rá a krémre).
Szóval piskóta megöntözve, krém, eper, piskóta megöntözve, krém, eper, piskóta (hanyatt fordítva) megöntözve és a végen tejszínnel és maradék eperrel vagy más gyümölccsel kidíszítve.

Az eredmény:

A felvágásnál már nagy segítségben volt részünk…

khm … kicsit már maszatosak vagyunk, ugyanis megnézegettük ha az ujjunkat a tortába dugjuk mi is történik, és már meg is kóstoltuk a finomságot.

Majd eljött az igazi segítés pillanata, amikor minden eszköz gondos kis kezek által a tortába landolt

majd hamarosan már innen onnan szotyókáltak tejszínhabok is… amolyan “kő kövön nem marad” stílusba, csak itt hab habon nem maradt.

de izgulni nem kell, ami leszotyogott az asztalra azt …  bekaptuk!

S akkor ha már megmutattuk a szépet, következzen egy kis tanulság is… a krémet állítólag 60%-40% arányban kell elosztani. A 60% hoz apróra vagdosott epret adtunk, ezzel lettek a torta lapok megkenve. Persze itt elméreteztük egy kicsit az adagokat, és a lapok közé jó vastagon jutott krém, a díszítésnél már kicsit gondban voltunk… ugyanis a maradék 40% kevésnek bizonyult.

S ha már mindezt elmondtam, elárulok egy nagy titkot… a torta háta vakolatlan maradt!!! De hát ügyes volt a fotós, és ha nem mondom meg nem tudja meg senki…

Ezúton köszönöm a képeket, a receptet és a kellemes időtöltést is kedves barátaimnak. Remélem még lesz ilyen s akkor még jobban sikerülnek az ételek.

P.S:  a torta sokkal finomabb volt mint ami így képekről lejön