Na persze a receptben az volt, hogy feldarabolt húst sütögetünk meg, nekünk meg eleve darált húsunk volt. S akkor azt sütöttem meg. Majd kis tejfölt is kavartam az egészbe, pici sót, vegetát és piros paprikát, na és fokhagymát is tehettem volna, szerintem feldobja, Egy kanál lisztet is adtam hozzá, gondoltam az jobban összefogja a masszát. Na ezt töltöttem a kicsumázott almákba, majd az karamellízalt dolgot is kissé elmásítottam. Ugyanis volt írva a receptbe 1 kanál liszt. Azt azonban elfelejtették megemlíteni, hogy hol kell felhasználni. Nos emiatt én tettem mindenhova A húsba is, a karamelles szószba is. Méghozzá, úgy hogy nagyon kevés vízzel öntöttem fel a megpergelt, megolvadt cukrot, majd víz+kiskanál liszt keverékével folytattam. Ezzel öntöttem le a töltött almákat és tettem lerbe az egészet.

Szóval … most már itt is szédületesen sokat fogtok hallani a Hello Kitty mániáról, ami egyszerűen belém ütött és most egy darabig bennem lesz. Szóvak Hello Kitty cuccok után kutakodtam, amikor egy érdekes kajára bukkantam, mármint érdekes mert olyan különlegesen van elhelyezve a tálba… Eddig is láttam már ilyent, és csak úgy értelmeztem, hogy valaki túl sok művészi érzékkel volt megáldva és nem tudta hogyan kielégíteni a múzsát, oszt így készített ilyen kajákat.

Így jutottam el oda, hogy megtudtam, mi is ennek a tudományos (vagy kevésbé tudományos neve): BENTO. Kérem, amire én bukkantam  az egy Hello Kitty  bento és ime egy másik:

Source: Teacups & Couture

Szóval… nagy tágra meredt szemek és “HOGY MIK VANNAK!!!”

Jah… nem is mondtam, hogy most akkor ilyent akarok készíteni egyszer…

Mogyorós banánkuglóf

Hozzávalók:
2 mogyoró,
1 jókora banán,
2 jól formált láb,
2 kar,
2 tejtartó,
2 mámoros szem,
1 szõrrel koszorúzott tepsi;

Elkészítés:
Nézzunk bele mélyen a szemekbe és gyöngéden válasszuk szét a lábakat. Dagasszuk a tejtartókat addig, amíg a tepsi jó csúszós lesz. Adjuk hozzá a banánt, majd dobjuk rá a mogyorókat. Paszírozzuk be az egészet addig, ameddig a banán elkrémesedik.
Mikor elkészültünk, mossuk meg a szerszámot, de a tepsit már ne nyaljuk ki. Ha a kuglóf a tepsiben véletlenül elkezd puffadni, legjobb ha meglépünk a városból.

Megj: ajánlott hátúlról kezdeni, így ha elb@szod, kezdheted előlről.

Forrás: Valahonnan a netről )))

Megj. A kép kedvéért került ekkora hús a tányéromra Bele is haltam volna ha ennyit megeszek…

Amit tudok már az, hogy icipicivel több cukrot kell bele tennem, mert így eléggé savanykás.

Néha azért elcsodálkozok, hogy egy ilyan banálisan egyszerű, kevés komponenses,  rövid leírásos receptet is ennyire el tudjak rontani… És fölöttébb nem szándékosan… azért ez már komoly (anti)talentumra vall….Persze elnézegetve a boltban fellelhető “torta egy perc alatt” dobozokat, tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egyedül csak talán ők nem “dicsekednek” el a félresikerült cuccaikkal…

Aszem a “joghurt tortámról” inkább NEM mutatok képet

Reméltem, hogy valami ehető és finomat tudok produkálni, ebben az esetben meg azért jó tudni, mit is tettem bele. Na ha nem jön össze akkor is jó tudni, mit ne keverjünk mivel.

És akkor kijelentem van még egy receptem, amit semmi perc alatt össze lehet dobni, ráadásul egzotikus íze is van. És bár nem terveztem ilyenre, de kísértetiesen hasonlít ahhoz a csirkés mittoménmilyen “kínai” fast food kajához amit nagy ritkán szoktam eszegetni. Persze arról is tudjuk, hogy csak hülyítenek minket átlagembereket, jóformán semmi kínai nincs abban se. De azt is nagyon szeretem, bár ritkán eszek.

Az “alkatrészek” között van olyan amit legközelebb kihagyok, és van olyan is ami csak azért van benne, hogy lehessen szörnyülködni… ilyen például a kakaó.

Az egyik amit kihagyok az a rozsliszt, ugyanis nem úgy működött ahogy elképzeltem, de helyette csiklandóssá tette a kaját. Vagyis a szósz nem volt olyan finom selymes. Legközelebb nem fogok tenni bele.

A neve meg onnan jön, hogy ugye szokás mondani angolosan, hogy Yummi…vagyis finom. na ez is finom, de így kínaibb: Yum Yum Csirke. És illik az ételeknek nevet is adni. Jobban érzik magukat ők is.

Kell hozzá:

• hagyma – egy jó köteg zöldhagymát használtam e célból
• oliva olaj – 2 löttyintés
• csirkemell
• só vagy vegeta (vagy is is)
• 2 kiskanál rozsliszt (ezt kihagyom legközelebb)
• 3 kiskanál tejpor
• 2 kiskanál mustár
• piros paprika
• fél liter víz
• 1 csipetnyi őrölt köménymag
• fehér bors de lehet fekete is nem haragszik meg (szerintem)
• 2 cikk fokhagyma
• oregano (szemre ész nélkül)
• cellerlevél (szárított, mert ma vettem)
• 1 kiskanál curry
• 1/2 kiskanál kakaó (ez csak úgy – igazából felesleges)
• étkezési keményítő, a sűrítéshez
• icipici “wok fűszer” na ez is azért mert volt

Elkészítése:

Természetesen “hagyományos módszereim” szerint kétszer annyi adag rizst készít az ember, aminek a felével kell kezdeni valamit. E rizs mellé készítendő a Yum Yum Csirke.

Veszi az ember a hagymát, aprózza, két löttyintés olajon  megüvegesíti, ezután beleteszi az apróra vágott húst és azt is kevergeti amíg fehérek lesznek a husik. Ezután szoktam sózni, most fele fele arányban lapos mokkáskanál só, lapos mokkáskanál vegeta került bele, ezután rászórtam a rozslisztet, rögtön utána a tejport is, közben kavargattam. Szétnéztem és elkaptam a piros paprikát, abból is tettem, hírtelen úgy tűnt, hogy kezd forrósodni a helyzet ezért gyorsan fél liternyi vízzel felöntöttem, tovább kavargattam, következett egy kevés fehér bors, mert hirtelen nem találtam a feketét, közben megpucoltam a fokhagyma cikkeket, de ezt még nem tettem bele.

Csakhogy megláttam az oreganót, így abból jó adagot szórtam, gondoltam kipróbálom a cellerlevelet is amit ma vettem a boltba, szárítva persze és hogy legyen mégis érdekesebb egy kiskanál curryvel is megszórtam. Hirtelen hű de hát tegyünk bele mustárt felkiáltással nem is gondolkoztam, már benne is volt 2 kiskanál mustár, és ekkor a kisördög megszólalt: csokit csokit tegyél bele…Csak epres csokim volt az meg valahol nem talált ehhez, így kis kakaót szórtam a “mixbe”, majd kavargattam az egészet. Valahol itt tettem bele a fokhagymát, persze összezúzva és az icipici “wok fűszert” is valahol e percek környékén szórtam a kajába, egy csipetnyit csak.

A rozsliszttől elvártam volna, hogy besűrítse az ételt, nem tette, így étkezési keményítőt tettem (ha már van itthon , ha nem lett volna akkor lisztel oldom meg)  2 púpos kanálnyít amíg tetszett az állaga. Hagytam vagy kettőt rotyogni és máris kész volt a Yum Yum Csirke.

Az igazat megvallva kissé tartottam a kóstolás pillanatától, mert már volt részem “meglepetésekben” amikor is annyira elfűszereztem a dolgokat nagy megindultságomban, hogy 2 kiskanálnyi kóstoló után émelygett mindenem és inkább kidobtam, mert képtelen voltam megenni… de vettem a bátorságot és megkóstoltam.

FINCSI.  Olyan fincsi, hogy Bobby Chinn is megnyalogatta volna mind a 10 ujját! Yum Yum csirke felvéve a menűbe, de legközelebb kissé ésszerűsítem a hozzávalókat, rozsliszt kivágva, kakaó se lesz benne a többi maradhat.

a fotók nem sikerültek a legjobban, nem készültem “sztárfotózni”  ugyanis ha rémesen rossz lett volna, ezt a kaját nem árulom el. Úgy letagadtam volna hogy csak na!

Bemásolom, hogy maradjon ám meg ez a recept.

- vagy málnaszörp (jó sűrű, sötét színű, higítatlan)
vagy cukorszirup (a cukorszirupot 1 rész víz + 1 rész cukor összefőzésével előállíthatod, de néhol kapható üveges változat is)
- ételszínezék (vörös és zöld/kék)
- fehérliszt vagy étkezési keményítő

- A sűrű szörpből önts ki annyit a keveréshez használt edénybe, hogy csak kb. 1/3-ig legyen, mert erősen kevergetni kell.
- Keverj hozzá jó sok ételfestéket az erőteljes szín kedvéért – a piros mellett néhány csepp kék vagy zöld is kell az élethűség eléréséhez, mert így adja ki a vér azt a speciális árnyalatát.
- Adj hozzá néhány evőkanál lisztet – ez a megfelelő konzisztenciához kell, hogy ne legyen a valódi vérnél sokkal hígabb a keverék. Csomómentesen, erősen keverd el!
- Hagyd állni néhány percig, hogy az összetevők megszívják magukat.
Gratulálunk! Ha minden jól megy, egy szépen csöpögő, élethű színű adag művért kaptál, amit akár a szádba is vehetsz, ha bírod a gusztustalan ízeket.

Forrás: Hogyan csinálj élethű, ehető művért házilag?

Kell hozzá:

• egy adag figyelmetlenség
• egy adag  fudriság.
• 1 lapító

Elkészítése:

Sakkor úgy készül a pirított lapító, hogy az ember (igen, mert a nő is ember NA mióta így megemancipáltuk magunkat!!! – és ezt csak a miheztartás végett mondtam) odateszi főni a vacsora alkotó elemeit. És miközben várja, hogy a víz végre lobbanjon fel, a lapítón odakészíti mondjuk a felszeletelt murkot. De figyelmetlenségében túl közel tolja a lapítot a másik égőhöz, amelyen természetesen teljes erővel ég a gáz… amikor arra lesz figyelmes, hogy füstöl a lapító hirtelen elrikkantja magát, hogy “b@sszus!!!” majd másodpercek töredéke alatt elkapja a lapítót, mielőtt az még lángra kap.

Ezután következik, hogy hú na ezt is megúsztam, de szerencsés egy perszóna vagyok, meg máris vigyorogni kell és sebesen rohanni a fotógépért mert azonnal leesett a tantusz, hogy megint készítettem valami exotikusat.

Íme a végeredmény:

Kétszer vagy háromszor készítettem sült lábost.

Kell hozzá:

• lábos, vagy fazék
• bármi

Elkészítése: NEM AJÁNLOTT

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű. Veszed a lábost, teszel bele bármit. Majd tűzre teszed. Kavarod egy ideig, főzőcskézel és nótázol valami buta slágert. Dúdolgatva végzed a dolgod, majd hirtelen eszedbe jut, hogy “juj”. (ez is mindegy, hogy mi). Elindulsz, hogy rendezd el a “juj”-t. Ottfelejted a lábost (vagy fazekat) a tűzön. Jó sokáig. Mikor megcsapja az orrodat a gondolat, hogy  “a  francba ezek a kateringesek (már ha van ilyened, helyettesíthető a szomszédokkal) megint odaégettek valamit”, és ezért abbahagyod a “juj” rendezgetését majd fájdalmas felismerésben részesülsz, hogy na sikerült elkészítened sült lábost.

Eredményeképpen a lakás meg a konyha iszonyat bűzlik napokig, bármennyit szellőztetsz, egy lábost kidobhatsz (a többiek jobban férnek a polcon) illetve részesülhetsz ismét az új lábos vásárlásának (hurrá soppingoljunk!!! csatakiáltással kísérve) örömében.

Befejezésképpen a sült lábos esetén határozott mozdulatokkal leoltod a gázt, szomorúan tudomásul veszed, hogy megint sikálhatod az aragáz kályha lapját, amilyen gyorsan csak tudod kinyitod az ablakokat és elmenekülsz a lakás kevésbé égett szagos zugába. A füst elszállta után kétségbeesetten szemrevételezed, hogy na még egy kedvenc lábosod sikerült kinyírnod.

De fel a fejjel. Még mindig jobb, hogy csak a lábos ment tönkre és lett büdős a ház, mintha mondjuk leégett volna…. NEEEMM???

Legközelebb dokumentálom…

A lényeg az, hogy a hagyományos töltött csirke és vegetáriánus fasírt közötti massza lett  a töltelékből. A csirkehúst szépen szeletekre vágtam majd finoman kipotyoltam, hogy nagyobb területe legyen. Ezután rápakoltam a töltelékből, összecsavartam és hogy egybe maradjanak (és ne is szaladjanak sehova), átlátszó fóliába tekertem és jól  megkötöztem őket.

Miután ezen kényes művelettel megalkottam a bondage-húsokat… hát kérem nagyon bűszke voltam a művemre, bár halvány fogalmam se volt ha ez ehető lesz vagy sem. Forrásban levő vízbe tettem a kis “csomagocskákat”, majd hagytam őket lubickolni a “termálvízbe” egy ideig. Amíg gondoltam, hogy megfőttek.

Miután kihámoztam őket a nylon ruhából, hagytam egy picit meghülni és felszeleteltem. Ott hibáztam, hogy ezt egy nappal hamarabb kellett volna elkészítenem. Mert hiába volt kint nagyon hideg és tettem ki őket levegőzni…nem hűltek meg gyorsan. Langyosan szeletelve meg nem lettek a legszebbek a szeletek.

Az íze nagyon jó lett, kicsivel több sót tehettem volna bele, és elhatároztam, hogy még fogok készíteni efféle tekercseket. Másnapra értek össze az ízek. Erre elfogyott…