Na meglett a Sport szelet. A recepthez híven betettem a hűtőbe és hagytam ott állni. A tetejére került glazúr nem keményedett meg, de még jobb is így. Felvágva tányéron így néz ki:

Kiváncsiak voltunk, hogy mi a különbség a házi és a bolti tojás között. Régebben igyanis voltak szemet kiverő színkülönbségek. Míg a falusi tojásnak a sárgája egy erős élénk szín addig a tápos “gyári” csirkéknek halovány sápadt sárgája.

Így adódott, hogy 3 különbőző tojás,1 üzleti és 2 bolti egy tányérkába lett feltörve.

Ezután meg anyukám bemutatta, hogyan kell szétválasztani a sárgáját a fehérjétől… “esz szin on tivi” stílusban (vagyis ahogyan a TV-ben látható volt)

Mondjuk hozzá tartozik, hogy ezt meg nem tenném a tojással… méghozzá azért mert egy időben a csoda tudja miért de rosszul lettem a nyers tojás látványától. Tükörtojástól elkezdve minden egyéb tojásforma rendben volt, csak nyers tojást ne lássak, mert rögtön minden kikívánkozott… Valamit bebeszélhettem magamnak, mert egy időben ez olyan súlyos volt, hogy a tojásokat nem tudtam feltörni anélkül,hogy egyszer kétszer el ne rohanjak öklendezve… Azóta elmúlt de nem kockáztatok semmit, maradjon csak meg a békesség a tojásokkal

a barnák és pecsét nélküliek a falusi tojások… kicsit sem uniósak, hisz nincs rajtuk pecsét jeszusom hogy is mertük megenni mi van ha ki tudja mikor tojta az a tyúk… Mintha régebben is mindig ott lett volna az a fránya pecsét rajta.

A tojásokkal van 1 aranyszabály … szerintem Tojás feltőr, ha valami gyanus, akármilyen sanda gyanu legyen, tojást kidob. Pont, téma le van zárva. Legyen a tojás akár csak kicsit homályos, pöttyös, arról, hogy szaga legyen nem is beszélek. És igen, nagy pecsétes korszakba is vettem egy 30-as rekesz tojást amiből 2-3-at feltörve úgy tűnt valami nincs rendbe velük. Visszavinni lehetett volna de ahhoz túl messze volt az áruház, nem volt már meg a kasszabon de kockáztatni az tuti, hogy nem fogok. Kivágtam az egésze a szemétre.

ami érdekes volt, hogy a falusi tojások szép tiszták voltak.. míg a

mindenféle higéniai szabálynak és előírásnak megfelelő tojások elég sok oda nem illő kloákabeli anyagcsere végterméket tartalmazott… (aka tyúkszart) (aki fél az reszkessen, mert csupa csupa kosz meg bacik voltak a bolti tojások…)

A fotózáshoz persze a szebbeket választottam ki, nem mostam meg őket, nehogy lemenjen a csodaszép rózsaszín festékkel felmázolt pecsét uniós módra!

A sárgájuk:

na a fentebbi képen 3 tojás sárgája található ami közül 2 bolti tojásé, 1 pedig falusi tojásé. Elárulom A legalsó a falusi tojás,  a két felső meg bolti! Még narancssárgábbak mint az igazi, eredeti echte originális falusi tojás. Lehet már sárga festékkel is etetik szegény uniós csirkéket a csirkefarmokon!

S akkor a tojás szétválasztása következzen…

Megmarkol tojás ügyesen, majd ujjak között kicsurgat fehérje, fent marad sárgája:

majd a “tisztán” maradt sárgáját szépen a másik edénybe teszi az ember

Nahát, hogy mik vannak. Nem győzők csodálkozni. És bevallom ilyenkor jön, hogy ggggrrrrr na mindegy mi jön A lényeg, hogy találtam egy blogbejegyzést ahol ismételten az ételfotózásról van szó. Kicsit komolyabban kéne tanulmányozzam a fotózás témáját, mert egyszerűen elképesztő milyen csodaszép dolgokat lehet kihozni egy icipici hozzáértéssel… Nem úgy mint az én kínai stílusú fotózásommal… Végül is igazán gyakorlat kérdése, idővel még szebb és jobb képeket fogok készíteni. Még csak azért is!

De addig is tessék itt a link, lehet gyönyörködni és ötleteket gyűjteni

Tapasztalatok az ételfotózásról

Ma voltam egy hatalmasat tekeregni, meg görkodizni. És a tekergés közben kijutottam egy mezőre, ahol volt rengeteg virág. Szedtem is egy csokorra valót.

Azért nincs is rossz dolgom nekemnek Végül is hányan járkálnak a mezőn virágot gyűjteni egy verőfényes hétfő délután? Nem tom, biztos kevesen, vagy más mezőkre mennek, mert nem szoktam senkivel se találkozni. Ott né néha egy bácsi, néni, de azok nem épp “kirándulnak”… ők általában dolgoznak a mezőn.

Virággyűjtési akcióm közepén egy “mentarétre” bukkantam, és azonnal szedtem is egy jó marékkal. Kezd a főzés mélyen beivódni a tudatomba, mert első gondolatom az volt, hogy vajon milyen lenne valami saláta, friss menta levelekkel, amit felapróznék… Ezen “tépelődtem” miközben visszacaplattunk kutyával a kocsiig.

És hazajöttem, azonnal neki is fogtam megtekinteni miből készíthetek mentás salátát. Gondoltam uborkából, de az nem volt itthon. És utálok hétfőn pénzt kiadni. Ha nem muszáj semmire nem adok egy vasat se! Babona Szóval hm hm káposzta. Maradt egy fél, már rég ott tengődik a hűtőben. Jó legyen káposzta. Zöldhagyma van, akkor az is megy bele, joghurt mert az is van, meg feta sajt, mert az is van. És nem maradhat ki a lenmag. De mivel van majonéz lájtom is, abból is tettem egy adagot. Természetesen az általános szabály szerint: szemre ész nélkül.

Kevés vegetát is adtam hozzá, majd összekavartam az egészet. Már csurgott a nyálam, mert kezdtem sejteni hogy ez a menta íz valami egészen érdekes lesz. S akkor vettem egy fél maréknyi friss menta levelet, jól felapróztam és összekevertem az egészet. Ekkor megint eszembe jutott a köménymag… és abból is szórtam egy csipetnyit.

Nahát… Megint egy kaja, ami finomabb lett mint számítottam. Meg se vártam, hogy előbb paszuly levest egyek, hamar hamar bezabáltam ebből a mentás káposzta salátából. Ezután persze megettem a levest is. Pont olyan lett mint amilyenre számítottam. Evés után marad egy menta íz a számba Nagyon vicces.

Most akarok készíteni valami menta krémes csokis akármit. Meg azon agyalok, hogy vajon miért nincs menta fagyi? Legalábbis nem láttam.

Következzenek a fotók a nap sztárjával: íme a  Mentás káposzta saláta

Fiiiinom paradicsom.

A paradicsomokkal egyetlen bajom van. Méghozzá, hogy a legújabb módi szerint a paradicsomok tényleg nagyon szépek. De se izük se büzűk nincs. Ezek kivételes paradicsomok voltak. Meglepődtem, mert paradicsom ízűk is volt. Pedig boltiak.

Várom a nyarat. Juj de sok paradicsomot fogok enni anyukám kertjéből. Persze ha terem és na igen, ha adnak nekem is

Ejnye bejnye. A kapor nagyon finom. Eddig ritkán használtam, de ezentúl gyakrabban fogom. Már amikor lesz itthon friss és zöld. Kéne szárítani is egy adagot. Télen jólfog.

Igaz, hogy ebből ha minden jól megy csak jövö ilyenkor lesz ehető hagyma. De ez is hagyma. A hagyma virágja. S ráadásul nem is csúnya. Lehet, hogy a szobanövényes blogon kéne ez szerepeljen, mivel növény, és ott vannak kerti növények is… Na de jó lesz ez itt. Jövőre megesszük.

Voltam a világban. Mert nem elég csak összevissza beszélni, cselekedni is kell. Így hát szépen fogtam magam és elindultam világot látni. A világban láttam sokfélét és színeset, de valahol rengeteg szürkét is.  A piacra érve pedig kaptam sokkot is, mindezt ingyen, bérmentve. Még örvendenem is kéne, hiszen ingyen kaptam valamit, és mit kap az ember a mai világban ingyen?

Hát hogy micsoda árak vannak… nagyon rémes. Nem csak rémes. Most tényleg tudja a fene, hogy a nagyáruházakban sokkal olcsóbb minden, vagy ott  nem nézem meg annyira, hogy mi mennyi, de itt a központi piacon engem költőien kifejezve arcul csaptak az árak. Cseresznye, eper és társai, na aztán a paprika is rémesen drága. Így hát a listámat ki se vettem a zsebemből és improvizáltam. Vettem egy karfiolt, egy káposztát, kevéske darált borjúhúst (ebből még ki kell találjak valami szószos kaját, de azt hiszem már tudom is, hogy mi lesz), kutyámnak meg egy hatalmas csontot. Se te narancs, se te cseresznye, majd legközelebb…Úgyhogy hamarosan készül valami rakott karfiol, Árva Lucskos és valami a borjúhúsból is. De az is lehet, hogy azt egyelőre lefagyasztom. Á mittudomén. Majd kiderül.

Ebem elvan a csontjával… teccik neki. Rég nem kapott marhacsontot

De íme a vásárfiai -lányai (nehogymá diszkrimináció legyen):