Hétvége lévén nem én főztem csak besegítettem. Anyukám készítette el a fokhagymával megtűzdelt,  szalonnával betekert sűlt pulykacombbot, mellé körítésnek paprikás rizst és krumpli gombócot.

Megj. A kép kedvéért került ekkora hús a tányéromra Bele is haltam volna ha ennyit megeszek…

Megvolt a vásár is! Hát kezdetben az volt a nagyon jó, hogy én vezetthettem odáig És nem a saját autómat, hanem egy Citroent Nagyon stramm kis kocsi, jól ment, kicsit lustibb mint enyém gyorsulás szempontjából, kezdetben volt egy két “vitánk”, de nem vészes hamar “egymásra” találtunk. Ott megérkezvén a suli udvarán parkoltunk, majd irány a tumultus. Hatalmas volt a vásár. Eddig ekkorának soha nem láttam. És bár tavaly nem voltam, az azelőtti években jópárszor elmentem… Na de azt hiszem elég is a szövegből, következzenek a kaja fotók a 2009-es feketetói vásárból. Mint ahogy látszik, most is rengeteg kaját lehetett kapni, szalmakrumpli, sült húsok, édességek tengernyi mennyiségben voltak jelen.

Már nagyon álmos vagyok, alig látok ki a fejemből, enyhén homályosak a szemeim, és reggel hatkor fog szólni az óra… nem vigasztal, de muszáj a képeket feltöltenem, mert ha nem, holnap meló, teljesen megfeledkezem majd róluk és elvesznek a tömegben. Pedig nagyon guszták voltak a combik!

Kis olajban, fedő alatt voltak 80% megsütve, majd a végső döfést akkor kapták, amikor a közben sütőben 80% megsült krumpli tetejére kerültek, és ott szép pirosra napozták magukat.

Innen inspirálódtam és ma reggel úgy ébredtem, hogy na most ezzel fogom kezdeni a napot Készítek egér szendvicset. Főleg mert volt kiflim is kéznél, meg minden “cucc” amivel lehet szórakozni. Hát szegény kis Jerry majd úgy járt mint Michael Jackson az orrával… na most ugye nem kéne rossz legyek, de mind arról volt szó, hogy esik le neki… hát Jerrynek biza leesett, nem volt elég a késem, vagy a szösz tudja mi történt de letörött az orra. Valahogy viszapászítottam, de esztétikai műtétre már nem jutotta. Hát igen ez van, nem mindenki tudja megengedni magának az ilyen drága dolgokat.

Jerry kissé fura lett amúgy, kicsit béna, kicsit olyan gyenge elméjűnek is néz ki, de ő az első egér szendvics, úgyhogy bevonul a történelembe.

Megjegyzem apukám egeret reggelizett… életében először. Mert valahogy nem akartam megenni a művemet. És méghozzá megmelegítette mikróban! Na egy lábát én ettem meg az egeremnek

És mennyire finom is lett… szóval nem épp a receptben leírtak után tartottam magam, csak az alapötletet vettem ki belőle.  Kicsit fűszereztem, sót meg egy leves kockát is tettem bele (hiába na azok az ízfokozók ) , illetve oreganót, egy babér levelet és kis fehér borst. Na meg természetesen mustárt is. Talán egy fél kiskanálnyival kevesebb mustárt is tehettem volna, de így is nagyon finom lett.

Na végre megszületett a sült krumpli is! Hogy miért húztam ennyit vele az időt nem tudom. De hogy ez mennyire de mennyire finom volt!!!

Az egészet nagyon egyszerűen úgy készítettem, hogy a krumplikat megpucoltam, megmostam, majd jó két újnyi szeletszerűségekre vágtam. Ezután a tiszta tepsibe helyetem őket, a tepsit meg a sütőbe. A gázt is megengedtem, meg is gyújtottam, nem felejtettem el. Egy idő után megcsekkoltam a krumplikat, kicsit megpiszkáltam őket, amelyek kissé odaragadtak felszedtem és odébb böktem, de nem égtek oda, csak épp a tepsihez tapadtak.

Mikor megvolt már a krumpli sülve (megkóstoltam egyet) akkor néhény pityóka tetejére sajtszeleteket (füüsti pityusz ebédje ihletett) tettem és a már kioltott, de még forró sütőbe pár percre visszatettem. Amíg elmentem a fotó gépért

Íme az eredmény… (annyira finom volt mint amennyire guszta )

nyaaaaaaamiiii

imádnivalóan egyszerű és nagyszerű eledel

A szombaton elkészített zöldborsó főzelék nekem személy szerint annyira ízlett (hiába na aki tud az tud és aki szerény az szerény ), hogy megettem üressen. Nem akartam “elrontani” például tükörtojással. Így az én ebédem, zöldborsó főzelék tányérba tesz, kanalat megfog és ripsz ropsz bekanalaz volt.

Azonban a szüleim egész megéheztek amíg a mesterművek elkészültek Az egyik a tükörtojásos zöldborsó főzelék a másik meg a taréjos szalonnás zöldborsó főzelék.

Íme a tükörtojásos zöldborsó főzelék

És a taréjos szalonnás zöldborsó főzelék amelyet majdnem úgy készítettem mint a TÉVÉSZAKÁCS – A lecsó ezer arca bejegyzésben bemutatva volt. De csak azért majdnem, mert időközben kiderult, hogy egy árva zöldpetrezselyem levélke sem lelhető fel a kertben (idén nem nőtt petrezselyem) úgyhogy a zöld részét megpróbáltam “kompenzálni” zöldhagymával. Nem akart úgy ráragadni, szóval nem igazán helyettesíthető. De azért guszta lett a mű

A fotózásról említésre méltó az, hogy az udvaron történt (fény miatt). Igen ám de ennek külön veszélyei voltak. Mert hol PrezLee kutyát kellett hangos szóval elkergetni, hol Győző akarta szemrevételezni gasztronómiai alkotásomat, így őt kellett odébb lökdösni.

Egy igazán klasszikus étel receptje következik most. A nagyon híres, nagyon finom, de nem mindenki érti meg (vagyis zseni) receptje, a Zsíros kenyér készítésének az egyik módja! Mindenki örök hálával fog tartozni nekem amiért eme  nagy titkot megosztom a világgal. Vagyis hogyan készítsünk finom izletes zsíros kenyeret???

Először is… elő kell venni a zsírt a hütőből. Aztán egy kést kell szerezni, majd kenyeret vágni, de ha már szeletelt a kenyér (modern világunkban ez mindennapos dolog kérem szépen) akkor az is jó.  Ezután következik a dúdólás…

Horrorisztikus hangulatot kell teremteni egy csöppet…

“Ember késsel a kezében…
Eeeeember kéééééssseeeel a kezében…
vajat ken a kenyérre”

alapversike módosított változatát elmondogatni méghozzá a következő képpen:

“Ember késsel a kezében…
Eeeeember kéééééssseeeel a kezében…
zsíííírt ken a kenyérre”

A versike mondogatása közepette nem elfelejteni jobbra balra gyanusan forgó szemekkel nézni. Mondom, horrorfilm hangulatot kell teremteni. Nem tudom miért és persze nem kötelező, de azért úgy kell.

Miután a zsír szépen egyenletesen eloszlatva el van símitva a kenyéreen, következik a ceremoniális sózás, majd a színek kedvéért egy kis piros paprikával érdemes megszórni. Opciónális. Hagyma föltétlenül adagolandó a zsíros kenyér mellé.

A hagyma több formában is feltálalható.  Felvágva, ketté hasítva, zölden stb. Most a lustaság kedvéért a zöldhagyma épp csam megpucolva volt… “nátürell” módon.

A zsíros kenyeret jelentem NEM én ettem meg. Bár szeretem, meg nagyon gusztának nézett ki, én reggelire tejbegrízt készítettem. Az is következik hamarosan!

Bizonyítandó “művésztehetségemet” két megtalált fotót teszek nyilvánossá… Na elmondom, azok kedvéért akik nem ismerik fel… kérem ez a zöld dió joghurt. Mikor fotóztam, eszembe volt, hogy legalább a csomagolásból is látszódjon valami. DE ez csak akkor jutott eszembe amikor joghurt már nem volt a pohárban…  ekkor meg PrezLee annyit akadékoskodott, amíg “rendes gazdaként” leráztam magamról azzal, hogy “jól van nesze vigyed és hagyj békémet”… Tudom tudom, többszörösen nem kellett volna, de most ne bocsátkozzunk ilyen elvi kérdésekbe Elég az, hogy tudom. Na meg, hogy a hiányosságokat így simán a kutyára tudom fogni Neeem nem én vagyok a hibás kérem … dehogy

Főszerepben a zöld dió joghurt:

Épp most ecsetelem drága (aztafeneapofáját) ebem tegnapi szórakozását, mikor a jónéhány dolgot szétszedett nekem amíg volt merszem elmenni dolgomra és pár órát nélküle tölteni. Uff… természetesen (nahát normi!) mikor hazaértem és megláttam mit művelt hát én biza kocsisként rákezdtem és egy két cifrát (többet is) elmondogattam… Most mindezt lefordítom művésznyelvre: aztapiculáját meg hétszentségit meg a terem buráját!  Elképzelheti mindenki, hogy NEM ezt mondtam.

Jaj de térjek a lényegre! Nagyon kellemes meglepetésben volt részem! A szomszédasszony szólt, hogy idegeskedés helyett inkább fogjam a tányért és kóstoljam meg amit készített… Ez fantasztikus ötletnek bizonyult, mivelhogy a tányéron egy nem túlzok de egy TERMETES darab Tiramisu üldögélt és kacsintgatott nekem.  Kínos volt, hogy nem ehettem meg azonnal. Mivelhogy első a kötelesség, hát kiszaladtam a kutyával a sarokig, sürgettem is, gyorsan gyorsan végezd a dolgod majd ahogy hazaértem nekiálltam megenni a Tiramisut! Hát egyszerűen ISTENI!

Készült három vagy négy fotó. Ezek közül egy ami valamennyire használható. A szög, a fény, az egész (mondjak valami nagyot szaknyelven) kompoziticó béna, de most őszintén ki birja azt, hogy sokáig szemlélgessen egy ilyen finom Tiramisut? Mert a három négy próbálkozás után azt mondtam magamban… a fény úgyse lesz jó reggelig… tehát kár és vétek pazarolnom az időt, inkább egyem meg amíg… mondjuk PrezLee meg nem előz! Volt már ilyen a történelemben! Szóval… nyaaaaaami nyami nyaaaami nyami volt ezen Tiramisu!