Hozzávalók:

1kg cukor, 1/2kg cukormentes tejpor, 4 dl víz, 300g vaj, 200g kakaó.

Nagyon fontos, hogy nem “instant tejpor” van instant kakaóval dolgozunk, hanem a “hagyományos” tejporral. A vaj esetén én csak 250g vajat használtam, egy táblát, elég ennyi is. A kakaó is legyen a sima “holland kakaó”, és attól függ mennyire sötét. Mondhatni ízlés szerint adagolandó az is, a recept szerint megadott 200g egy nagyon sötét kakaó esetén egy kicsit sok.

Elkészítése:

A cukorból a vízzel szirupot főzünk, kb egy percet hagyjuk főni.  Amíg felfőtt összekevertem a kakaót és a tejport, szárazon, hogy valamennyire homogén legyen. Majd a tejporos kakaót belekevertem a tűzről már levett cukorszirupba, és a vajat is hozzá adtam, majd csomómentesre kavartam. Egy kicsit rá kellett dolgozni, meg szétnyomkodni a csomókat de végül sikerült. Egy tepsibe leterítettem egy fóliát, majd kicsit megvajazta, erre ráöntöttem a masszát, hagytam egy kicsit hűlni, ezután betettem a hütőbe egy kicsit állni. Valószínűleg holnapra már meg is lesz a megfelelő keménysége.

Nyugodtan lehet tenni bele apróra vágott kicsit megpergelt diót, mogyorót, mazsolát.

Kiszámoltam az általános kalória értékét is: kb 412kal/100g csoki. Nem éppen fogyókúrás, de ebbe legalább nincs mindenféle E meg ízfokozó meg tudja a fészkes fene mi.

Elkészítési idő: 15 perc, mindenféle előkészülettel együtt.

Alapjában véve az elveket a Ribizlis Lepényben leírtakból halásztam össze, egy pár módosítással. Másfél adagot készítettem, mivel a tepsi az nagy, és nem volt itthon megfelelő mennyiségű margarin. Olyan 150g margarin és kb 100ml olajjal kombinációt alkalmaztam. A tojás sárgáját, cukrot, olajat és margarint, illetve a cukor felét egyszerre kezdtem el kavargatni, és mikor már kissé csomóssá vált a massza, akkor kezdtem el kapiskálni, vajon nem-e a sorrend okozhatta, de elhessentettem magamtól ezt a negatív érzést (már hogy is lennék én a hibás!) ráfogtam a margarinra, meg az olajra és vígan kevergettem tovább.

Szerencsére segítségem is akadt így a “kemény habbá verjük” része nem az én reszortom volt. Miután sikerült a csomókat simára kevernem a masszából, összekavartam a habot az összes többivel, sütőporral és társai.Ha már liba legyen kövér alapon vaníliás cukrot is pakoltam bele és egy kis ásványvizet! Azt hiszem a jól felvert hab, illetve az ásványvíz okozta, hogy puhább, levegősebb süteményt kaptam…

Ja a tetejére azelőtt való nap szedett málnát, illetve az aznap szedett szedret pakoltam fel… NYAMI!!!

Természetesen fotó nincs…

A recept változatom alaposabban:

• 150g margarin
• 6 tojás
• 100ml olaj
• kb 100 ml ásványvíz
• 300g liszt
• sütőpor
• vaníliás cukor
• 300g cukor.

Elkészítése.

A tojás sárgákat, a margarint, olajat, ásványvizet, cukrot és a lisztet fokozatosan összedolgozunk, a tojás fehérjéből a cukor másik felével kemény habot verünk, majd az előzőleg elkészített masszába beleforgatjuk, de lehetőleg ne törjük össze. Egy tepsibe sütőpapírt tettem, hogy a szélein kicsit kilógjon, megkentem margarinnal, beletöltöttem a kész masszát, ráhelyeztem a gyümölcsöt majd a szeder részre főleg egy nagyon kevés cukrot még adtam.

Sikerült időben is kiszedni, meg volt jól sülve, de mégsem túl szárazra, és azért “cseppfolyós” sem maradt.

Amúgy könnyű elkészíteni, egyszerű és gyors süti, ami szerintem fagyasztott gyümölcsökkel is megállja a helyét.

foto: simplysogood

A linken található egy komplett angol leírás a hogyan-ról, képekkel illusztrálva,  de egy pár szóban elmondom én is: kell venni egy jó minőségű fagyit, jelen esetben vaníliát használ, amelyből kis gombócokat kell formálni. Ezután sütőpapírra helyezni őket, illetve valami tálkára és betenni a fagyasztóba egy órára. Kivenni és apróra tőrt kukorica pehely+kókuszreszelék keverékébe jól megforgatni, hogy minél jobban befedje. Ez az ideális pillanat arra, hogy a kissé formátlan gombócokat szép kerekre gyúrni. Ezután felvert tojásba is megforgatni, majd az így elkészített gombócokat ismét visszatenni a fagyasztóba. Egy-két órát hagyni, majd felforrósítani az olajat és ezután kivenni a fagyasztott fagylalt gombócokat és hirtelen beledobni a forró olajban. Kb 20-25 másodpercig kell sütni, ezután szalvétára kivenni és letörölgetni óvatosan a felesleges olajat. Tányérra tenni, kis mézzel leönteni, tejszínhabbal és gyümölccsel azonnal tálalni.

“A 19. században még gyakori étel volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk). Sokak kedvenc csemegéje ma is a rántott bodzavirág, amelyet sörös palacsintatésztába forgatnak meg, majd hirtelen, forró olajban kisütnek. Fahéjas porcukorral, lekvárral tálalják. A palacsinta tésztájába friss bodzavirágot morzsolnak. Kisütés után bodzalekvárral vagy fõzött, bodzavirágos krémmel töltik.” (wikipedia)

Persze ott volt előttem a recept, de nem is lennék én ha nem kavarnám összevissza a dolgokat. Így a zárójelben az általam használt adagok vannak, míg a zárójelen kívül a recept szerint eredeti adagok.

Hozzávalók:
* 35 dkg liszt (45dkg)
* 2 dkg élesztő (egy tasak száraz élesztő)
* 5 dkg olvasztott margarin (szemre ész nélkül kb ennyi)
* 5 dkg cukor (10 dkg cukor)
* 1 tojás
* tej
* só

A töltelékhez és szóráshoz:

* lekvár
* 10 dkg darált dió (20dkg dió)
* 15 dkg cukor (20 dkg cukor)
* olvasztott margarin (5 dkg)

Persze, hogy az elkészítési utasításokat sem tartottam be pontosan. Először is összegyúrtam a tésztát, ami egy nagyon ragacsos valami lett. Valószínűleg mert nem 2 dl tejet, hanem egy kicsit többet tettem bele. A receptben úgy van leírva, hogy egy mérőedénybe tegyünk bele egy tojást (feltörve persze, nem egészben), majd öntsünk annyi tejet, hogy 2 dl legyen belőle. Nem kaptam hirtelen a mérő alkalmatosságot így egy csuprot nevetem ki “na te 2 deci vagy” majd beletörtem egy tojást és feltöltöttem tejjel… Innen máris sínen vagyunk, hogy a ragacsos masszával kellett valamit kezdenem, így tettem hozzá még lisztet. Amikor megvolt a tészta, nekifogtam szaggatni, és valahogy a közepébe tuszkolni a lekvárt, csakhogy a lekvár nem akart együttműködni: kissé hígabb volt mint kellett volna lennie (hecserli lekvár vagyis csipkebogyó) így hiába tettem a massza közepére az mindenfele folydogált. Így a “majdnem gombócokat bemártogattam az olvasztott margarinba, majd egy jénai tálba helyeztem. Mikor elvégeztem mindezt gondoltam egyet és nagyot, s a maradék margarinnal nyakon öntöttem az egészet. Nem fogom kidobni a drága margarint! Na aztán megszórtam jó vastagon a cukorral összekevert dióval és valahogy hiányosnak éreztem az egészet. Így fogtam egy fél kis vödör joghurtot, kicsit felhígítottam vízzel, majd jól leöntöttem a dióval leszórt galuskákat ezzel. De még mindig nem voltam elégedett. Így a maradék lekvárral mintákat rajzoltam a joghurt tetejére.

Na de magyarázat is van, hogy miért is kellett rá a joghurt… Mert a receptben szereplő dió dupláját használtam. Így nemhogy megszórtam bőven a tálba békésen fekvő sütésre váró aranygaluskákat, hanem egyenesen betemettem őket. Gondoltam túl száraz lesz, így még valamivel enyhíteni kellett a buzgóságomat.

Ezután hagytam állni egy jó órát, majd a sütőbe raktam, egyenesen fóliával befedve, jó félórát sütöttem.

Közben elkészítettem a vanília szószt is. Nem lett a legszuperebb, de ez legalább saját tákolmány, és még ehető is lett! Vettem 3 tojás sárgáját, kikavartam kb 10 dkg cukorral. Amíg jó habos nem lett. Ezután elkezdtem felönteni tejjel, de csak nagyon keveset tettem hozzá, legyen kissé hígabb, majd bele kevertem kb 3 nem túl púpos evőkanál lisztet. Vigyáztam ne legyen csomós, majd kavargatva még adagoltam hozzá tejet. Fogalmam sincs, hogy mennyit. Azt már nem mértem. Ezután mint a pudingot megfőztem. Talán egy icipicit több lisztet tehettem volna, de amúgy egészen jó lett az állaga.

Miután egy kicsit hagytam hűlni az aranygaluskákat, még forrón tálaltam és döbbentem csámcsogtuk el, mert nagyon finom lett. Másnapra is maradt egy adag, de kissé kiszikkadt az egész, így felfrissítés érdekébe a mikróba raktam őket és ismét megpuhultak.

Nyami!!!

Hozzávalók:
1 üveg, kb 500 g sárgabarack befőtt
olaj és porcukor a formához
20g zselatinpor
250ml habtejszín
500g tehéntúró
150g porcukor
2 tasak vaníliás cukor
100g babapiskota

Elkészítése:
A befőttet leszűrjük és 100 ml-nyit tegyünk félre a levéből. Egy kenyérsütő formát kenjünk ki olajjal, majd szórjunk ki porcukorral. A habtejszínt verjük fel. A zselatinport tegyük a kompótlébe, hagyjuk állni benne kb. 15 percig, aztán melegítsük-de ne forraljuk!-fel. A túrót keverjük ki krémesre a kétféle cukorral, majd adjuk hozzá a tejszínt, aztán a zselatinos kompótlevet és az egészet dolgozzuk össze. A kenyérsütő aljába oszlassunk el egy adag túrókrémet, aztán váltakozva tegyünk rá a babapiskótából, a sárgabarackból úgy, hogy az utolsó réteg is ez utóbbi legyen. Fogyasztás előtt rakjuk be a hűtőbe, hogy összeálljon.

nyamiiiiii!!! még leírni is nehéz

hozzávalók:
15dkg liszt, 10dkg vaj, 1 tojás, 2 ek. cukor, 1tk vaníliás cukor, 25 dkg rikotta, 1.5 dl tejszín, 2ek. akácméz, 1 friss ananász, 1 dl ananászlé, 1 lap zselatin.

Elkészítése:
A lisztet összedolgozzuk a vajjal, a tojással, a cukorra, a vaníliás cukorral és egy nagy csipet sóval. Cipóvá gyúrjuk, fóliába csomagoljuk és 30 percig pihentetjük.
Kivajazunk egy cakkos szélű, kb 26 cm. tortaformát. A sütőt 180 C fokra előmelegítjük. A tésztát kb 28 cm átmérőjű körlappá nyújtjuk és a formába nyomkodjuk, úgy, hogy a peremére is jusson. A tásztára sütőpapírt terítünk, nehezéknek szárazbabot vagy rizst szórunk rá, és a sütőben kb. 30 percig sütjük. Kivesszük a papírral együtt leemeljük róla a rizst és hagyjuk kihűlni.

A krémhez a rikottát simára keverjük a mézzel. A friss ananászt megtisztítjuk, apróra vágjuk, felét a rikottához keverjük. A tejszínt kemény habbá verjük, és a rikottába forgatjuk. A masszát a tésztára simítjuk és egy órára betesszük a hűtőbe.

A zselatinlapot vízbe áztatjuk, kinyomkodjuk, felmelegítjük és összekeverjük az ananász lével. A tortára simítjuk és hagyjuk, hogy megdermedjen. Szeletelve kínáljuk.

Ok… ennyi lenne a recept. Még soha nem kóstoltam rikottát, szóval fogalmam sincs milyen. Valami féle tehéntúró ízre számítok, aztán lehet nagyot csalódok. Majd kiderül

Nos most már az a baj, hogy annyira tetszik ez a suta név, hogy ez biza az én történelmembe eképpen fog bevonulni. “Omlós Zoknis Keksz”. Itt az eredeti, vagyis Omlós Csokis keksz eredetije, avagy a receptet beloptam ide is, hadd legyen meg:

“Hozzávalók:

Egy kis tálban a lisztet összekeverem a szódabikarbónával. Egy nagyobb tálban a margarint az összes cukorral krémesre verem. Kisebb fokozaton hozzáadom a sót, vaníliakivonatot és a tojásokat, és kb. egy percig keverem, amíg egynemű nem lesz a massza. Ezután belekeverem a lisztes keveréket, és végül a csokoládét is. Sütőpapírral bélelt tepsiben teáskanállal formázott kis halmokat rakok, legalább 2 ujjnyi távolságot hagyva a sütik között. 180 °C-on légkeveréses sütőben 9 percig sütöm. Akkor jó ha a széle már barnul, de a közepe még nagyon puha. Így lesz jó, mire kihűl, addigra pont jó lesz az állaga, ha tovább sütjük kiszárad.”

nyami nyami… nagyon szeretem az ilyen kekszeket El is kéne készítsem hamarosan.