Legbizarabb recept amit valaha is láttam

Egy jó almáspite receptet kaptam, kimondottan férfiaknak

“Először is, moss kezet!
Igenis, moss kezet. Ez elengedhetetlen.
Ebben hajthatatlan vagyok: moss kezet!
Rendben van. Most menj a hűtőhöz, és vegyél ki 5 tojást.
Azt a 4 tojást, amit sikeresen kivettél a hűtőből, törd fel egy tálkába.
Emeld fel a tálkát a padlóról, és töröld fel a kiömlött tojást.
A jövőben ügyelj arra, hogy semmit se verj le a másik kezeddel.
Vegyél ki a hűtőből újabb 5 tojást, és azt a négyet, ami megmaradt belőlük, törd fel egy tálkába.
Vegyél ki a konyhaszekrényből egy pohár lisztet és egy fél pohár cukrot.
Csukd be a tisztítószerek szekrényét, és nyisd ki a konyhaszekrényt.
Ez só. Tedd vissza a szekrénybe, és vedd ki a cukrot.
Próbáld a cukrot a pohárba önteni. Söpörd össze a cukrot, ami kiömlött.
Vedd elő a mixert, és keverd benne a tésztát, amíg sűrű lesz.
Tisztítsd meg a falakat, a plafont és a padlót a tésztától, amit kevertél.
Nem, ez nem elég. A kutya nyalogatja a falat. Vegyél egy kendőt, és tisztíts meg mindent.
Legközelebb próbáld meg óvatosabban indítani a mixert. Ez nem légpuska. Így szokták a fedelét rátenni, felülről.
A töltelékhez végy 10 almát, hámozd meg és vágd fel őket.
Tegyél ragtapaszt a sebekre az ujjadon. Jegyezd meg: felvágják az almákat, nem meggyilkolják.
Göngyöld be az almákat a tésztába, és tedd be őket a sütőbe fél órára.
Ha fél óra múlva a tészta még nem sült meg, ez azért van, mert elfelejtetted begyújtani a sütőt. Gyújtsd be, és várj újabb fél órát.
Letelt a fél óra, hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből.
De most már komolyan! Hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből!!
Vedd ki a tálcát most rögtön!!
Gyönyörű, nagyokos! Ez már elégett. Most menj el a legközelebbi cukrászdába, és vegyél almás pitét.
Menj haza, és fogyaszd el a vásárolt almás süteményt.
Előbb vedd le a nylon csomagolást róla, tökfej!”

forrás: kecskefészek

Csak anyós meg ne tudja

Nem elég, hogy nem vasalom ki minden pólóját (ez soha nem volt az erősségem, és ha megúszhatom annak az egyetlen pólójának a kivasalásával, amit éppen felvesz akkor meg minek is vasalnám és gyűrném be a szekrénybe???), és így előfordult egyszer, hogy az úr, kikapott egy itthonit a szekrényből, amit amúgy se vasalnák ki… és azzal méltóztatott hazakocsikázni, még “odateszem” főzni is!!! Nos ezt anyós meg ne tudja, mert még a végén kiakad…

Mire megyünk decemberben Spanyolországba ismét, megbeszéltük, hogy meglepi az ottani szakács barátját, illetve a feleségét. Akivel közösen laktak egy ideig és akik ismerik annyira, hogy tudják: halvány gőze sincs a főzéshez.

Találhattunk volna valami nehezebbet, de ez bővel tökéletes lesz. Már megbeszéltük, hogy a lényeg a lazaság és a “kisujjából” való kirázása a dolgoknak, mindenféle erőlködés nélkül.  Persze egy magamféle “rém tapasztalt mesterszakácsnak” (aki a lehető legegyszerűbb almás tésztát is képes vagyok elrontani) nem nagy dolog szemre ész nélkül összedobálni a pizza tésztára valót, de egy konyhai anti talentumnak azért ez már kissé bonyolultabb…Na végül is nem épp anti talentumról van szó, mert a kóstolgatáshoz például remekül ért, és sokszor “befejezi az ételt” (megsózza, borsózza).

A “pizza project” a hétvégén indul. Elméletileg. Gyakorlatilag meg remélem nem marad csak szóbeszéd témája, az amint a lapítóról felkapja és “gyakorlott mozdulatokkal” megforgatja a pizza tésztát, úgy, hogy a szakács barátja is csuklani fog.

Mármint a tegnap esti sült csirke combok, amit az úr készített el. Majonézes zöld paszullyal és paradicsommal fogyasztottuk el, mellé egy pohár fehér bor dukált.

Mondtam is neki, hogy gyakrabban kéne a konyhában sündörögjön…

Amikor a férfi főz süt csirke combot  és közben PrezLeenek magyaráz, hogy PrezLeeke ez nem a tied, megér minden kincset, na de amikor szépen megmondja a combocskáknak, hogy földdögéjetek szépen, 15 perc múlva visszajövök és megnézem, hogy vagytok akkor már szinte a földön fetrengek a röhögéstől.

Kezdjük azzal, hogy kiolvasztottam valami csirkecombokat és elképzeltem milyen szép pirosra fognak sülni a “szoba grillen”. Igen ám, de közben mérhetetlen lustaság tört rám, meggondoltam magam és egyszerűbbnek tűnt egy fazékba bedobigálni a combokat, vizet meg sót tenni rá, kicsit megfűszerezni és hagyni afféle pörkölt akárminek…

Kutyasétáltatás közben el is mondom az úrnak miféle tervem van a combokkal kapcsolatban:  meggondoltam magam és nem még sütöm meg úgy hanem így. Már megszoktam, hogy nem szól bele a főzésbe, sőt akkor se mondja meg mit enne ha speciel erről faggatom fél napot. “Főzzél amit jónak látsz”, és mindent megeszik ha azt nem hívják avokádónak vagy kandírozott gyümölcsnek… Szóval eszembe se jutott már megkérdezni, hogy ő mit szól az én elképzelésemhez a combokkal kapcsolatosan, mire megszólal, hogy “megsütöm én”.

Na lehet ám tudni, hogy nem ajánlkoztam azonnal, hogy ó jaj kedvesem ne aggódj, ha te úgy akarod akkor úgy csinálom meg, hanem felcsillant a szemem és alig vártam érjünk haza, kössem rá a konyhakötényt hadd konyha tündérkedjen a lelkem. Nem fogom én senkinek se letörni a kreativitását

Haza is értünk, aszongya, hogy odateszi egy kicsit megfőzi előbb. Na persze lévén, hogy férfiről van szó, előbb kipakolt mindent a mosogató kagylóból (ami ugye nyilvánvaló nem volt elmosogatva), csupán csak azért, hogy nyugodtan tudja megmosni a combokat. Ezután elvállalta, hogy el is mosogat, de azt csak holnap reggel. Ezt kétszer elfelejti és valószínűleg hamarabb jut időm nekem elmosogatni, de valahogy aranyos, hogy lelkesen vállalkozik rá.

Odatette főni őket, hamarosan kell jöjjön ellenőrizni mit csinálnak a combikák, majd oda is kell tennie sülni. Mert biza ha elvállalta akkor süsse is meg

Majd beszámolok, hogy milyen is lesz

Amikor nekifogtunk ezt a rántottát készíteni, közös erővel duplán nagyon éhesek voltunk: ő is én is. Így belenéztünk a hűtőbe és mit láttunk: szalámit. Jó, legyen szalámis rántotta. De arrább siklott a szemünk és megláttunk egy darab sajtot… aham, akkor legyen sajtos szalámis rántotta… de megint csak megpillantottunk egy “áldozatot”, egy fél hagyma ácsorgott egyedül az egyik polc sarkába! Levadásztuk őt is. Majd a tojások közül is kiválasztottuk a halálra ítélteket… Igen ám, de a kredencen még egy hagyma álldogált sorsára várva. Az ítélőszék úgy döntött, hogy ő is feláldozásra kerül a közjó érdekében.

És akkor kezdődött: sül a hagyma meg a szalámi… a koleszterolok csak úgy táncolnak a palacsinta sütőben örömükben!

majd a sajtkockák is bekerülnek a serpenyőbe, mint látni heves, határozott mozdulattal…

ilyen pfuj de zsírosra sikeredett máris és a szagok amelyek a lakásban terjengtek már az őrületbe kergettek minket:

Itt zuttyannak be a felvert tojások is, és ekkor meg is jegyeztem, hogy gasztrókullináris szempontból más konyhára van szükségem, mert ez ‘így má nem döfi’

mert a fele se látszik abból ahogy a megkínzott tojások megadják magukat és némán betódulnak a serpenyőbe!

Valami ilyesmi lett a vége:

A gyengébb idegzetűek most kérem kapcsolják ki a gépet…

Mindezt megettük (háromnegyed ő, negyed én felosztásban) egyetlen falat kenyér nélkül Nesze neked máj, dolgozz…

Miután elmeséltem neki, hogy kipletykáltam országnak világnak a mosogatási szokásaink közötti különbséget, valószínűleg a férfiúi hiúság lépett akcióba és megmutatta, hogy biza olyan tornyot tud ő építeni edényekből, mely a párját ritkítja.

A kávéfőző alja már a fizika törvényeivel kacérkodva álldogált ott, és nem is kellett sokat várni míg egy adott pillanatban nagy robajjal a kagylóba esett.

Már nem volt időm lejegyezni a fesztiválozás előtti rántott hús történetét, mivel rémesen késő lett és még takarítani is kellett Mert ugye kérem akadt segítségem a konyhában… Bár szívesebben adtam volna át a vasalót, arról hallani sem akart, a rántott hús sütögetése sokkal közelebb állt a szívéhez (imádja a húst) ugye… És akkor előkészítettem mindent, megmutattam a “fortélyokat”, sorrendbe tettem a tányérokat, hogy egyszer ide mártod, aztán ide, aztán ide és végül egy kis szezám magba is megforgatod, majd az olajba teszed és ott is megfordítod, mikor megsült.

Meg is történt, minden szépen sorban, a rántott hús is nagyon finom lett, de mikorra befejeztem a vasalást és közel mentem a konyhához, tágra meredt a szemem, mivel nem csak összeseperni, de felmosni is kellett a sütés főzése után. Annyira belemelegedett, hogy észre se vette mekkora maszatot okozott, a földön, a kredencen, a falon, a kályhán, mindenhol liszt, tojás, prézli csücsült. Na meg az orcáján az elégedett mosoly, hogy na, akkor várja a dicséreteket, mert hogy ő mekkora egy nagy dolgot vitt véghez: MEGSÜTÖTTE a RÁNTOTT HÚST!!!

Szerencsére a takarításban is segített….

Amint megkerül a fotó gép, mutatom is a képet

Updét: megkerült a fotó gép is!

Amikor a férfi mosogat pedáns rendben vannak elhelyezve a villák, kanalak és kések. Nekem soha nem jutott volna eszembe minden kést, kanalat és villát szépen külön kis rekeszbe helyezni, hanem szépen ömlesztve vannak az evőeszközök mindhárom rekeszben.

A másik érdekesség, hogy míg én úgy lavírozok a sok edény között, hogy csökkentsem a felgyűlt mennyiséget, egyiket másikat nagy nehezen tolom a csap alá, ő szépen kipakol a kályhára, majd onnan egyenként veszi őket és kényelmesen elmosogatja. Na de semmiképpen nem tud megelőzni az edénytorony építésben. Úgy veszem észre ez leginkább női kiváltság Na meg a lebontása is elég sokszor okoz gondot, mert ahogy megmozdít egy “alkotó elemet” rögtön indul a többi is utána.

Másik sajátosság, ami ugyancsak az edénytorony építési nehézségekből származik, hogy a mosogatás felénél jön a kétségbe esett segélykiáltás, hogy jaj, nincs hova tegyem a következőt most mi legyen…

Mosogatás ide vagy oda, abban mindketten megegyeztünk, hogy bár láthatatlanok, rajtunk kívül tuti biztos még laknak egy páran a lakásban, mert képtelenség mennyi edény koszolódol állandóan.

Lehet, hogy csak borzasztóan éhesek voltunk, nem merem állítani, hogy ez nem játszott közre egy kicsit sem, de ma egy olyan de olyan finom rántottát ettem, hogy ihaj csuhaj. Amiután valami jó 2-3 órát járkáltunk, és reggelire is valami keveset ettünk csak, korgó gyomorral megfeledkeztem a paszuly levesről, egyszerűen kiment  fejemből, és gyorsan dobjunk be egy rántottát mentőötletem támadt. Az is baj volt, hogy kb egy órán belül tovább kellett mennünk, így nem sok idő maradt gondolkozni.

Sajtos volt ezen rántotta, és valahogy az állaga is tökéletesre sikerült.