Fel kell jegyezzem ezeket, mert holnapra elfelejtem. Aszonta az anyukám, hogy okosabb lett volna a cukros löttyött jól leönteni a meggyről, mivelhogy a meggy jó sok levet ereszt így rengeteget kell főzni. (kellett is azt a mindenit)

A lekvárom ehetőségi indexére rábólintott, lekvár ehető, sőt kimondottan finom. Az égett íz nem érződik rajta egy kicsit sem.  S akkor a továbbiakban még azt mondta az anyukám (hogy a rendes lányok stb bla, de most nem erről van szó), hogy a leöntött cukros meggylé igazából már fel is használható natúr meggyszirupnak…

Végül is kezdek rájönni, hogy az egész főzőcskézés, lekvárkészítés 1-2 alapelven működik (mint például, hogy főzve kiöljük a  bacik egy részét, meg a cukor (vagy só) tartósít …. aztán onnan tovább szabad utat lehet engedni a fantáziának.  Egyik erre fog esküdni, a másik arra, a harmadik megint valami teljesen más megoldásra és végül egy és ugyanaz lesz az eredmény… ha történetesen el nem b@sszuk rontjuk menet k0zben.

Legközelebb ha készítek lekvárt  na jó, nem meggylekvárt, hanem mondjuk barack lekvárt, ribizli lekvárt vagy akár szilva lekvárt, akkor a gyümölcsöket cukor nélkül kezdem el főzni, majd a leges legvégén adagolom hozzájuk a cukrot. Lássuk úgy mi lesz! Há nem???