Véletlenül bukkantam erre a tanmesére. A tanulsága természetesen nagyon fontos. Azonban jelen esetben “kizárólag”  (mese, hogy ezért, tetszik az egész sztory) az utolsó bekezdés miatt pakoltam ide… annyira tetszett ez a szép megfogalmazás, hogy “hagymamártásban megfuttatott fenséges békacomb”… na persze, nem csak ezért. Jó kis tanmese ami azt illeti

A tanmese:

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekről elmélkedve, egyszer csak meglátott egy békát.

A béka ráugrott a térdére és azt mondta:

“Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak.

Ha most megcsókolnál, összeházasodnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:

“- Én ezt kurvára nem így gondolom!”

a tanmese innen származik …