Hát kérem az úgy vóóóóóót, hogy tegnap észrevettem a hűtőben 2 fej salátát. Mint kiderült anyukám vette őket (ki más ha nem én), mert salátalevest akart belőlük készíteni. Csakhogy olyan csodálatosan zöldek, frissek, ropogósak voltak, még az illatuk is zöld volt. Így tegnap vacsorára lecsíptem egy pár levelet és elrágcsáltuk mint valami nyuszik. Reggelire megint téptem egy kicsit. Nagyon hiányzott a friss zöld íz. Így tegnap és ma elrágcsáltunk egy fej salátát. Ma vacsorára megint tépdestem “csak vagy két levelet” aztán elfogyott az egész. Miközben rágtuk a zöldet, azon röhögtünk jó nagyokat, hogy ez volt a legfinomabb és a légropogósabb “saláta leves” amit ettünk valaha

Még jó, hogy nincsenek valami veszélyes anyagok a konyhába, mert egy szép nap úgy járnék mint mások: füstölgő fejjel meg mégis hogy néznék ki???
Történt ugyanis, hogy ma én voltam a fakanál végén. Egy hirtelen karfiol levest csaptam össze és oly nagyon összecsaptam, hogy jaj, de szerencsére elfogyott, nem marad az utókornak oka röhögnie azon, hogy ez sem jött össze a legjobban. DE… hamar megvolt. A lényeg, hogy egy anyóstól kapott fagyasztott karfiolt dobtam be egy lábos forró vízbe, majd kis vegetát adtam hozzá, egy kis eresztékkel megtoldottam, egyet főztem rajta és kész is volt a leves. Hagymát nem tettem bele, mert csak amikor ettem gondoltam, hogy ejsze máskor belefőzők egyet.

Na de nem ez volt a kísérlet. Hanem készítettem muzsdéjt. Vagyis fokhagyma szószt. A rántott hal mellé. Hmm nyami nyami, juj de finom! Lett volna ha el nem sózom de olyan nagyon, hogy ehetetlen lett. Sebaj gondoltam egyet és nagyot, de azért nem mertem az egész “anyaggal” szórakozni, vettem egy kanál szódabikarbonát. Majd egy kiskanál ecetet. És egy másik tálkában összekavartam a foghagyma szósszal. Lett is belőle kémiai reakció. Kevergettem és vártam, hátha elmúlik és csak ehetően sós lesz. Nem történt meg, tehát maradt a másik megoldás: tenni bele még valamiket. Persze a szódabikarbóna és ecet mentes maradékba. Hmm mit is tegyek bele??? Álltam tétován a hűtő előtt: megvan! Tejszín! Remek ötlet ugyebár, az is fehér, meg garantáltan nem sós. Tetem is bele. Ez sem sokat segített. Majd tejfölt kevertem hozzá, de ez sem oldotta meg a kérdést. Végül még egy kis vízzel kereszteltem meg, majd mindenkinek szóltam, hogy semmit ne sózzanak mert elintéztem már én a sóval!

Végül jól alakultak a dolgok. Csupán az a kérdés maradt hátra, hogy vajon miért is csúszott olyan nagyon az a sör ebéd után???

mhmhmhmmm sajtkrém

Hozzávalók:
25 dkg vegyes sajt
10dkg vaj
10dkg túró
10dkg sonka
só
őrölt fehér bors
őrölt szerecsendió
ízlés szerint zöldségek

Elkészítése:
Ehhez a sajtkrémhez nagyon jól lehet használni a maradék sajtokat, sajtvégeket. Ha nem fogy el a sajt , tegyük mélyhűtőbe és amikor összegyűlt a kellő mennyiség, használjuk el. Vágjuk fel a sajtokat és elektromos aprítóba téve addig forgassuk, míg nagyon apró, krémes nem lesz. Ha nincs otthon ilyen gép, akkor finomra lehet reszelni vagy többször ledarálni.
Keverjük a sajthoz a fűszereket, természetesen ízlés szerint a fent jelzetteken kívül ki lehet egészíteni. Adjuk hozzá a puha vajat, túrót, egy kis tejfölt is lehet túró helyett és az apróra vágott vagy darált sonkát. Jól összekeverjük és kenyérrel, pirítóssal, zöldségekkel tálaljuk.

forrás: terefere

Arányban sok csirkehúst fogyasztunk és kevés disznóhúst. Emiatt időnként elgondolkodtató művelet megtalálni egy egy érdekesebb ízt. Most leltem egyet, amely ígéretesnek néz ki, ezért leírtam. Csak meg kell várjam, hogy legyen bazsalikom a kertben és neki is állhatok elkészíteni!

íme a csirkemell bazsalikomszósszal receptje:
Hozzávalók:
50dkg csirkemellfilé
2 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma
1.5dl fehérbor
3.5dl zöldségleves kockából
1,5dl főzőtejszín
2tk zöld bors
50 dkg készen kapható gnocchi (vagy el lehet készíteni házilag is: gnocchi házilag)
5dkg fenyőmag
1 nagy csokor bazsalikom
6 közepes paradicsom
só, őrölt bors

Elkészítése:
A csirkemellet megmossuk, leszárítjuk, nagyobb kockákra vágjuk, sózzuk, ízlés szerint borsozzuk. Az olajat serpenyőben felforrósítjuk, és a húst aranyszínűre sütjük benne. Kivesszük, félretesszük.

A megtisztított, finomra vágott hagymát a maradék olajon üvegesre pároljuk, a borral felöntjük, 5 percig tovább pároljuk, majd hozzáadjuk a zöldséglevest meg 1dl tejszínt, kis lángon összefőzzük. Hozzáadjuk a húst.
A gnocchit a csomagoláson előírtaknak megfelelően elkészítjük. A fenyőmagot bevonatos serpenyőben, szárazon világosra megpirítjuk.
A bazsalikom leveleket a maradék tejszínnel összeturmixoljuk. A paradicsomot meghámozzuk, kimagozzuk, feldaraboljuk, a bazsalikompüréhez keverjük, összemelegítjük, de már nem forraljuk tovább.
A húst a bazsalikomszósszal leöntjük, a fenyőmaggal megszórjuk és a gnocchival tálaljuk.

Hmm milyen lehet a fenyőmag ételben? Na meg vajon hol lehet kapni? Biztos valami bioboltba kell mennem érte.
forrás: fanny magazin

Meg kell próbáljam:

Héjában puhára főzünk 1 kg krumplit. Leszűrjük, meghámozzuk, alaposan összetörjük, kihűtjük. Összedolgozzuk 10 dkg. liszttel, kevés sóval. A tésztát lisztezett deszkán kb 3 cm átmérőjű rudakká sodorjuk, kb 2 cm-es darabokra felvágjuk, villával megnyomkodjuk és bő forró vízben kifőzzük.
forrás: fanny magazin

Szép lassan kezdek rájönni mi az én tehetségem. Az amiben igazán jó vagyok, amiben nehéz felülmúlni, amiben állandóan remekelek. Jó érzés, hogy az ember tehetségesnek érzi magát. Jó tudni, hogy “valamiben jók vagyunk”. És persze egy idő után a tehetség magával hozza a büszkeséget is… lehet feszíteni, hogy hát igen… ez lennénk mi. Tehetségesek….

Nos nem húzom tovább… elmondom, hogy szerintem, különleges érzékem van ahhoz, hogy HOGYAN RONTSUNK EL banálisan egyszerű ételeket. Hogy másképp mondjam: ez a tehetségem. Nekem is kissé meglepő volt tapasztalni, de amikor sorozatosan rontok el pofon egyszerű kajákat, nem marad más választásom mint a tehetségemre fogni

Ma kérem a kekszszalámit rontottam el. Ugye??? Ehhez tényleg tehetség kell, hiszen:
1.) nem az első alkalom, hogy elkészítem
2.) leírtam mégis a receptet, nehogy elbaltázzam
3.) aránylag kimértem mit kell beletennem…
4.) minőségi alapanyagokat használtam
5.) örömmel álltam neki elkészíteni
6.) nem voltam ideges

de… támadt egy ötletem… mi van ha összekeverem ezt ezzel, meg egy kis olyannal és nem csak kekszszalámit készítek, hanem valami egyéb finomságot. És kivettem egy kicsit a kekszből, de a tej mennyisége az a keksz mennyiségéhez már ki volt mérve. Majd elkészítettem a “másik” finomságot, finom lett, nyami nyami, és fogtam a tejet, zuty bele a kekszbe és mikor már mind benne volt jutott eszembe, hogy hoppá ez nem ennyi kekszre lett kiszámolva.

S akkor most van egy nagy adag, igencsak finom, és jó édes (mert így lett megrendelve) új produktum:
a “KANALAS KEKSZSZALÁMI!” Eh??? Na ugye mondtam, hogy tehetség kell ehhez????

ma én főztem és rakott krumplit készítettem. Persze megint másképp mint szokásom, valahogy már az a fura, ha “normális, egyszerű rakott krumplit” készítenék. Jelen esetben tojásos, tejfölös, kolbászos, csirke húsos kukoricás na meg egy kis tejszínes változatot. Ananászt is szerettem volna tenni bele, de sajnos nem volt itthon. Pedig meggyőződéssel állítottam volna, hogy tutira van! Még nem tudom milyen lesz, elvégre csak most került be a sütőbe, de nagyon kíváncsian várom.

Anyukám egy találmányát használtam fel, miszerint a krumplit nem vágtam szeletekre, hanem a nagy reszelőn lereszeltem. Ennek az az előnye, hogy az ízek sokkal jobban összeérnek, nem lesznek csak krumpli ízű nagy krumpli karikák Ő már készített így hagyományos rakott krumplit és nagyon ízlett. Kíváncsi vagyok jelen esetben milyen lesz. Ha el nem felejtem hozok fotót is!

Megint egy recept, mert nem akarom elveszteni. Már csorog a nyálam és mikor bemegyek a városba vásárolni, biztos veszek hozzávalókat egyik elkészítéséhez. Azt hiszem először a már rég áhított Banános sajtkrém torta fog következni, főleg azért mert felfedeztem egy olcsóbb mascarpone “forrást” és ki akarom próbálni, hogy milyen De addig is itt a Sárgabarackos túrós sütemény receptje a Blikkből:

Hozzávalók:
1 üveg, kb 500 g sárgabarack befőtt
olaj és porcukor a formához
20g zselatinpor
250ml habtejszín
500g tehéntúró
150g porcukor
2 tasak vaníliás cukor
100g babapiskota

Elkészítése:
A befőttet leszűrjük és 100 ml-nyit tegyünk félre a levéből. Egy kenyérsütő formát kenjünk ki olajjal, majd szórjunk ki porcukorral. A habtejszínt verjük fel. A zselatinport tegyük a kompótlébe, hagyjuk állni benne kb. 15 percig, aztán melegítsük-de ne forraljuk!-fel. A túrót keverjük ki krémesre a kétféle cukorral, majd adjuk hozzá a tejszínt, aztán a zselatinos kompótlevet és az egészet dolgozzuk össze. A kenyérsütő aljába oszlassunk el egy adag túrókrémet, aztán váltakozva tegyünk rá a babapiskótából, a sárgabarackból úgy, hogy az utolsó réteg is ez utóbbi legyen. Fogyasztás előtt rakjuk be a hűtőbe, hogy összeálljon.

nyamiiiiii!!! még leírni is nehéz

Ha már jelen pillanatban nem főzők, hát az összegyűjtött receptjeimet jegyezzem le. Ugyanis állandóan kiszedegetem a lapokat magazinokból, majd gyűjtöm gyűjtöm egy ideig, de amikor a legjobban kell az a bizonyos recept már a fene se tudja hova tettem. Jelenleg egy “Terefere” magazinból halásztam ki ezt az ígéretes Olasz rikottatorta receptet, amely nagyon guszta volt a képen, az elkészítése egyszerűnek tűnt és az íz is ígéretesnek. Most már csak a hozzávalókat kell beszerezni, illetve az időt meg a kedvet megtalálni az elkészítéséhez.

hozzávalók:
15dkg liszt, 10dkg vaj, 1 tojás, 2 ek. cukor, 1tk vaníliás cukor, 25 dkg rikotta, 1.5 dl tejszín, 2ek. akácméz, 1 friss ananász, 1 dl ananászlé, 1 lap zselatin.

Elkészítése:
A lisztet összedolgozzuk a vajjal, a tojással, a cukorra, a vaníliás cukorral és egy nagy csipet sóval. Cipóvá gyúrjuk, fóliába csomagoljuk és 30 percig pihentetjük.
Kivajazunk egy cakkos szélű, kb 26 cm. tortaformát. A sütőt 180 C fokra előmelegítjük. A tésztát kb 28 cm átmérőjű körlappá nyújtjuk és a formába nyomkodjuk, úgy, hogy a peremére is jusson. A tásztára sütőpapírt terítünk, nehezéknek szárazbabot vagy rizst szórunk rá, és a sütőben kb. 30 percig sütjük. Kivesszük a papírral együtt leemeljük róla a rizst és hagyjuk kihűlni.

A krémhez a rikottát simára keverjük a mézzel. A friss ananászt megtisztítjuk, apróra vágjuk, felét a rikottához keverjük. A tejszínt kemény habbá verjük, és a rikottába forgatjuk. A masszát a tésztára simítjuk és egy órára betesszük a hűtőbe.

A zselatinlapot vízbe áztatjuk, kinyomkodjuk, felmelegítjük és összekeverjük az ananász lével. A tortára simítjuk és hagyjuk, hogy megdermedjen. Szeletelve kínáljuk.

Ok… ennyi lenne a recept. Még soha nem kóstoltam rikottát, szóval fogalmam sincs milyen. Valami féle tehéntúró ízre számítok, aztán lehet nagyot csalódok. Majd kiderül

…tejszínhab rózsákkal

Valami régebbi “Meglepetés”-t lapozgattam amikor megakadt a szemem ezen a recepten. A kép nagyon guszta és igencsak biztató. Az elkészítési idő 20 percre van saccolva, tehát “ideális”, hogy úgy mondjam magamfajta recept. Már csak egy ananászt kell beszerezni hozzá, egy kis mézet és voila! Remek egy édesség.

Íme a recept:

Hozzávalók:
2 közepes méretű ananász
6 evőkanál virágméz
1 kiskanál vanília aroma
őrölt fahéj

Elkészítése:
Az érett ananászok kalapját és alját vékony pengéjű éles késsel levágjuk, majd meghámozzuk viszonylag vastagon. Ezután almavájóval kiszúrjuk a fás közepét és félujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Egy tapadásmentes serpenyőt felforrósítunk, belelocsoljuk a virágmézet, erős tűzön karamellízaljuk, belefektetjük az ananász szeleteket, rázogatva megsütjük egyik oldalukon, majd a másikon is, míg szép pirosak lesznek. Mielőtt kiszednénk a serpenyőből, megszórjuk kevés őrölt fahéjjal. Ha elkészültek az ananász szeletek, forrón tálaljuk és ízlés szerint kevés édesített tejszínhab rózsákkal díszíthetjük.