Nagyon gyorsan elkészíthető és nagyon finom. Na meg az összetevők sem valami “komplexek”. A recept a Nosalty oldalról származik, ahol “Villámgyors almás bögresüti (Almás bögrés 2.)” néven szerepel.Tényleg villámgyors. A legtöbb időt az almák magházának a kiszedése okozta, a többi pillanatok alatt megvolt.

A recept kommentjei alapján az én 28 centis tortaformámat neveztem ki “kisebb tepsinek”, mivel kisebb nincs, és sacc per kb másfél adagból készítettem. Na kicsit többől, szemre ész nélkül ahogy illik.

Lereszeltem vagy 10 apró nyári almát, ez tett ki majdnem 2 kis csupornyit, majd ugyanennyi lisztet és szinte ugyanennyi cukrot is adagoltam hozzá, egy púpos kanál őrölt  fahéjat, 4 tojást és egy sütőport. Jól összekevertem az egészet és a kikent, belisztezett tortaformába öntöttem az így kapott masszát, majd előmelegített sütőbe kb 40 percig sütöttem. Szép barna lett és nagyon nagyon finom.

Készítettem fotót is, hamarosan az is érkezik.

Tegnap előtt jöttünk haza faluról jól felpakolva Ahogy faluról illik haza jönnie az embernek ugye. Volt egy nagy zacskó paszuly, petrezselyem, celler levél, alma, tök, hagyma. Nem rossz mi? tegnap kirántottam a tököt, és megfőztem a paszulyt is.

A paszuly kb felét kihalásztam az edényből, a többit folytattam és egy finom levest készítettem belőle. Amit kiszedtem azt lecsöpögtettem és majonézes, fokhagymás paszulyt készítettem belőle. Istenien finom lett! Mára már elfogyott, van még paszulyleves…

Legutóbb valami csirke combokat kaptam ki a fagyasztóból, olvasztottam ki és készítettem gyömbéres húst. Finomra sikeredett, talán egy kicsit túl sok gyömbért tettem bele és eléggé erős volt az aromája.  Eszegettük a kaját épp vitattuk a nap dolgait amikor kedvesem aranyosan megjegyzi, ugye készítesz még ilyent de anélkül a gyökér nélkül??? Vagyis “by request” legközelebb gyömbéres hús készül, gyömbér nélkül

Heves tiltakozás ellenére (“nem vagyok beteg”) mégis úgy döntöttem köménymag levest főzők. Egyik okom amiért így cselekedtem, mert semmi egyéb nem volt a házban, és vásárolni se akartam menni, mert másnap jöttünk el itthonról.  Kiderült, hogy nagyon jól gondoltam a dolgokat, mert meg se vártuk a másnapot, még aznap eljöttünk. Ide, ahol most írok ugyebár.  A másik okom meg… hogy ha valaki éhes, akkor megeszi azt ami van. Mivel a tiltakozása nem azt jelentette, hogy “utálom”, gondoltam próba szerencse, elkészítem, aztán vagy megeszem egyedül, és eszik rántottát, vagy kiderül, hogy mégsem olyan rossz.

Hagyma volt itthon, szépen felvágtam őket “julien” módon, majd kevés olajon enyhén megpároltam. Elméletileg nem őrölt köménymagot szoktak tenni ebbe a levesbe, de nekem most csak ez volt otthon, így megszórtam a hagymát köménnyel, majd két kavarás után felöntöttem vízzel. Közben megpirítottam a lisztet (szárazon), hagytam hűlni míg főtt a hagymás víz.  Két kanálnyi pergelt lisztet tejjel kevertem el, beleöntöttem a levesbe, szemre, ész nélkül még egy csupor tejet adtam hozzá, hagytam kettőt hármat lobbanni majd ezzel kész is volt a leves. Tálalás előtt leszűrtem , és nagyon kevés olajon pirított krutonokkal (kockákra vágott kenyér) tálaltam.

Elégedetten hallgattam a “nem is olyan rossz”, “nem erre számítottam”, “azt hittem, hogy tea lesz leves helyett” megjegyzéseket…

P.S. Ittam joghurtot is és a köménymag levesben tejet használtam, és egyelőre tünetmentes vagyok.  Szépen lassan elkezdem bevezetni a tejtermékeket az étrendembe. Elárulom, hogy az első korty joghurtok elfogyasztása után reklámba illő sóhajok hagyták el az ajkamat annyira jól esett a savanykás íz!!!

Valami olyasmi kéne ami hamar megy, nem okoz sok fejfájást. Második van valami gyömbéres, mustáros csirke combok, amit tegnap készítettem, még maradt valami krumpli is, de esetleg készíthetek egy kis rizst is.

A levesek közül gondoltam krumpli levesre, tojás levesre és köménymag levesre Persze tegnap megkérdeztem az uraságot, mit szólna a köménymag leveshez, a válasza nem volt valami lelkesedő, ellenben azt sem mondta, hogy “ő azt biztos nem eszi meg”. Úgyhogy azt hiszem ez lesz végül, és pirítok bele kenyeret, ahogyan régen anyukám készítette.

A hétvégén a legények tormát ástak. Nem lett nagyon sok, de épp elég, hogy pár napig legyen tormánk. Hazajöttünk, majd megpucoltuk az egészet, lereszeltem és összekevertem kevés cukorral, ecettel és vízzel, sacc per kábé az itt található ecetes torma recept alapján.

Ma délben azonban, egy adagot kivettem a borkánból és összekevertem tejföllel. Az édes ecetes íz mintha még finomabbá tette a tejfölös tormát, amit máskülönben ha jól emlékszem egy kevés sóval készítettük régebben.

Ma olvastam, hogy mennyi mindenre jó a torma (Armoracia rusticana)

A hétvégén “anyóséknál” voltunk. Ugyanabban a házban, a földszinten laknak sógorék is. Szó jött, hogy na mit vacsorázunk, és ekkor jutott eszembe, hogy hát készíthetnénk pizzát. Csillogtassam már meg én is a “tudományom” ugyebár El is mentünk bevásárolni, mindenféle összetevőket, majd olyan 9 óra fele összegyúrtam a pizzatésztát. Még sörözgettünk, beszélgettünk egy adagot, majd nekiálltam összeállítani a pizzákat.

Természetesen a “legeslegfinomabb” pizza az “Óra” volt, amit a sógorék kisfiának készítettem, oda és vissza volt érte, tutira a legeslegfinomabb pizza volt amit valaha evett És mindenki meg kellett kóstolja, hogy “belássa”, az övé, de csakis az övé az ami a legfinomabb. A másik kettő, amin ugyanazok az alkotó részek voltak, már korántsem voltak olyan finomak mint amit speciel neki készítettem…

Zöldborsó levest akartam készíteni. Mert olyan hamar meg, mert szinte semmi sem kell hozzá, mert nagyon finom és mert nem volt szinte semmi ennivaló itthon. Tudtam, hogy van a fagyasztóba egy zacskó zöldborsó, de arról már megfeledkeztem, hogy a felét felhasználtam valamihez. Így csak fél zacskó zöldborsóm volt itthon. Ami édes kevés egy két napra szóló leveshez. Gondoltam ha csak galuskákat teszek bele, az is elég szegényes lesz. Így jutottam el oda, hogy beleöntök a levesbe egy konzerv kukoricát, és úgy teszek mintha zöldborsó lenne a továbbiakban…

Na, hát jelentem ismét egy olyan leves, amit gyakrabban fogok készíteni, ugyanis egészen finom lett az íze.

Az egyszerűség kedvéért, most úgy készítettem, hogy egy hagymát felapróztam, megüvegesítettem, rászórtam a még enyhén fagyos zöldborsót, majd a kukoricát is rázúdítottam, két lapos evőkanálnyi lisztet is rászórtam, az egészet egyszer-kétszer megkevergettem az olajon, majd felöntöttem vízzel, adtam hozzá egy kis sót, egy leveskockát és egy negyed liter rizstejet is adtam hozzá, hogy legyen fehérebb.

Megint csak három napot leszünk itthon. Pénteken elmegyünk itthonról, esküvőre vagyunk hivatalosak, ami persze szombaton van de gondolom csak majd vasárnap estére érünk haza.

Addig kell valami gyorsan és könnyen elkészíthető ételeket “produkálnom”.

Véletlen bukkantam a Kanalas fasírt elnevezést viselő receptre ami nagyon megtetszett, gondoltam elkészítem. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle

UPDÉT: A kanalas fasírt NAGYON finom lett. Praktikus megoldás kanállal szaggatni.

gyorsan leírom, hogyan készítettem én, mert az eredeti receptet nem tarthattam be teljesen ugyebár:

Volt egy zacskó, kevesebb mint fél kiló darált csirkehúsom, ezt kiolvasztottam, összekevertem 1 nagy és 1 kicsi apróra vágott hagymával, vagy 6-7 cikk fokhagymával (a gerezdről nekem mindig a szőlő jut eszembe, és egy gerezd szőlő nem 1 szem, úgyhogy maradok a cikknél mint mértékegység), jó adag zöldpetrezselyemmel, szemre ész nélkül piros paprikával illetve ugyanannyi fekete borssal. Kevés sót is adtam hozzá, de nem eleget, majd feltörtem 3 tojást, 2 púpozott evőkanál lisztet, 2 evőkanál olajat és természetesen a fél tasak (kb 5 g) sütőport is hozzákevertem.

Az egész masszát egy kanállal kevertem össze, majd ügyesen kis semmilyen formájú fasírtokat szaggattam a forró olajban és kisütöttem.

Az igazi finom íz, akkor jelentkezett, amikor háromnegyedileg meghűltek a fasírtok.

Ismételnem kell magam Nagyon, nagyon finom lett… vagy hmm lehet nagyon éhesek voltunk csak?

Elnézegettem modern lekvárok receptjét és csak hümmögtem magamban… hogyan is lehetne olyan finom mint régen, ha egyszer “modern” módon vannak elkészítve? Ha már az ember mindenféle “gelfix” meg ilyen olyan vegyszerekkel tölti meg a lekvárt, akkor nem egyszerűbb elmenni és megvenni a boltban???

Mindig eszembe jut, hogy a lekvár főzés az hosszú idő volt, sok cukrot igényelt, sok főzést és macerát- és tartósítószerként egy késhegynyi szalicilt tartalmazott csak. A mostaniak elkészítése (ma láttam egy receptben:..) három perc főzést igényelt.