Apukám nem igazi konyhai talentum és ez így is van a helyén. Ott né elkészít egy reggelit, és néha igencsak finomat, máskor meg kicsit szokatlant de azt is megeszi. Igaz a kezdeti furább kajákat amiket kutyultam azt is megette…   Hja de a legjobb az az időszak volt, amikor anyu nyárára kiköltözött falura, apukám hétközben meg itt lakott a városban, és közösen “főztünk”. Hja azok voltak ám a boldog évek… Hol ő főzött, hol én. A nyári menü egyszerű volt: sörleves. Ha ő ment a boltba hozott egy két sört, s megkérdezte ha kérek “levest”… és máskor én szereztem be a levest. Úgy heti 2-3 alkalommal leveseztünk. Hiszen levesre szükség van alapon

Na de tegnap megint “főzött”

Popcorn készített. Azt a zacskósat amit ugye nem lehet elrontani… na hát kérem tudjátok meg, hogy tényleg nem lehet elrontani. Apukám valami különleges kapcsolatban van a mikróval, mert minden áron olyan cuccokat akar beletenni amit nem szabad. “Lássuk mi történik” alapon. Aranyozott szélű csésze, tányér, sztaniol, nylon szóval…. többet nem is említek, ki tudja még elolvassa ezt a bejegyzést és ötleteket adok

De térjek vissza a popcorn-ra. Nézem a tasakot és olyan fura a külseje. A szemétbe látom, hogy egy olyan külső bevonó nylonra hasonlító, de formátlan akármi van… kiderül, hogy apukám nylonostól tette be a popcorn tasakot, úgy ahogy a boltból a polcról leveszi, hogy “lássuk mi is történik”… Megolvadt a nylon és pukkant egy nagyot a tasak. Na de semmi baja nem lett. A popcorn-nak… és a mikrónak sem.

De nem ajánlom senkinek ezt a fajta popcorn sütési akciót. Nem olyan nagy dolog lerántani azt a nylont, majd a tasakot kitürni és behelyezni a mikróba. De tényleg!

Majdhogynem elfelejtettem… A diós rántott húst amikor készítettem kicsit elméreteztem a tojás adagot. A nagy lelkesedéssel amivel nekikezdtem, legalább 2 tojással többet törtem fel, mint amire szükség volt. Hogy ne dobjam ki ezt sem, és a maradék diós, prézlis akármit sem, a rántott hús mellől, hát kérem a Tortilla De Patata mintájára most ebből diós tortillát készítettem. Ja, hogy ilyen nincs is? Megeshet, de én akkor is készítettem

Fogtam a tojást, összekevertem a dióval, majd a már kimosott palacsinta sütőbe öntöttem az egészet. Mikor úgy tűnt az alja már meg van sülve, fedő segítségével megfordítottam és megsütöttem a másik oldalát is.

Ezután felszeleteltem és a család egy kettő bekapta. Kissé fura volt, de rossznak semmiképpen sem mondható.

Anyukám ötlete, ő látta valamilyen főző műsorban. Mivel volt egy halom dió otthon (ott falun), hát kísérleteztünk A darált diót egy tányérba szórtam, kevés prézlit is adtam hozzá, összekevertem majd a hagyományos tojás, prézli mártogatás helyett, tojás dió mártogatás következett.

Nagyon fincsi lett!

Soppingolni akartam ezt meg azt, és ugye ott a Billa. Oda mentünk, de végül az Altex üzletben kötöttünk ki. Sorra bámultam egy halom háztartási gépet és rájöttem, hamarosan lesz egy két befektetésem… Többek között aragáz kályhát szeretnék venni, láttam is egy csinosat, nem is volt kimondottan borzasztó az ára sem. Igen ám, de elgondoltam, hogy ejsze ejsze talán jobb volna kissé tovább várni és szépen venni olyan beépíthetőset. Mert az sokkal jobban beékelhető pirinkó kis konyhámba. De akkor ugye mi lesz a sütő résszel? Eddig meggyőződéssel hirdettem az igét, hogy minek nekem sütő, ki áll neki tésztát gyúrni és mindenféle izét sütni, most meg veszem észre egyre jobban bosszant az, hogy a sütő miatt nem jönnek ki jól a dolgok…mert ugye ha falun készítem anyunál, akkor ott minden sokkal fincsibb, szebb… Nálam leginkább kiszárad, későre sül meg, nem pirul szépen…

Aragáz kályha bámulás után a mixerek és botmixerek jöttek sorra. Találtam is egy szettet, na igen csak kicsit borsós ára volt nekije, mert mindenféle kis edénnyel rendelkezett, olyan nagyon bájos kis cucc volt!

Megnéztem a mikrohullámú sütőket is, és majdhogynem keserű szájízzel állapítottam meg, hogy NEM LÉTEZIK jobbra nyíló ajtajú mikró! Csak balra. Nekem meg igencsak jól jönne egy olyan fordított a hely miatt. Egyetlen egy sincs fordított ajtóval.

Még valami kávéfőzőket is megbámultam, és egy Nescafe Dolce Gusto névre keresztelt termék hívta fel a figyelmét magára. Olyan kis aranyos volt, hogy jaj csak na.

Foto. http://www.dolce-gusto.ro/

Persze azt nem tudom, ha ez csak az általuk megadott kávéval működik vagy akármilyennel, de végül is ahhoz, hogy megnézzem és megcsodáljam jelen esetben nem is volt fontos, ugyanis per pillanat nincs hova tegyem

Még megfigyelés alá került néhány víz forraló, mert elhatároztam, hogy ilyent veszek. Gázzal képtelenség kivárni egy fél liter víz felforrosodását, és ez nemcsak télen, hanem nyáron is. Láttam, hogy megy a víz főzés az ilyennel és nekem is kell.  Hamarosan Jó lenne ha találnák valami rózsaszín modellt Ha Hello Kitty minta is volna rajta az méééég jobb ugye )))

Updét… megnéztem ezt a masinát és kész átverés! Ugyanis a Nescafe Dolce Gusto gép csak a Nescafe Dolce Gusto kapszulákkal működik. Legalábbis a bemutató film szerint épp ez a “hű de szuper”… Na kösz, de így nem kell nekem Nescafe Dolce Gusto, nehogy már mindig egy cég kávéjához legyek kötve mert csak azt tudom betenni a gépbe…még dokumentálódom… vagy ha van valakinek akár meg is mondhatná, hogy lehet-e csak simán kávét belerakni???

Emberrel nézzük a filmet. Már nem tudom mi volt, itt a gépen ment. Valami vígjáték. Megy megy a film, egyszer csak megjósolja a végét. Hogy szerinte ez meg az. És úgy fejezi ki magát, hogy “fogadjunk”… hóóóóóóóó. Na azonnal megállítottam a mozit Megegyeztünk hogy miben… aszongya süssek neki fasírtot mert nagyon szereti. Mármint ha ő nyer, akkor süssek én neki. Mondom jó. De mi van ha mégsem… Hehe erre nem számított. Mármint arra, hogy veszít. Belement, hogy ha mégis veszít, akkor ő süt nekem fasírtot Na ezt megnézem ))

Egyébként szerencsére majdnem konyhai antitalentum. Remek, imádom, hogy igen. Rántotta az szuper amit készít, pirítóssal is boldogul, na meg a szalmakrumpli mestere. Sacc per kb ennyi. Ja és remek flekkeneket süt, de erre csak nyáron kerül sor… Szerintem hétvégén megesik a fasírt sütés Fotógéppel a kezemben fogom dokumentálni az ügyeskedését.

Egyszerűen csodálatosak a lányok, na meg krumpli salátáról énekelnek, gondoltam megmutatom

Ma egész nap jöttem mentem. Reggel korán kezdtem ezt a hidegben igencsak álldatlan tevékenységet és gondolom, hogy a “hidegre való tekintettel” nem énekelni kezdtem, hanem megcsúsztam a jégen és dobtam egy… majdnem hátast. Na semmi bajom se lett, csak a nyakam véres ahogy mondani szokás, ma ahelyett, hogy dolgoztam volna, elautókáztam az autópályán Tordáig, majd onnan meglátogattam Aranyosgyérest, majd onnan ismét kimentem falura, felnyaláboltam a kutyámat, hazajöttem, lepakoltam, mindent, az ebet is, felcuccoltam ismét és gyalogosan nekiálltam bejárni a város egyik felét. Odafagytam.

Ugyhogy ma nem lesz semmi extra, pedig beszámolhatnék a hétvégi kaja tumultusról, volt ott mindenféle jó. Gyorsan felsorolom, aztán majd részletezem… Készítettem 2x sűlt csirke combot. Egyszer azért mert úgy terveztem, másodszorra azért mert a kocsi másképp gondolta, nem vitt ki falura, ahol terülj terülj asztalkám várt … volna, ha idejében kiérünk.  Így gyorsan gyorsan kellett valami kaját összedobnom, mert már rémesen éhesek voltunk és a popcorn nem igazán volt elegendő. Így sült csirke combok hagymás krumplival és olyan apró pirinkó brüsszeli káposztával, vagy hogyishijják, meg valami fehér szósszal volt valami óra alatt  összeállítva, és tyű de nagyon büszke voltam a kreációmra.

Hiába na olyan jó érzés amikor elismerő csend keletkezik a tányér mellett Nem kell ám nekem mondja senki, hogy finom Amikor sűrű lesz a csend és csak a villa ütemes kopogása hallszik a tányéron… nos akkor tuti finom az étel. Ja persze ehhez azért meg kell nézni annak a személynek az orcáját is aki eszik. Ha netán fura grimaszokat tartalmaz akkor mégsem jó ez a teszt és ajánlott megkérdezni, kissé emelt és fenyegető hangsúllyal, lefele görbülő szájjal (mingyáááá sírok ne izélj) hogy FINOOOOM??? Na vagy inkább hallgatás beleegyezés alapon még csak azért is besöpörni a “Tyű de finomat főztem”  babérokat???

Végül vasárnap csak kijutottunk, és itt volt  a születésem napját megünnepelednő készítve anyukám által a kedvenc levesem Gulyás leves. Ebből fél fazékkal meg tudnék enni, annyira finom. Segítettem kirántani a húst, ami megint spéci bundába került és nyami nyami finom lett és ha kinyírtok se emlékszem mi volt a “kerítés” a hús mellé… majd torta következett, az egyetlen kedvenc tortám. A banálisan egyszerű diós lap+tejszínhab kombináció amivel engem mindig le lehet venni a lábamról.

Hiába na… az egyszerű dolgok mindig olyan nagyon a helyén vannak.

Szóval jelentkezem… Ja és hamarosan a táska rejtélyre is fény derül!

Megint csak olvasok…

Junk food ban annoys teens: ‘They can’t control us’

és eszembe jut, hogy mennyire de mennyire idegesített amikor valamit le akartak “nyomni a torkomon”. Amikor kimondták azt a szót, hogy kötelező… Amúgy a kötelező szó most is arra késztet, hogy szikrákat szórjak. Semmi sem kötelező. Csak meghalni. Minden valamit valami alapon működik. Minden egy választás. Választás volt az, ha mentem suliba és nem lógtam, mert beírtak hiányzónak ha nem jelentem meg. Valamit valamiért. De nem volt kötelező.Nekem anyukám soha sem mondta, hogy valami kötelező lenne. De volt a HA, és az AKKOR. Emiatt úgy éreztem, én választok.

Amikor meg választhattam, akkor választottam, hogy suliba megyek és nem lógok. Itt szúrta el az oszi… kiabált, hogy kötelező.. ellógtam. Ha azt mondta volna, kapsz egy hármast ha elmész… lehet nem megyek el. De a kötelezővel mindig éreztem, feladatom bebizonyítani, hogy nem. Ha vállalja az ember a következményeket, akkor semmi sem kötelező. Persze ez ilyen morgós filozófia.

Csak elgondolkodtam, hogy milyen válaszokat adtak ezek a 15-16 évesek. Nem is fogják fel, hogy mennyire fontos az ételek minősége, és miért is tennék? Annak idején engem se érdekelt. Mázlimra akkor nem volt ennyi vacak. Ott né, egy kifli, egy perec.

Valahol az egész rendszerrel van a baj.  Mondhatnám, hogy a szülőkkel, akik nem érnek rá, akik rohannak, hogy pénzt szerezzenek, akik a zsebpénzzel megvásárolják a saját gyerekeiket. Nesze fiam egyél valamit. De ők sem igazán hibásak. Hiszen rohanniuk kell, gürcölni, részleteket fizetni, divatot követni és mellette még kaját is adni annak a gyereknek???Nem mindenkinek van ideje állandóan főzni, és ezen témán rágódni. Három évesen a mekiben tartják a szülinapot, mert divat, mert a gyerekek oda és vissza vannak érte, ráadásul takarítani se kell utána

S csodálkozunk, hogy mindenféle betegség van.

Na nem tudom, nincs gyerekem… de valahol elgondolom, hogy ha egy gyerek otthon aránylag egészségesen eszik, akkor nem fog kiakadni egy zöldborsó főzeléken sem… mert ugye a példa ragadós. Persze, hogy nem fog mániákusan egészségesen étkezni, és imádni fogja a chipset, kólát szalmakrumplit. De azért inkább az döbbentett meg ami a cikkben szereplő gyerekek véleménye volt: “anyu otthon soha se mondja, hogy egyek rizst”. Miért kell akkor annyira csodálkozni, hogy fel vannak háborodva?  Ha egyszer otthonról hozzák ezeket a rossz szokásokat…

Valahol jobb lenne tudatosítani az emberekkel. Nem kötelezővé tenni, hanem ésszel belátni,hogy ez jó, ez rossz…

Egy blog bejegyzést olvastam egy igencsak jóképű szakács blogján… Na nem olyan szépfiú mint Bobby Chinn, de azért ez sem kutya. A neve Michael Ruhlman, 47 éves az úr és meg kell adni, hogy nem adtam neki ennyit… Tyű..

A bejegyzései között olvasgatva találtam egyet a sóról.

Salt. It’s Good Or Bad

és persze nem állhatom meg, hogy hozzá ne tegyem a saját kis véleményem… igen igen, azt ami mindenkinek van

Igencsak egyet értek azzal, hogy normális esetben, normális ételeket fogyasztva, nem igazán kell törődni a sóval. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden kaját agyon kell sózni, sőt… mértékkel sózva kimondottan jót tesz. És valljuk be, rengeteg étel ízetlen ha nincs benne egy kevés só.

Bebizonyítottam magamnak, hogy az általam készített Tortilla De patata finomabb volt mint a spanyol háziasszonyunk által készített… mert ők borzalmasan sómentesen esznek… Rémes. Mindig mindent utána sóztam, annak ellenére, hogy itthon nem teszek ilyent.

Egy ideje rengeteg folyadékot iszom. És feltűnt, hogy úgy kéthetente egyszer nagyon megkívánom a sót. Nagyon. Kajtatok olyankor a hűtőben, hátha találok valami sósat. Általában a bolt segít. Veszek egy zacskó magot és mint valami megváltásként, főleg a sót szopogatom le róla. Ennek meg valami oka kell legyen.

Ugyanis miután “feltöltőm a sóraktáramat”, két hétig megint nem kell mag, nem érzem azt a kínzó érzést, hogy sót, de most azonnal. Olyan ez mint amikor szomjas az ember…

Persze, a sóval az a baj, ahogy az írásból is kitűnik, hogy az ember szereti a sót. Éppen azért mert szüksége van a szervezetének a sóra. És az iparilag gyártott élelmiszerek tartalmaznak rengeteg sót. Felesleges sót. Már csak a párizsi átalakulása is nagyon érdekes… Régebben többször vettem. És nem mindig volt kedvem megenni úgy, hanem másnap kicsit megsütöttem. És érdekes módon a sült párizsi sokkal sósabb volt mint a sületlen. Vajon miért, hiszen egyáltalán nem adtam hozzá sót. Ott volt benne. Valami rejtett akármi, hiszen nem éreztem az ízét olyan émelygősen sósnak nyersen… ami volt megsütve.

Valahol itt van a kutya elásva. Csak könnyebb egy vacak kampányt készíteni, tvben mindenütt sugározni, hogy ne egyél sót, mintsem az összes iparilag gyártott élelmiszert ellenőrzés alá venni. Hja.. abból pénz jön. Az ember meg vigyázzon magára, és az amúgy normális sómennyiséget spórolja le mert igencsak sok sót kap a szalámikban és előre gyártott ételekben.

Persze itt jön be, hogy mindenkinek a saját felelőssége mit hisz, hogyan hisz, hogyan eszik és iszik. Én biza ezt hiszem… ahogy a királylány mikor megkérdezte az apja ki mennyire szereti őt: “mint a sót az ételben”.

Marad még a jód… mert ugye jódkérdésekben is elég sok a vita. Együnk vagy ne együnk jódozott sót…

Ami idegesít, hogy minden ami ilyen állami javaslat azt valahol túlzásba viszik. Példa rá a jódozott só. Oké, ajánlják meg izé, de mégiscsak fura helyzet, hogy eltevésre ez nem alkalmas, mégis nagyítóval kell keresni a jódozatlan sót… mert annyira “védnek” minket… közben dehogy, csak ámítanak.

P.S. Van 2 drb zacskó Spanyol tengeri sóm. Még tartogatom, mert ki tudja mikor tudok beszerezni újat.

Egy nagyon egyszerű, banálisan egyszerű Jamie Olivér receptre bukantam. De nem árulom el ám egyelőre, nem én… Elkészítem és csak azután. Azt hiszem nagyon éhes vagyok ha receptek között bámészkodok reggel korán…