Muszáj megkülönböztetnem így mert hamarosan elkészül a mexikói is. Valszeg még az idén De az is lehet, hogy csak jövőre.

Tulajdonképpen a spanyol tortilla rendes neve a “Tortilla de patatas“  – krumpli tortilla, krumplis omlett

Ma ebédre csak húsleves volt és anyukám mind kérdezte mit készítsen. Ekkor jutott eszembe ez az egyszerű, talán egy pirinkót macerás de nem rémesen kaja. Megpucoltam hamar néhány krumplit, vastagra vágtam és nem túl sok olajon megsütöttem. Szalmakrumpli szerű, de csak addig hagytam amíg puha lett. Nem hagytam ropogósra, de azért figyelnem kellett, hogy sületlen se maradjon a krumpli.

10 tojásból kevertem össze rántottának valót, megsóztam, megborsóztam, megpaprikáztam, egy kevés vegetát is adtam hozzá, majd a krumpli felét visszatettem a palacsinta sütőbe, a tojásrántotta felével leöntöttem, majd én fedőt is raktam rá. Mikor majdnem az egész megsült egy nagy fedőt vettem, abba borítottam az egészet, majd a másik felével visszaborítottam a palacsinta sütőbe és megsütöttem a másik oldalát is.

Tortilla

Aszongyák, hogy a spanyol tortillát is n+1 féle képen lehet elkészíteni, nincs rá kimondottan írott szabály, így következni fog mindenféle zöldséggel keverve, sonkával, hússal stb. És még kitaláltam valamit de azt majd csak akkor mondom el ha elkészítem

Addig hadd öljön mindenkit a reszelt

Ha jól értettem, ez a fajta kaja kedvelt reggeli Spanyolországban. Igaz mi dél fele ettük meg, de végül is reggeli volt

Nagyon egyszerű az elkészítése is “ahhoz képest” , hogy mennyire egyszerű, tényleg nagyon finom.  Szóval kell venni kenyeret, vagy kenyér félét, platnin megpirítani, gondolom ha nincs platni, akkor a pirítós sütő is megteszi. Egy érett paradicsomot meghámozni, a nagy reszelőn lereszelni, pici oliva olajjal összekeverni, és egy kis sót is adni hozzá.

Mellé lehet hajszál vékonyra szeletelt  jamon (hamon-füstölt sonka) illik, és akár kis sajtot is lehet adni.  Aki kedveli még extra oliva olajat is tehet a kenyérre, úgy egy picikét.

Ma  nagyon finom valamit készített az anyukám. Egy ideje ő is nekifogott kísérletezni és új ételekkel próbálkozni.  Valami magazinokat is vásárol, olvasgatja a recepteket és ami tetszik neki azt próbálja ki és alkalmazza

Ma valami nagyon finomat készített. Csirkehúsból. Jobban mondva csirke mellből. Maradtak valami apró csirkemell csíkocskák, amelyeket befűszerezett, kevés olajon pirosra sütött. Ezután hagyta kihűlni, késsel felaprózta egy kicsit majd botmixerrel finomra darálta. A sütésből maradt olajat is hozzá adta, egy kis margarint, kicsi sót, kis mustárt, kevés tejfölt.  Tovább keverte a botmixerrel, kóstolgattuk, még egy kicsi só, bors, vegeta, még egy kicsi mustár, még egy kicsi tejföl.

Hát annyira finom lett ez a kence, hogy senki nem akart semmi egyebet enni… nyami nyami. Fotó se készült belőle, mert máris elfogyott, lévén kísérleti adag, csak kevés készült el belőle.

Recept 18 éven felülieknek

Mogyorós banánkuglóf

Hozzávalók:
2 mogyoró,
1 jókora banán,
2 jól formált láb,
2 kar,
2 tejtartó,
2 mámoros szem,
1 szõrrel koszorúzott tepsi;

Elkészítés:
Nézzunk bele mélyen a szemekbe és gyöngéden válasszuk szét a lábakat. Dagasszuk a tejtartókat addig, amíg a tepsi jó csúszós lesz. Adjuk hozzá a banánt, majd dobjuk rá a mogyorókat. Paszírozzuk be az egészet addig, ameddig a banán elkrémesedik.
Mikor elkészültünk, mossuk meg a szerszámot, de a tepsit már ne nyaljuk ki. Ha a kuglóf a tepsiben véletlenül elkezd puffadni, legjobb ha meglépünk a városból.

Megj: ajánlott hátúlról kezdeni, így ha elb@szod, kezdheted előlről.

Forrás: Valahonnan a netről )))

Végre előkaptam anyu régi nagy darálóját és jó sok időre való tartalékot készítettem ezen két féle “lisztből”. A kukorica liszt néhány kínai kajába illetve a hamarosan elkészítendő mexikói lepényembe kell, a rizsliszt még nem tudom mire, de ugye jó ha van_

Már rég szeretnék készíteni kukoricás tortillát, olyan “igazi mexikóit”, és valahol nem találtam a receptet. Ezért úgy képzeltem el, hogy a “hagyományos” lepényt veszem alapul, amilyent már készítettem és amihez nagyon hasonlót nálunk felénk “lipia” vagy arab kenyér, de még inkább libáni kenyér néven lehet kapni a nagyobb boltokban, csak épp liszt helyett málélisztet használok.

Igen ám de a máléliszt az inkább málé dara, és nem liszt, ezért pályálztam az anyuci nagy kávédarálója segítségére, amivel igazi lisztet tudjak készíteni  a málélisztből.  Ezt elnevezném kukorica lisztnek és ebből készíteném a kukoricás tortillát.

Erre ma receptre bukkantam Cuccos Boszikonyháján, ez meg igazolta a “feltételezésemet” miszerint a lapotyák elkészítési módja történetesen jó lesz kukoricás lepényt készíteni is…

Ime Cuccos  kukorica lepény receptje:

Kukoricás tortilla

Na elhúztam lenyúlni egy fél kiló málélisztet anyu készletéből, majd megdarálom lisztté…

Mindig is mondtam, hogy jó ha az embernek falun vannak rokonai

U.I… milyen érdekes hogy a “mexikói tortilla” eddigi információim szerint ezekre a palacsintákra emlékeztető lepényeket jelenti, míg a spanyol tortilla az egy féle fajta krumplis rántottára emlékeztet…

Ma nagyon furcsa gasztrókullináris élményben volt részem. Nézelődtem a receptek között és felbuzdulva az Ausztriában hallgatott rádióadáson (mindent megértettem amit ott habogtak hebegtek) német oldalon nézelődtem. Persze lehiggadt a fellángolásom egy csöppet mert rájöttem, hogy nem értem mi van a receptben és lusta voltam lefordítani a guglival… így maradt az élmény ami rám tőrt a képet nézegetve…

Foto: lustaufgenuss.de

Nagyon furcsa… érzem az ízt a fejemben és nem tudok rájönni, hol éreztem ezt az ízt. Vajon én sütöttem valamit? Egyszer vettem valami “palacsinta lapok” névre keresztelt fagyasztott lapot és abból mintha készítettem volna valamit… vagy mégsem?  Nem tudom és nagyon bosszant, mert az ízt szinte érzem a nyelvemmel, de nem tudom eldönteni mi is lehet. Ha netán véletlen rábukkanok valahol akkor tudni fogom, de ha nem akkor nagy kár ….

Valami spanyol recepteket kerestem, mert elhatároztam, hogy ugye biza titokba megtanulok egy két Spanyol receptet oszt lesz ott csodálkozás amikor  finomabbra készítem el őket mint a spanyolok

Így nekiálltam keresgélni “spanyol receptek” után és már az első blogon elakadt a szemem szám és legszívesebben rohantam volna a boltba, listával, vásárolni és nekiállni főzőcskézni.

Macikonyháján érdemes körülnézni mert olyan hű de irgumburgum vagány dolgok vannak ott, hogy jaj csak na!

Lejegyzem azokat a recepteket, amelyeket jobban megnézegettem…és amelyek hamarosan sorra kerülnek.

Na ma kitaláltam, hogy az általam készített narancslekvár az élet metaforája tulajdonképpen… édes keserű!

Nem tettem nagyon sok cukrot bele, úgy fél kilót, de a narancs maga is édes volt.

Aszongya, hogy 4 vastag héjú narancs, 4 vékony héjú narancs, 3 citrom fél kiló cukor és menet közben adagoltam hozzá vizet, szemre ész nélkül, ahogy fogyott, kb liter-másfel litert.

A vastag héjú narancsok héját megreszeltem, majd a fehéret lepucoltam és igyekeztem a belső hártyát is leszedni. A vékony héjú narancsokat jól megmostam és nagyon vékonyra szeleteltem és a “mixbe” dobtam. Héjastól persze.

A cukrot nagyrészt szemre ész nélkül “mértem le”, vagyis zúdítottam be a narancsok közé.

Elég sokat főztem, amíg egyszer éreztem, hogy NA. 4 borkán lett belőle, 2 kicsi, 1 közepes és 1 nagy.

Hja és édes keserű lett… ahogyan szeretem. Az még kérdéses, hogy megszilárdul-e valamennyire vagy olyan cseppfolyósabb marad mint amilyen most melegen 

Narancslekvár készítés közben elkezdtem gondolkozni és rájöttem, kicsit se vagyok normális Na szerencsére ezt a világ legjobb dolgaként fogom fel, annak ellenére, hogy néha megütköznek rajtam a “többiek”. A “normálisok”. Na jobbanmondva a “normálisabbak”. Mert ugye ki normális a mai dilis világban ?

Na a nemnormálisságaim közül most csak azzal foglalkozok egy picit ahogyan én szeretek főzni… Sokáig azt hittem NEM szeretek főzni, sőt évekig ebben ringattam magam, aztán rájöttem, hogy a hagyományos “így kell ezt csinálni” szabályok betartása az ami unalmassá teszi számomra a főzést mint műveletet. Sokszor az előkészületek untatnak legjobban… krumplit megpucolni… meg társai, na meg az uto-munkák… elmosogatni mindent.  Amúgy a “kreációs” részt kimondottan élveztem (volna) ha nem nem lett volna ugye az elő meg az utó…

Tudom, hogy sokan vannak még így, nem egy barátnőm főz így, bár az ő főztjeik gyakran finomabbak mint az enyémek. Egyik másik ügyes kis tündér módjára pakolja az összetevőket az edénybe, térül fordul és ínycsiklandozó kaját varázsol elő.  Nekem azért elég gyakran vannak majdhogynem ehetetlen kísérleti kajáim…

A hagyományos receptek betartásával az a gondom, hogy néha úgy tűnik igencsak elbonyolítják az egészet. Amolyan “tedd a kanalat a kanta alá” típusú utasítások esetén mindig megkérdem, hogy miért? Ha ésszel felfogható választ kapok… akkor talán egyik esetben megpróbálom odateszem, másikban nem… lássuk mi történik. És nagyon gyakran a “fonák” megoldás is ugyanúgy működik.  Olyan mint a nagyanyám tanácsa miszerint a majonézt csak egy irányba szabad kavarni… Aham, na ez mindig arra késztetett, hogy összevissza kavarjam a majonézt és láss csodát soha nem ment össze… kivétel mikor majonéz keverés közben épp méláztam és túl sok olajat öntöttem bele egyszerre…