Még egy kaja amit nem lehet elrontani. Mármint ezt a káposztás minek nevezzelek-et. Az egyetlen bajom ezzel a kajával, hogy mindig akkora hatalmas mennyiséget sikerül összekutyulnom, hogy egy hétig azt eszem.. CSAK AZT. Szerencsére már megszoktam ezt a dolgot, így reggelire ezzel kezdtem. Imádni való ebben a kajában, hogy melegen-hidegen teljesen mindegy, ugyanolyan finom.

Fogorvosnál jártamban várnom kellett olyan 10 percnyit. Kezembe akadt egy újság és bár tegnap óta szinte enni se tudtam na mit gondoltok min akadt meg a szemem? Igen, csurgott a nyálam is, persze ez inkább akkorra igaz, amikor kínoztak, de rém éhes lettem és eldöntöttem ennek főzés lesz a vége. Méghozzá párolt káposzta.

Hogy minek nevezzem pontosan nem tudom, ugyanis a székely gulyáshoz, rakott káposztához is hasonlít,   a receptben párolt káposzta a neve, így káposztás kaja lett a bece neve.

Készíteni meg úgy fogom, hogy kihalásztam a fagyasztóból egy darab disznóhúst, odatettem kiolvadni, majd felkockázom, hagymát üvegesítek, arra teszem a húst egy kicsit elősütöm, majd a felvágott kápistát belehajigálom, kevés vizet adok hozzá, fedő alatt néha néha kavargatva puhára párolom. Adok hozzá egy kis vegetát persze (egészséges életmód hjaa..) , paradicsom pasztát és borsót, paprikát. Sacc per kábé ennyi… Mikor a lakásban mindenütt nyálcsorgató káposztás kaja szag terjeng akkor kész, lehet enni.

Eddig azt hittem, a láthatatlan vacsora (meg láthatatlan ebéd) az amit NEM szoktam elkészíteni, többnyire lustaságból… “mert nem vagyok éhes”. De mint kiderült itt is tévedtem. Ugyanis tényleg van és létezik Láthatatlan vacsora, amire nagyon, de nagyon nagyon nagyon nagyon remélem egy szép nap eljutok és részese lehetek én is. Mármint ott. Mert szerintem felejthetetlen élmény lehet.

DE. És addig amíg eljutok Budapestre és megnézem a Láthatatlan kiállítást is, addig is már tervezek egy itthoni láthatatlan vacsorát.  Azon gondolkodom mit lenne érdemes enni, és hogyan, mégis mondjuk ne valami nagyon szálkás hallal kezdjem… Szerintem elsőre egy egyszerűen bekanalazható akármi is felejthetetlen élmény, persze akkor ha van elég bátorságom végigművelni az egészet és sikertelenség esetén nem kapcsolom fel a villanyt.

Senkinek sem a fogfájást. Elhihetitek tényleg rém kegyetlen dolog. Tegnap előtt kezdődött, amolyan lightos, enyhe valami, nem tudtam eldönteni hogy fáj vagy csak érzékeny. Tegnap mégis felhívtam a fogorvosnőt, nem szeretem ezeket halogatni.  A vicces az volt, hogy mára egyeztünk ki, hogy megyek nézze meg a fájó fogamat, erre déltől kezdve úgy beerősített, hogy azt se tudtam fiú vagyok e vagy lány!

Kaja? Uff… hát bár szedtem gyógyszert, mégis továbbra is fájt, így mikor már enyhén kopogni kezdett a szemem, akkor ettem valamit. Két nyögés közben persze. PrezLee nem bánta annyira, ugyanis kínomban, hogy hamarabb fejezzem be a kajálást a fele ételt inkább elosztogattam neki.  Most még egy félórányi szenvedés vár rám… amíg felsétálok orvosnénihez, meg nekifog kezelni a beteg fogat…

A hétvégén, ami elmúlt nem kevés jó dologban volt részem. Ezek közül jelen helyen a kajás jó dolgokat fogom megemlíteni Mert ugye ez a blog témája, nem másért … Persze van a témák között “egyéb cucc” is, de most maradjunk a kajánál.

Pénteken “kicsaptam”  PrezLee kutyám falura, és haza jöttem. Szombaton reggel, beültem a kocsiba és elautókáztam Tordáig, ahol kutyakiállítás volt. Itt mázlista módon kifogtam, hogy ingyen-gulyást ehettem Mert annak akinek szerencséje van, annak ilyen is jár És nagyon finom volt, nem spórolták ki belőle a húst.

Innen elméletileg haza kellett volna jönnöm, de hirtelen ötlettől vezérelve egy rég nem látott jó barátomat hívtam fel telefonon, aki Gyéresen lakik, hogy ejsze volna e kedve egy kávét meginni.  Meglepetésében azt sem tudta mi és hogy, de végül megittunk egy kávét és születésnapra is hivatalos lettem.

A sütőről elmélkednék egy keveset… Eddig sehol nem láttam (na nem is igazán érdekelt, hogy a sütőt meg kályhát figyelgessem), hogy így magasabbra legyen helyezve. Mindig lent, hogy hasra kell feküdni a hozzáférés érdekében. Most így ahogy elnéztem egészen remek megoldásnak tűnt, olyan szuperül látszott ahogyan készült az étel, na meg kivenni, behelyezni a tepsiket is sokkal hozzáférhetőbb volt.  Elgondolkodtató!

Van egy pár kaja a hétvégéről… pedig még teát se főztem Hamarosan érkezik a beszámoló, csak hát hétfő volt ma és nem ocsúdtam fel a hétvégéből rendesen

Ma reggelire pancake-et készítettem, na meg hozzá csokikrémet Fincsi lett. Imádnivaló mindkét recept. A pancake is 15 perces, a csokikrém pedig valami 10 perc alatt kész van. Kezdetben kicsivel kevesebb lisztet tettem a pancake masszába, amiatt nehezen tudtam felvenni, kicsit odasült pár darab. Aztán még kevertem bele kevés lisztet a mixerrel, ettől nagyon jó lett az állaga, szép formás kis pancake-k jöttek ki belőle.
Közben készült a csokikrém is..inkább csoki puding szerűség Méghozzá a legegyszerűbb formájában.

A következőket tettem bele:

KB. 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál étkezési keményítő, 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál tejpor (mert nincs itthon tej), kis vaniliás cukor és egy púpos evőkanálnyi kakaó. Ezeket szépen kevés vízzel összekevertem (tejjel szoktam), óvatosan, hogy csomómentes maradjon, majd felöntöttem a maradék vízzel. Egy folyékony izét kaptam, amit persze tűzre tettem, majd folyamatos kavargatás mellett megfőztem. Mikor bevastagodott, két kiskanálnyi margarint kevertem hozzá.

Kicsit vékonyabbra szerettem volna, de jelenleg elég vastag lett a massza. De így is nagyon finom volt a pancake-t mártogatni a csoki krémbe

Ma nagyon inspirált voltam… hű de mennyire. Jöttem haza és zöldséges bolt mellett elmenve egyszer csak egy szép negyedbe vágott sütőtököt láttam, lefóliázva. És megcsillant a szemem rajta, meg is vettem azt a darabot. És hazahoztam, majd meg is sütöttem. NAGYON FINOM!!! HŰ DE FINOM

A véletlen folyamán, ma későn ebédeltünk. Azt a bizonyos nagyon finom pulyka combot… És miközben eszegettünk azt hiszem, de biztos ebben se vagyok, a kolozsvári rádióban egy interjú volt F.Nagy Angéla szakácskönyvíróval. Nos kezdetben csak fél füllel hallgattam, mert szólt a rádió, majd szakácskönyv szavakra felcsillant a szemem (ki hitte volna!), majd nekifogtunk hallgatni mind a műsort… hát nekem nagyon tetszett F.Nagy Angéla hozzáállása a dolgokhoz, valahol olyan nagyon belevalónak éreztem, meg is jegyeztem a nevét tudjam megkeresni a könyveit.

Szerettem azt, hogy úgy megmondta a dolgokat… például, hogy nem az a tipikus nagymama, hanem az “ahogy esik úgy puffan”, akkor mennek hozzá az unokák és az, aki pont oda akar menni. A legjobb “beköpése” az a 12 éves unokájáról volt, akire azt mondta, hogy “önjáró” Vagyis már elég nagy ahhoz, hogy sok esetben boldoguljon.

Volt humorérzéke az idős hölgynek minden esetre. Ezért is utána fogok nézni a receptes könyveinek.

Na még ezt azt utána olvastam és persze emelem kalapom

“A magyar gasztronómia nagyasszonya F. Nagy Angéla. Könyvei 2,2 millió példányban keltek el. Ma, 80. születésnapján is ír: családtörténetüket, egy fergeteges humorú dokumentum-kalandregényt.” F. Nagy Angéla 80 évesen is ír

Gasztronauta – F.Nagy Angéla
Angliai kalandozás F.Nagy Angéla szakácskönyíróval

Ha kezembe akad valamelyik könyve tuti biztos nem fogok tudni ellenállni és megveszem

Ja és további “kutatásaim” alapján még két dologra bukkantam (itt)… ez olyan volt, hogy “jött az infó ha kell, ha nem”, de persze jó, hogy jött, csak épp speciel nem eztán kutakodtam.

Ő volt Örkény István második felesége (1948-56 ), ezt a rádióból is tudtam, ellenben a másik két feleség nevét nem tudtam. Vagyis az első Gönczi Flóra (1937-41) és végül Radnóti Zsuzsa 1965-től.

Még egy rém praktikus dologról tudtam meg, hogy létezik, amiről ugye fogalmam se volt, hogy a Libinfó-n, vagyis a “Magyar Könyvtárak Internetes Tájékoztató Szolgáltatása” avagy:

“Olyan kérdése van, amelyre egy könyvtáros tudhatja a választ? Amelynek megválaszolása egy mai könyvtár illetékességi körébe tartozik?
Kérdezzen tőlünk!”

Hétvége lévén nem én főztem csak besegítettem. Anyukám készítette el a fokhagymával megtűzdelt,  szalonnával betekert sűlt pulykacombbot, mellé körítésnek paprikás rizst és krumpli gombócot.

Megj. A kép kedvéért került ekkora hús a tányéromra Bele is haltam volna ha ennyit megeszek…