Hát igen. Ma anyukámmal főzőcskéztünk, meg beszélgettünk.  Végre leírtam a Diós torta receptjét. A lapoknak persze. Ez egy hihetetlenül egyszerű recept, és még csak nem is rázós az alkotó részek ára sem. Olcsó is, finom is… meg egyszerű is? Biztos, hogy van ilyen???

A fene tudja, engem ezzel a tortával el lehetne csalogatni a világ végére is.  Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki van oda és vissza érte, nem mindenki ájul el tőle annyira mint én. Bár eddig senki nem mondta, hogy rossz lenne. Csupán csak ők nem rajonganak érte.

Na és tortarecept leírás közepette hasított a tudat a fejembe… hogy na ez a torta nekem nem fog menni. Ugyanis szükséges, hogy a sütője jó legyen. És a kályhámnak a lerje… RÉMES. Bottal van kitámasztva, persze sütéskor csak, és akkor is ujjnyi rés van a lerajtó mellett. Mikor megvettem, nagyon olcsó volt. Egy barátomék akarták kihajítani vadi újan mert nem volt jó a lerje… ezelőtt juj 7-8 évvel? Tudja a fene. Tudom, hogy úgy vettem meg, kacagva magamban és kezemet dörzsölgetve, hogy na igen most aztán megkötöttem életem legjobb biznicét… mert Kell A FENÉNEK LER!!!

Sokáig boldog voltam a kályhámmal. Elvégre vizet melegíteni és kávét főzni remekül lehetett rajta. Néha egy rántottát is elkészíteni. Na jó, én őt is szeretem, minden bajával együtt… elboldogultam valahogy a botos lerajtóval is… csak kéne egy jobb. Mert látom, hogy az anyukám lerjében remekül pirosra sülnek a húsok, a torták is finomak lesznek… nálam meg valahogy más. Végül is nem is volt olyan rossz üzlet

Szét is néztem egy két onlájn sopba!Még nem kaptam meg szívem választott aragáz kályháját

Érdekes, hogy ezekben úgy írja, hogy “Gázas aragáz”, persze románul,  csak így jön ki  lefordítva… Nem értem.. ha egysze araGÁZ, akkor mi más lehetne?  Vices de azt hiszem hallottam már a “villanyaragáz” kifejezést is. Ja…

Ismét kincsekkel tértem haza. Annyi mindent hoztam, hogy JAJ CSAK NA.

Fodros saláta levél… igaz, hogy 5 salátával “indultam”… és 4-et megdézsmáltam, úgy nyersen, frissen nyuszi módra. Végül kettőt hoztam haza. Abból egyet megettem kipakolás közben. Még egy maradt. Azt mindjárt megeszem. Ebből tuti nem fogok főzni.

Természetesen hoztam zöldhagymát

Süteményt

és a lapokhoz receptet is.

További zöldhagymát… de ezt már úgy hoztam, hogy hagymaültetvény legyen belőle. És el is ültettem.

Egy csokor rózsát

Egy nagy csokor bazsarózsát és  liliomot

Valamint VALAMIT ami nagyon fontos De nem lehet lefotózni … mosolyt, nevetést, vidámságot. Na igen. Ezt is hoztam. Jó nagy pakkal.

Egy csomó mindennel a “tarsolyomban” fogok hazatérni Rengeteg fényképpel az itt készült kajákkal, a kedvenc torta lapomnak a receptjével, azzal a recepttel készült sütemény (mert bár tortalap, de süteménylapnak is lehet használni) fényképével, fincsi leves, második fotókkal.

“Elkódultam” egy  reptes újságot (kölcsön persze), ami tartalmaz egy rakat receptet amit ki akarok próbálni, meg mindenféle ötleteket is, nagy halom zöldhagymát fogok ismét hazavinni, friss salátát  és képgalériára való hagyma fotót is . Nem beszélve, hogy már elő van készítve 2 liter kecsketej a szokásos ásványvizes flakonba. Még tuti kerül egy két falusi finomság.

Azon szórakoztunk egy időben, hogy milyen mázlisták vagyunk amiért nekünk van kecsketej, meg kerti hagyma, meg paradicsom… és egyéb  tényleg hamisítatlan ízű, nem műanyag zöldség, gyümölcs. (nem mindig de néha néha) És lám lám, a nagy uniós szabványozások következtében, szép lassan tényleg “kiváltságosak” leszünk amiért nem a futószalagon gyártott szupermarket zöldséget toljuk magunkba.   A végén seftelni fogok  a mindenféle kerti élelmiszerrel, nagyobb keresete lesz mint az aranynak, csak óvatosan kell “áruljam”, nehogy a mátrix rájöjjön…

Az úgy volt, hogy kint voltam falun. És rám tőrt hevesen a vágy, hogy főzzek VALAMIT. Na de, hogy ez a VALAMI mégis micsoda fogalmam se volt. Szilveszter előtt lévén elég sokminden volt felhalmozva. S akkor szétnéztem a hűtőbe.  Volt főtt murok a levesből, volt tojás, volt sajt, és őszintén már nem emlékszem pontosan mi. Lényeg az, hogy a tekercs ötletét egy újságban láttam. Igen ám de a recept itthon volt. Én meg otthon voltam. S akkor nekifogtam kutyulni.  Mindenfélét pakoltam bele ami ehető volt. A fejem előtt lebegett a kép. Így kell kinézzen. És megfeszíthettem volna magam, mert akkor se jutott eszembe mi volt írva a receptbe. Ezért improvizáltam.

Legközelebb dokumentálom…

A lényeg az, hogy a hagyományos töltött csirke és vegetáriánus fasírt közötti massza lett  a töltelékből. A csirkehúst szépen szeletekre vágtam majd finoman kipotyoltam, hogy nagyobb területe legyen. Ezután rápakoltam a töltelékből, összecsavartam és hogy egybe maradjanak (és ne is szaladjanak sehova), átlátszó fóliába tekertem és jól  megkötöztem őket.

Miután ezen kényes művelettel megalkottam a bondage-húsokat… hát kérem nagyon bűszke voltam a művemre, bár halvány fogalmam se volt ha ez ehető lesz vagy sem. Forrásban levő vízbe tettem a kis “csomagocskákat”, majd hagytam őket lubickolni a “termálvízbe” egy ideig. Amíg gondoltam, hogy megfőttek.

Miután kihámoztam őket a nylon ruhából, hagytam egy picit meghülni és felszeleteltem. Ott hibáztam, hogy ezt egy nappal hamarabb kellett volna elkészítenem. Mert hiába volt kint nagyon hideg és tettem ki őket levegőzni…nem hűltek meg gyorsan. Langyosan szeletelve meg nem lettek a legszebbek a szeletek.

Az íze nagyon jó lett, kicsivel több sót tehettem volna bele, és elhatároztam, hogy még fogok készíteni efféle tekercseket. Másnapra értek össze az ízek. Erre elfogyott…

Találtam egy érdekes cikket az allergiákról…

Bár nem konkrétan kajáról szól, de ugye van egy nagy rakat kaja allergia is, hát gondoltam ide pakolom.

Újabb sor kínlódás után megszületett a linktár is.Kissé szét van csúszva még, és eddig csak 1 linket adtam hozzá, de ami késik nem múlik

Még csak most kezdtem szétnézni a kajás blogok világában és lehengerlően sok jó kajás blog van. Persze, hogy ne csüggedjek el azonnal azzal vigasztalom magam, hogy   egyik se remekel ennyi naccerű receptben mint enyém.

TÉNYLEG!!!

Komolyan mondom!

Ugyanis mindegyik általam felfedezett JÓ kajás blogban százszor több jó recept van. Van ez így…

Ellenben komolyra fordítva a szót, gondoltam egy hely ahol én gyűjthetem a linkeket, meg oszt lehet valaki más is akar ide küldeni linket és lehet van aki kajablog linket cserélni akar…

Aki tud jó kajablogot, vagy akár kicsike rejtett receptes tárat csak bátran jelezze.

Nagyon hamis… ugyanis ebbe egy gramm túró sincs.  Megkívántam a gombócot de nem volt kedvem elmenni vásárolgatni túrót. Hát mit tesz ilyenkor az ember??? Nézelődik a neten nem? És persze kaptam egy receptet a “hamis túrós gombócra“. Csakhogy már mondtam, halálom ha bármi receptet is be kéne tartani. És még nézelődtem. Akkor megkaptam a “Zabpelyhes túrógombóc” receptet.

Mire kiértem a konyhába már összeállt a kép… hamis zabpelyhes túrós gombóc

Ilyen lett…

Mi kell hozzá?

• zabpehely
• joghurt (kb 300ml)
• 2 evőkanál cukor
• gríz

Még kicsit csaltam… mert most vettem észre, hogy kevés volt a grízem itthonról, de elárulom menet közben.

Nem főztem én fel semmit, ahogyan a hamis túrós gombóc receptjében ajánlják, hanem elkezdtem összekavarni a joghurtot zabpehellyel. Ebből se volt rémesen sok itthon, de olyan fél csupornyi biztos bele került. Ezután kidobtam az üres zacskót. Majd kikerestem a grízt… Ezt is beleöntöttem. Ez is elfogyott. A zacskós procedúrát megismételtem.  Mivel még túl híg volt a kavirca, így szükségeltetett mentő ötlet… hát előkaptam a málélisztet… meg a lisztet. És eléggé tanácstalan voltam pár másodpercig.Ha málélisztet teszek bele… megsértődik a liszt. Ha lisztet… hisztizni fog a máléliszt… Mi is legyen? Végül … tettem mind a kettőből. Amíg egy majdnem kézzel formálható masszát kaptam. 

Ezután odatettem a vizet főni majd kissé beliszteztem a kezemet és a masszából gombócokat fabrikáltam, zsupsz be a forró vízbe, majd megvártam amíg feljött a tetejére és igazi túrós gombóc módjára pirított PrezLee-be prézlibe megforgattam.

Majd… kerestem egy másik tányért, hogy ne mindig a hétköznapi zöld tányérkába fotózzam le az ételt

Hamis zabpelyhes “túrós” gombóc

S akkor kicsit meséljem el milyen lett az íze. Meglepetés volt számomra is, hogy finom. Az íze hasonlít a túrós gombócra, sőt ahhoz képest, hogy egyetlen falat túró sincs benne, nagyon is “ott volt” az íze. Talán az volt az első gondolatom, hogy azért picivel több túrót lehetett volna pakolni ebbe a gombócba ha már túrós gombócról beszélünk… majd eszembe jutott, hogy ja nem beszélünk.

Az állaga még jobb volt mint az eredeti túrós gombócomnak, kissé puhább, lehet többet főztem.  Teljesen meg vagyok elégedve ezen művemmel, ezentúl felveszem a “repertoáromba” ezt a falcs túrós gombócot is.

És nem felejtettem ki. Tojást NEM raktam bele.

Kavirca minden olyan kész vagy félkész étel ami kavarva van, vagy kavarni kell. Vagy kavarásssal készül el, de még nincs kész.

Állítólag a német “gemüse” szóból származik. Ezt én is most tudtam meg egy kedves fórumozótól. Érdekes, mert van benne valami logika. Ugyanis a gemüse németül zöldséget jelent.  Ezt így eddig én se tudtam. Csak olyan “ösztönösen” volt a gezemüze rákiabálva mindenféle ilyen aprózott zöldséget tartalmazó ételre mint például a Fehér-zöld gezemüze

Na ott meg is lehet nézni képen, hogy kb. mit takar a gezemüze szó

A képek a Pilotguides-ről származnak!

Hát azt se tudom hol kezdjem! Azt hiszem azzal,hogy ismét rászokok a TV nézésre, és amilyen hamar csak lehet beszerzek egy távirányítót! Már ha ezek a műsorok még mennek… Hogy ez a pasi… de hogy ez a pasi… na hogy ez a pasi milyen jóóóóóképűűűűűű….. Hát bevallom, nekem “nattyon bejön”… és ilyen kis szárnyas szívecskék kezdtek röpdösni a fejem körül amikor a műsorait néztem… hű de jó, hogy eszembe jutott!!! Meg is kell nézzem hátha sikerül valahonnan beszerezni egy két receptet, lehet van a yutubon Bobby Chinn videó oszt lehet nézegetni miket “művel”… nagyon bírtam a stílusát ahogyan főz a csávó!

Nahát… cukorfalat… CZUKOR! Mondom…csak rá kell néznem és tizenéves korom jut eszembe, amikor is mindenféle híres filmszínészek, vagy zenészek képeit ragasztgattam a falra…

S akkor kitaláltam… na most akarok menni Vietnamba, hogy meglátogathassam Bobby Chinn éttermét és persze lássam élőben is ezt a szép embert Na és erre természetesen van is megoldás… “Csak” kicsit hírösebb szakács (hát az mög mi???)  kell legyek mint ő… és úgy rendezzem a dolgokat, hogy meghívjon magához főzni… Mi a fene… ahhoz képest (hogy alig tudok főzni ) nem is olyan hű de nagy dolog

Rohanok főzzek valamit… Gyakorlás teszi a mestert és a mester meg találkozhat Bobby Chinnel… csak nehogy pofára esés legyen a dologból … ))))

Amúgy azt hiszem ami jobban megfogott az a hangja! Imádnivalóan reszelős férfias hangja van ….Na meg azt, hogy mindig huncut és mindig nevetnek a szemei…